SZEPTEMBER 1
7:13 van, hétfő. Ma van az első tanítási nap. Hivatalosan is kezdetét veszi a harmadik évem a gimiben. Igen,és ezen a roppant fontos napon (anyunak elég fontos) Sasha Rosalinda Edwards (igazából gyűlölöm a második nevem,csak a hatás kedvéért mondtam) ismét késésben van. Igazából,annyira nem meglepő számítottam arra,hogy késésben leszek,és mindenki rám fog várni. Kivéve a bátyámat Zack-et aki,a saját autójával úton van az első egyetemes tanítási napjára illetve Ben-t,aki a nevelőapám és gyerekorvos és már ő is lelépett itthonról. Tulajdonképpen sose tudtam rátekinteni mint pótapukára vagy bármi másra. A szüleim azután váltak el,miután én végeztem az általános iskolával. Azon a nyáron döntöttek úgy,hogy nem bírják tovább az állandó civakodást és veszekedéseket,és szétmentek. Rá fél évre anyu,találkozott Bennel aki..aki..a gyerekorvosunk volt. Randizni kezdtek..majd összejöttek.. majd hozzánk költözött,aztán romantikusan megkérte a kezét,és összeházasodtak. És most együtt vannak,minden szép és jó. Egy előnyöm van ebből az egészből: könnyen szerezhettem a suliba orvosi igazolást. Na de mindegy is.Úgy érzem ki kéne kelnem az ágyból. Lépteket hallok. Hangos gyors lépteket amelyek a szobám felé közelednek. Hirtelen a kilincs lenyomódik,és anya lép be a szobámba. Kezdődhet a szokásos reggeli cirkusz. Hurrá.
- Sasha! - mondja,kicsit hangosabban mint ahogyan akarta.
- Jó reggelt. - dünnyögöm álmosan még mindig az ágyamban feküdve.
- Miattad elfogunk késni! Már első nap muszáj ezt csinálnod?! Nem fog miattad Jasmine elkésni a suliból! Neki nagyon fontos ez a nap! Belehalnál ha nem csak magaddal törődnél hanem mondjuk tekintettel lennél a testvéreidre is? Szedd össze magad,majd a suliban reggelizel. Egy-kettő!
"Belehalnál ha nem csak magaddal törődnél,hanem tekintettel lennél a testvéreidre is?" - Vizhangzott a fejemben anyám szövege. Én,igazából az elmúlt években csak rájuk vagyok tekintettel szerintem. Megcsinálom nekik ezt meg azt és én mit kapok? Egy letolást reggel,amiért még mindig az ágyban fekszem. Mellesleg ez a nap azért fontos a három hugomnak (ja,három húgom van) mert Jasmine, 14 éves,inteligens,szerény,udvarias, ugyanakkor támogató,idegesítő,és terrorizáló húgomnak ma van az első napja a gimiben,mellesleg az ÉN gimibe jön. Nem mintha kisajátítanám a sulit,csak egy helyen folytatjuk a tanulmányainkat. Egy oviba jártunk,egy általánosba..most meg egy gimibe. Remélem fősulira nem együtt megyünk mert,abba belepusztulok. Ő maga az én ellentétem. Én vagyok a balhés,netfüggő,nagyszájú ő pedig a csendes,ugyanakkor terrorista (mindig eléri amit akar,ha törik ha szakad) könyvmoly. Mi talán csak kinézetre hasonlítunk. Egyébként nincs bennünk semmi közös. Semmi. Na visszatérve a tesóimra,van még két kishugom akik az általános sulit ma kezdik. Hat évesek. Ikrek. Hiperaktívak. És édesek. Ő Madison és Miranda,azaz csak Mira.
Oké,talán tényleg ideje kikelnem az ágyból és összekaparnom magam. Álmosan mentem ki a fürdőszobába arcot és fogatmosni. Mikor kiléptem a szobámból Jasmine nekem állt pattogni. Elhiszem,hogy izgul,mindenki izgul,de könyörgöm reggel van hagyjon már békén. Míg ő folyamatosan nyomatta a szövegét,én szó nélkül rácsaptam az ajtót és megmosakodtam. Öltözéknek,egy egyszerű csőfarmert,egy ujjatlan feliratos atlétát választottam. Mikor felöltöztem,megfésülködtem gyorsan összedobáltam minden fontos cuccomat egy kisebb táskába ami kellhet az első napon. (Füzet,toll,napszemüveg,mobil,lakáskulcs)
Lekocogtam,az emeltről a nappaliba,majd felkaptam a dohányzó asztalon lévő szatyrot amikbe a könyveimet tudom pakolni.Mindig az első nap kapjuk meg a tankönyveket a könyvtárban a 4 osztályfőnöki óra után. Az első nap mindig túl egyszerű,és túl laza nem tudom miért izgul a húgom,mikor már százszor elmondtam neki mi lesz.
Az előszobában lévő cipős szekrényhez sétáltam és kivettem a rövid szárú fehér tornacipőmet.
Éppen készültem felvenni,mire Jasmine lökött rajtam egyet és kishíján kiestem a bejárati ajtón.
- Mi a franc? - meredtem rá hihetetlenül,kezemben a cipőimmel.
- Hihetetlenül lassú vagy,majd a kocsiban felveszed a cipődet. Mozogj már,elkésünk!
- De te most kitoloncoltál zokniban a lakásból! Megvárhattad volna míg felveszem!
- Csak ülj be a kocsiba és vedd fel ott! - mondta,majd tovább lökdösött a házunk előtt parkoló kocsinkig. Ha anyu nem tessékel be minket az autóba akár estig elveszekedtem volna Jasmine-vel,zokniban. Beültem az anyósülésre,a három húgom hátra. Mikor anyu is helyet foglalt a járműben,egy fáradt sóhaj csúszott ki a száján,majd beindította a kocsit és elindultunk a suliba.
Miután megérkeztünk a gimi elé anyu
leparkolt majd, Jasmine és én kiszálltunk a járműből
-Ne feledjétek,Ben itt van értetek suli után. - kiáltotta anyu utánunk mosolyogva,majd elhajtott. Az iskola felé pillantva egy halom diák ácsorgott a bejárati ajtó előtt, illetve a környéken. A húgomnak elszállt az izgatottsága és ezen kívül minden ereje és magabiztossága,helyette lefagyva ácsorgott mellettem és az aszfaltot tanulmányozta.
- Na elindulunk,vagy itt szobrozunk? Mert nekem az itt szobrozás is megfelel. - pillantottam le rá,de ő meg se mozdította a fejét hogy a szemembe nézhessen.
- Izgulok. Félek. Sasha. Mit csináljak? - motyogta.
- Ne aggódj. Ez is csak egy suli.
- Ide tehetséges és okos emberek járnak. Bár te nem tudom hogyan kerülsz ide.. de.. ajh. Te mit csináltál mikor idekerültél? - árad belőle a szeretet. Hát nem édes?
- Megmondom mit csináltam. Bementem és megkerestem az osztályom. Na gyere. - ragadtam meg a húgom karját,és ráncigálni kezdtem. Kis idő után megunta hogy mindenki minket néz,így kitépte szorításomból a karját majd nyugodtan sétált mellettem. Azaz próbált nyugodtnak tűnni,de igazából nagyon izgult. Egy barátja se érkezett ebbe a gimibe a régi sulijából,szóval mindent elölről kell kezdenie. Mondjuk,nem is nagyon voltak barátai,és ezért viszont sajnáltam. Neki csak Molly volt,aki miután befejezte az általánost Kanadába költözött a családjával,így neki tényleg nem maradt itt barátja. A többi volt osztálytársát állítása szerint utálta.
- Mi az hogy Sasha Edwards állandó bajkeverő? - kérdezte halkan Jasmine,miközben a kapu felé haladtunk.
- Ja,hát nekem itt hírem van. - nevettem.
- Amint beérünk,kérlek,tagadj le. - nevetett ő is.
- Megígérem neked,hogy a létezésedről se fogok tudni.
Bementünk a hatalmas épületbe (csengetés előtt beértem!!!) és kezdődhetett az útbaigazítás Jasmine-nek.
-Na ez itt a suli. - mutattam körbe tetetett lelkesedéssel.- Arra van a tornaterem - mutattam a velünk szemben lévő folyosóra ami az aulából nyílt.- Végig szekrények veszik körbe az aulát amint látod,minden zegzugát,minden folyosót. A tornaterem felé haladva van egy kis kitérő valami kupola féleség,amit én társalgónak hívok. Rögtön a bejárati ajtótól jobbra van a 9.A,9.B,9.C és 9.D osztályterme. Ez így halad sorban. A tiétek van a sarokban, az udvar felőli ajtótól pedig a maradék két osztályterem. Egészen négy évig ez lesz a fő "törzshelyetek". Balra található az igazgatói folyosó. A tanárit,az igazgatói,és valami ügyintéző irodát tartalmaz. Tehát,ha nem kerülsz bajba,nem hiszem hogy sokszor kell erre jönnöd. Igazából egy szimpla folyosó fontos termekkel. Hátul található egy hátsó lépcső,egy lány és egy fiú mosdó. Ha tovább mész a hátsó folyosón ott lesz a gondnoki szoba,és egy étkező ahol akkor eszünk ha esik az eső,illetve a mi tágas,választékos büfénk. Az összes földszinti folyosó vissza vezet az aulába,és végig szekrények vannak,itt meg az első emeleten. Egyébként,az első emeleten, vannak a 10.-esek termei és a 11.-esek termei. A miénk hátul van, a sarokban. Illetve még van egy technika terem,szintén mosdók stb. A második emeleten vannak a 12. osztályosok illetve a Kémia labor,Fizika terem, Természet tudományi terem azaz biosz terem,szertára,az informatika terem és végül a suli újság terme,a suli legtetején pedig nyelvi termek vannak meg még kitudja mik. Talán raktárak,korrepetáló termek meg nem tudom mi. Azt hiszem mindent elmondtam. Mellesleg két tornaterem van,de a tesi tanárotok mindent megfog majd mutatni,majd az első órátokon. És azt hiszem ennyi. Kérdés?
- Öhm. Innen menni fog. Köszi.
- Oké. Legyen jó napod,a nap végén a bejárat előtt találkozunk. Egyébként az udvaron vannak asztalok,székek,padok,focipálya, onnan nyílik a parkoló is,tehát ott töltsd az ebédszünetet és ne zárkózz be az étkezőbe,és ne a büfés néni legyen az első napon az örök legjobb barátod! - mondtam végszóul és intettem a húgomnak majd otthagytam az aula közepén. A hátsó lépcsőhöz mentem,majd ott felfele sétálva haladtam az én osztályom terméhez. Felfelé haladva hallottam ahogy az osztályomban megy a kiabálás (azt hiszem Sandra hangját hallottam ahogyan próbálja visszakérni..valami holmiját )és az éneklés (ki tanult meg operát énekelni a nyáron?!)
A folyosón megpillantottam Alice-t és Hope-ot akik a szekrénysornak dőlve beszélgettek.
Az érkezésemre felkapták a fejüket.
- Csak nem Ms.Edwards-ot látom megérkezni csengetés előtt? - mosolygott Alice. Alice és én 5 éves korunk óta szomszédok vagyunk. Mármint ő mindig is ott élt ahol eddig, mi meg elköltöztünk Denverből, Los Angelesbe és pont mi lettünk a szomszédjaik. A szüleim ott találkoztak először ott kezdtek családot alapítani,és igazából gőzöm sincs miért költöztünk el ide. Minden esetre én örülök,hogy itt lakom és nem Denverben.
- Csak azért érkeztem meg hamarabb,mert a húgom kilökött a házból zokniba,így a cipőmet a kocsiban vettem fel. - magyaráztam.
- Jasmine egyben van?
- Azt hiszem. A kocsiban mondjuk állandóan az ülésemet piszkálta a lábával. De egyébként útba igazítottam,tehát remélhetőleg nem lesz gond.
- Perecet? - tolt elém Hope egy zacskó sósperecet.
- Köszi,nem. - toltam el, a zacskót,Hope pedig vállat rántott és folytatta az evést. Hope Henderson. Nos,ő itt a táncos kaja lány. A nap 24 órájában eszik,de semmi nem látszik meg rajta. Karcsú,csinos lány elképesztő mosollyal. Ami az életét tölti ki az a tánc és a kaja (na meg persze mi.)
A teremből Sandra jött ki Laura kiséretében. Sandrának nagyon büszke arckifejezése volt,így nyilván visszaszerezte azt a holmit amit lenyúltak tőle-azaz a mobilját.
- Sasha. Te. Itt? 8:00 előtt? Beteg vagy? - hüledezett Sandra,majd a homlokomra tette a kezét.
- Jól vagyok,ne tapogasd a homlokom!
Sandra a csapat esze..vagy az osztály esze. Mindig kitűnő. Okos. És mindig logikusan gondolkodik. Inteligens,talpra esett,és osztja az észt ha kell. 9. osztályban nem voltunk még annyira jóban,pedig mindig együtt lógtunk. Igazából én mindig is kedveltem őt,és csodáltam a magabiztossága miatt,mindössze eleinte keveset beszéltünk.
Laurát utoljára augusztus elején láttam,mivel ő a maradék szünidőt Lengyelországban töltötte az unokatestvéreinél,akikkel nagyon ritkán találkozik. Egy hatalmas öleléssel üdvözölt. Aztán meg annyira szorított,hogy majdnem megfulladtam.
- Wilson! Engedd el! Megfullad! -szólt rá Sandra,Laura pedig elengedett továbbra is mosolygott. Hiányoztam neki. Ő is nekem. Nagyon.
- Többiek? - forgolódtam a folyosón.
- Mindenki bent van,Tori pedig írt egy üzenetet hogy elaludt,és siet,legkésőbb pont csengetésre beér. - mondta Alice.
- Tehát, bent van Amy,és a többi osztálytársunk. Amy miért nem jött ki?
Amint feltettem a kérdésemet Amy lépett ki az ajtón. Éppen a haját fésülte ki a szeméből.
- Szia Sash. - köszöntött.
- Amy. - biccentettem.
Minden barátom a folyosón volt és beszélgettünk. (Kivéve Torit,aki ugyebár késik.) Mindig minden reggel a folyosón beszélgetünk,mert bent lehetetlenség. Az úgy nevezett "menő sportoló arcok" krétával dobálóznak,az ablaknál állva nézik az újoncokat,vagy csak úgy az embereket,hangosan nevetnek, fogócskáznak a teremben és egyéb fura dolgok. Úgy hangzik mintha gyerekesek lennének. De tulajdonképpen azok is. Chris,Lewis,Josh és Billy. Ők a zajforrásai,áltatlában. Illetve ne felejtsük el a ri..bocsánat. "Cicababákat" akiket gyűlölök. Utálok. Megtudnám őket fojtani. Leginkább Kelly Crusadert,aki első osztály óta (igen azóta) megkeseríti az életem. Azt hiszi lehet olyan amilyen én vagyok. Közbe meg nem. Ő tipeg hülye magassarkúkban,vagy balerina cipőkben,túl lányos,túl rózsaszín ruhákba,göndör szőke haját ide-oda dobálja mert az milyen figyelem felkeltő és menő,meg azt hiszi ő a legokosabb. Oké,tényleg kitűnő,de tuti hogy túl jól puskázik. Gyűlölöm azt a lányt. Gyűlölöm. És a barátait is. Diana,Stella és Cece. Mindegyiket utálom. Mindegyiket egytől-egyig. Leírhatatlanul gyűlölöm őket. Egyszer elvágom a torkukat amiért ennyit visítanak. Még (ezzel együtt) két évem van,hogy megtegyem. Idén,nincs kegyelem.
Nem értem hogy Bob,Gabe és Jeremy miért hagyják,hogy uralkodjanak fölöttük azok a..lányok. Ezt a három fiút,jó ha egyszer hallottam beszélni az évek során feleletkor. Nem túl beszédesek. Okosak és nagyon csendesek. Mindenféle szakkörre járnak a suliban. És tulajdonképpen nagyon tehetségesek,csak nem dicsekednek vele, nem mondogatják. Tavaly Gabe nagyon sokszor lett különböző projektek miatt a társam. Nem tudom miért őt rakták mellém,de örülök hogy rajzórára vele készíthettem makettet,még ha nem is lett olyan jó mint a művészeké. Oké,ennyi az osztályunk. Illetve van még három fiú,de nem tudom hol vannak. Azt hiszem azok is késnek. Luke,Drake és Dave,azaz Luke és az ikrek. Ők a mi csoportunkhoz tartoznak. Tudom,az osztályunkban nagy a klikkesedés,ami nem jó,de nem tehetünk róla. Nagyképű lányok uralkodni próbálnak az osztályban,a szerények elnyomásban vannak,a nagy arcok pedig mindig leoltják őket. Tehát 18 ember 3 lány ellen.Hahahaha.
- Itt vagyok. Időbe megérkeztem. -lihegte Tori,aki a lépcsőn futott felfele. Amikor hozzánk ért pont becsengettek. - Laura! - ölelte át szorosan az alacsony vöröshajú szemüveges lányt.
- Khm Victoria mi is roppantul örülünk,hogy találkozhatunk. - ciccegte Sandra.
- Tegnap találkoztam veled,vele meg már csaknem egy hónapja nem! És ne hívj Victoria-nak ki nem állhatom!
- Jól van Pinky,nyugi. De azért mi is itt vagyunk,minket is üdvözölhetsz.- szivatta Torit tovább Sandra. Nagyon jól szórakozott,azon hogy már reggel Tori agyára ment. Nekik ilyen a kapcsolatuk. Állandóan egymást szivatják,de ettől olyan vicces az egész. És emiatt kerültek olyan közel egymáshoz. Csípős megjegyzések,vicces kijelentések.
- Na gyere ide,Gillbert. - nevetett Tori,majd egy ölelésbe húzta Sandrát.
- Luke-ék hol vannak? - forgolódott Hope.
- Nem tudom. Ma még nem voltak itt? - pillantottam rá kérdően.
- Ma még nem voltak a suliban az ikrekkel. - válaszolt Hope helyett Alice. - Nem tudsz róluk valamit?
- Nem írt üzenetet. Se semmi.
Furcsálltam,hogy még nincsenek itt. Általában mindig itt vannak,ha nem is pontosan csengetésre,azután egy-két perccel velünk beszélgetnek a szekrényeknél. Most ez nem így volt. Három fiú hiányzott a csapatunkból. Akikről nem tudtunk semmit sem,tegnap óta. Szó szerint.
Előkaptam a mobilomat,hogy csekkoljam írt-e valamelyik,hogy késnek-e vagy csak lógnak. Egyetlen egy üzenetem,és egyetlen egy nem fogadott hívásom se volt. De,ha már elővettem a telefonom úgy döntöttem ránézek a twitterre is. Ha már elővettem miért is ne.
- Sash. Hé,Sasha. - szólítgatott Amy.
- Mondd. - néztem fel rá a mobilom képernyőjéből,majd kiléptem a twitterből és a zsebembe csúsztattam a telefonomat.
- Fordulj meg. - mondta halkan.
Megfordultam ugyan is a folyosónak háttal álltam a szekrényeknek támaszkodva. Luke-ot,Draket és Davet láttam meg a terem felé közeledni..és egy új srácot.
- Ki az a fiú? - kérdezte valamelyik lány a hátam mögött.
- Az biztos,hogy hozzánk tart. És az is biztos,hogy nem felsőbb éves,sem alsóbb. - suttogtam.
- Akkor,lányok. Új osztálytársunk lesz. És nekünk egyik gyökér sem szólt! - mondta felháborodottan Tori.
- Cssssss. - hallgattattuk el egyszerre, Torit.
Nevetve közeledett felénk a négy fiú. Rengeteg kérdés merült fel bennem. Először is: miért nem mondta senki,hogy új osztálytársunk lesz? Másodszor: Ide,csak úgy átlehet jönni? Vagy másik művészeti gimibe járt? Harmadszor: Honnan olyan ismerős? És negyedszer: Hogy lehet az,hogy egyik sem mondta nekünk,hogy új emberünk lesz? Ha már szeretett osztályfőnökünk nem említette.
A fiúk mögött az osztályfőnökünket Mr.Brown-t láttuk jönni. Így bementünk,mert egyébként leszid minket,ha kint vagyunk csengetés után a folyosón. Nem vártuk meg a fiúkat. Egyébként sem akartam. Most nem alkalmas az idő,hogy megkínozhassam Luke-ot amiért nem mondta el. Jóba van a sráccal. Mind a hárman ismerik és jóba vannak,különben nem jöttek volna annyira nevetve a terem felé.
A helyemre mentem - leghátsó sor,jobb oldali padsor,jobb oldali szék. Állva köszöntöttük az osztályfőnökünket,majd leültetett minket. A fiú tanácstalanul ácsorgott a tanári asztal mellett.
- Nagyon sokat nőtt mindenki a nyár alatt! És hihetetlen,hogy már a harmadik évünket kezdjük együtt a gimnáziumban. Remek csapat,vagytok,de most bővülünk és a fiúk és a lányok aránya egyenlítődik. (11 lány,11 fiú) - mosolygott Mr.Brown. Nagyon jó fej tanár,és biosz,kémia tanár,így sokkal jobban elmagyarázza nekünk a dolgokat a tantárgyakból.
- Szeretném nektek bemutatni Adam Frewer-t,aki innentől kezdve veletek fejezi be tanulmányait. - folytatta a tanár. Egyre lelkesebbnek és boldogabbnak tűnt. Rendesnek tűnt. Vagy inkább csak udvariasnak amiért a tanárra vigyorog,amiért ilyen lelkes.
Nem volt csúnya srác. Szerintem az elöl ülő Kellyék ha nem legyezik magukat ilyen felűnően (?) elolvadnak. Magas volt,dús világosbarna haja fel volt zselézve,és az égnek meredt pedig azt a "most keltem,és pont leszarom a hajam" hatást keltette. Egy egyszerű sötétkék atléta volt rajta,farmertérdnadrággal és rövid szárú egyszerű fekete tornacipővel. Nem volt rossz stílusa. Nem volt csúnya mint említettem:helyes volt. Ezzel ő is tisztában volt,és ezzel félmásodpercen belül az érkezése után minden lány tisztába lett. Kétség kívül helyes volt. Mondjuk engem pont nem érdekel,de azért könnyen megállapítható,hogy kihasználja azt,hogy helyes.
- Oké,Adam ülj Sandra mellé. Ő lesz a padtársad. - mutatott az utolsó padsor bal oldali utolsó padjára,ahol Sandra egyedül ült,mostanáig. Sandrának a szemei tágra nyíltak,majd lesütötte tekintetét,és úgy tett mintha a körmét elemezné. Tudtam,hogy zavarban van. Kilencedikben Billy,volt a padtársa,tizedikben pedig egyedül ült,és remélte,hogy ez így is marad. Tévedett. Adam lazán a padhoz sétált,kihúzta a széket,majd leült Sandra mellé,aki nem mert a fiúra nézni.
Az osztályfőnökünk gyorsan lerendezte az "új osztálytárs" témát,és áttért valami iszonyat fontos tudnivalókra. Semmi nem ragadt meg. Hm,talán az ismerkedősdit úgy döntött,hogy majd magunk között elintézzük..vagy egy másik órán megtartjuk. Kilencedikben,Mr.Brown kérte,hogy mutatkozzunk be egymásnak és meséljünk magunkról. Kedvenc tevékenységünk,kedvenc hobbink meg ilyesmik. Biztos neki is kell mondania majd. Vagy,talán túl nagyok vagyunk ehhez,és tényleg nekünk kell kezdeményeznünk.
Iszonyatosan unatkozni kezdtem mikor Mr.Brown csak mondta mondta mondta és mondta azokat az ultrafontos tudnivalókat. Nem tudtam mit csináljak.
- Ropit? - tolt felém a pad alatt egy ropis zacsit Hope,én pedig kivettem két szálat.
- Nem reggeliztél?
- Elaludtam,így nem maradt időm,azóta rágcsákon élek. Majd következő szünetbe megtámadom a büfét,addig be kell érnem nasikkal.
- Megyek majd veled.
-Egyébként, helyes,nem?
- Ki?
- Hát..izé..Adam.
- Aha. Gondolom. - feleltem,unottan. Most jobban unatkoztam. Csak ne Adam legyen végig a téma. Vagy,csengessenek. Most. Azonnal. Becsukom a szemem..hármat számolok..és mire kinyitom csengetnek. 1,2,3...semmi. Francba.
- Naaaaaa,kicsit sem érdekel? Úgy megismerném én! És ultraaaaaaahelyes.
- Hope. Jó a stílusa,tényleg helyes,de ezzel ő is tisztában van. És..azt hiszem deszkás.
- Komolyan?
- Mondom,csak azt hiszem. Nem biztos. Csak gyanítom,hogy Luke onnan ismeri. Vagy is,érted. Valami megérzés,hogy deszkás.
- Majd kérdezzük meg!
- Óóóóó,ne aggódjál Hope. Én aztán megkérdezem.
- Ne nyírd ki. - kuncogott,mire lecsittegtem.
- Csak nem értem,miért nem mondta SENKI,hogy új tagunk lesz.
- Én se tudom. De én akkor is megismerném. - jelentette ki határozottan Hope,és tovább evett. Szerettem Hope-ban,hogy barátságos,és mindig mindenkit megszeretne ismerni. Full cuki lány volt,nagyszerű étvággyal. És igazság szerint,én is megakartam ismerni Adamet. Nem mintha ráakarnék mozdulni,vagy valami,de érdekelt,hogy honnan ismerős számomra,és hogy tényleg gördeszkás-e. Azért van olyan,mikor az ember megérzése téved. Örülnék ha deszkás lenne. Plusz egy fő,akivel gurulhatok a pályán.
- Hope Henderson! Megint mit eszel? – fordult felé Tom (ezentúl csak így hívom az o.főnket). Hope lebukott. Mindig lebukik. Nem tud halkani csörögni a zacskóval!
- Sós ropit. Tetszik kérni?
A kérdésénél elröhögtem magam,és hallottam ahogyan Sandra a homlokára csap. Gondolom most azt moroghatja "Még egy ilyen idiótát..."
- Tedd el és edd meg a szünetben hamarosan csengetnek! - könyörgött neki Tom
- Ajjj! Ne már!
- Parancsolsz? – húzta fel a szemöldökét.
- El teszem. - sütötte le a szemét szöszi barátnőm és bedobta a táskájába a ropi csomagot.
És így telt az első óránk nagy része. Hope halkan bosszankodott amiért nem hagyták enni,én pedig csendben hallgattam és próbáltam nem nevetni a megjegyzésein. Sandra tovább morgott magába,Hope kérdése miatt,a többiek,pedig vagy figyeltek a tanárunkra vagy elvoltak,és elmerültek a gondolatainkba. Így telt az első óránk az első nap. És ez még semmi. Ez még csak az első nap első órája volt. A 11.D meg se mutatta még igazi énjét (kivéve a négy degerenált sportolót)
Hát,üdv 11.D. Üdv Morinson Gimi. És tényleg viszlát nyári szünet.
-Ne feledjétek,Ben itt van értetek suli után. - kiáltotta anyu utánunk mosolyogva,majd elhajtott. Az iskola felé pillantva egy halom diák ácsorgott a bejárati ajtó előtt, illetve a környéken. A húgomnak elszállt az izgatottsága és ezen kívül minden ereje és magabiztossága,helyette lefagyva ácsorgott mellettem és az aszfaltot tanulmányozta.
- Na elindulunk,vagy itt szobrozunk? Mert nekem az itt szobrozás is megfelel. - pillantottam le rá,de ő meg se mozdította a fejét hogy a szemembe nézhessen.
- Izgulok. Félek. Sasha. Mit csináljak? - motyogta.
- Ne aggódj. Ez is csak egy suli.
- Ide tehetséges és okos emberek járnak. Bár te nem tudom hogyan kerülsz ide.. de.. ajh. Te mit csináltál mikor idekerültél? - árad belőle a szeretet. Hát nem édes?
- Megmondom mit csináltam. Bementem és megkerestem az osztályom. Na gyere. - ragadtam meg a húgom karját,és ráncigálni kezdtem. Kis idő után megunta hogy mindenki minket néz,így kitépte szorításomból a karját majd nyugodtan sétált mellettem. Azaz próbált nyugodtnak tűnni,de igazából nagyon izgult. Egy barátja se érkezett ebbe a gimibe a régi sulijából,szóval mindent elölről kell kezdenie. Mondjuk,nem is nagyon voltak barátai,és ezért viszont sajnáltam. Neki csak Molly volt,aki miután befejezte az általánost Kanadába költözött a családjával,így neki tényleg nem maradt itt barátja. A többi volt osztálytársát állítása szerint utálta.
- Mi az hogy Sasha Edwards állandó bajkeverő? - kérdezte halkan Jasmine,miközben a kapu felé haladtunk.
- Ja,hát nekem itt hírem van. - nevettem.
- Amint beérünk,kérlek,tagadj le. - nevetett ő is.
- Megígérem neked,hogy a létezésedről se fogok tudni.
Bementünk a hatalmas épületbe (csengetés előtt beértem!!!) és kezdődhetett az útbaigazítás Jasmine-nek.
-Na ez itt a suli. - mutattam körbe tetetett lelkesedéssel.- Arra van a tornaterem - mutattam a velünk szemben lévő folyosóra ami az aulából nyílt.- Végig szekrények veszik körbe az aulát amint látod,minden zegzugát,minden folyosót. A tornaterem felé haladva van egy kis kitérő valami kupola féleség,amit én társalgónak hívok. Rögtön a bejárati ajtótól jobbra van a 9.A,9.B,9.C és 9.D osztályterme. Ez így halad sorban. A tiétek van a sarokban, az udvar felőli ajtótól pedig a maradék két osztályterem. Egészen négy évig ez lesz a fő "törzshelyetek". Balra található az igazgatói folyosó. A tanárit,az igazgatói,és valami ügyintéző irodát tartalmaz. Tehát,ha nem kerülsz bajba,nem hiszem hogy sokszor kell erre jönnöd. Igazából egy szimpla folyosó fontos termekkel. Hátul található egy hátsó lépcső,egy lány és egy fiú mosdó. Ha tovább mész a hátsó folyosón ott lesz a gondnoki szoba,és egy étkező ahol akkor eszünk ha esik az eső,illetve a mi tágas,választékos büfénk. Az összes földszinti folyosó vissza vezet az aulába,és végig szekrények vannak,itt meg az első emeleten. Egyébként,az első emeleten, vannak a 10.-esek termei és a 11.-esek termei. A miénk hátul van, a sarokban. Illetve még van egy technika terem,szintén mosdók stb. A második emeleten vannak a 12. osztályosok illetve a Kémia labor,Fizika terem, Természet tudományi terem azaz biosz terem,szertára,az informatika terem és végül a suli újság terme,a suli legtetején pedig nyelvi termek vannak meg még kitudja mik. Talán raktárak,korrepetáló termek meg nem tudom mi. Azt hiszem mindent elmondtam. Mellesleg két tornaterem van,de a tesi tanárotok mindent megfog majd mutatni,majd az első órátokon. És azt hiszem ennyi. Kérdés?
- Öhm. Innen menni fog. Köszi.
- Oké. Legyen jó napod,a nap végén a bejárat előtt találkozunk. Egyébként az udvaron vannak asztalok,székek,padok,focipálya, onnan nyílik a parkoló is,tehát ott töltsd az ebédszünetet és ne zárkózz be az étkezőbe,és ne a büfés néni legyen az első napon az örök legjobb barátod! - mondtam végszóul és intettem a húgomnak majd otthagytam az aula közepén. A hátsó lépcsőhöz mentem,majd ott felfele sétálva haladtam az én osztályom terméhez. Felfelé haladva hallottam ahogy az osztályomban megy a kiabálás (azt hiszem Sandra hangját hallottam ahogyan próbálja visszakérni..valami holmiját )és az éneklés (ki tanult meg operát énekelni a nyáron?!)
A folyosón megpillantottam Alice-t és Hope-ot akik a szekrénysornak dőlve beszélgettek.
Az érkezésemre felkapták a fejüket.
- Csak nem Ms.Edwards-ot látom megérkezni csengetés előtt? - mosolygott Alice. Alice és én 5 éves korunk óta szomszédok vagyunk. Mármint ő mindig is ott élt ahol eddig, mi meg elköltöztünk Denverből, Los Angelesbe és pont mi lettünk a szomszédjaik. A szüleim ott találkoztak először ott kezdtek családot alapítani,és igazából gőzöm sincs miért költöztünk el ide. Minden esetre én örülök,hogy itt lakom és nem Denverben.
- Csak azért érkeztem meg hamarabb,mert a húgom kilökött a házból zokniba,így a cipőmet a kocsiban vettem fel. - magyaráztam.
- Jasmine egyben van?
- Azt hiszem. A kocsiban mondjuk állandóan az ülésemet piszkálta a lábával. De egyébként útba igazítottam,tehát remélhetőleg nem lesz gond.
- Perecet? - tolt elém Hope egy zacskó sósperecet.
- Köszi,nem. - toltam el, a zacskót,Hope pedig vállat rántott és folytatta az evést. Hope Henderson. Nos,ő itt a táncos kaja lány. A nap 24 órájában eszik,de semmi nem látszik meg rajta. Karcsú,csinos lány elképesztő mosollyal. Ami az életét tölti ki az a tánc és a kaja (na meg persze mi.)
A teremből Sandra jött ki Laura kiséretében. Sandrának nagyon büszke arckifejezése volt,így nyilván visszaszerezte azt a holmit amit lenyúltak tőle-azaz a mobilját.
- Sasha. Te. Itt? 8:00 előtt? Beteg vagy? - hüledezett Sandra,majd a homlokomra tette a kezét.
- Jól vagyok,ne tapogasd a homlokom!
Sandra a csapat esze..vagy az osztály esze. Mindig kitűnő. Okos. És mindig logikusan gondolkodik. Inteligens,talpra esett,és osztja az észt ha kell. 9. osztályban nem voltunk még annyira jóban,pedig mindig együtt lógtunk. Igazából én mindig is kedveltem őt,és csodáltam a magabiztossága miatt,mindössze eleinte keveset beszéltünk.
Laurát utoljára augusztus elején láttam,mivel ő a maradék szünidőt Lengyelországban töltötte az unokatestvéreinél,akikkel nagyon ritkán találkozik. Egy hatalmas öleléssel üdvözölt. Aztán meg annyira szorított,hogy majdnem megfulladtam.
- Wilson! Engedd el! Megfullad! -szólt rá Sandra,Laura pedig elengedett továbbra is mosolygott. Hiányoztam neki. Ő is nekem. Nagyon.
- Többiek? - forgolódtam a folyosón.
- Mindenki bent van,Tori pedig írt egy üzenetet hogy elaludt,és siet,legkésőbb pont csengetésre beér. - mondta Alice.
- Tehát, bent van Amy,és a többi osztálytársunk. Amy miért nem jött ki?
Amint feltettem a kérdésemet Amy lépett ki az ajtón. Éppen a haját fésülte ki a szeméből.
- Szia Sash. - köszöntött.
- Amy. - biccentettem.
Minden barátom a folyosón volt és beszélgettünk. (Kivéve Torit,aki ugyebár késik.) Mindig minden reggel a folyosón beszélgetünk,mert bent lehetetlenség. Az úgy nevezett "menő sportoló arcok" krétával dobálóznak,az ablaknál állva nézik az újoncokat,vagy csak úgy az embereket,hangosan nevetnek, fogócskáznak a teremben és egyéb fura dolgok. Úgy hangzik mintha gyerekesek lennének. De tulajdonképpen azok is. Chris,Lewis,Josh és Billy. Ők a zajforrásai,áltatlában. Illetve ne felejtsük el a ri..bocsánat. "Cicababákat" akiket gyűlölök. Utálok. Megtudnám őket fojtani. Leginkább Kelly Crusadert,aki első osztály óta (igen azóta) megkeseríti az életem. Azt hiszi lehet olyan amilyen én vagyok. Közbe meg nem. Ő tipeg hülye magassarkúkban,vagy balerina cipőkben,túl lányos,túl rózsaszín ruhákba,göndör szőke haját ide-oda dobálja mert az milyen figyelem felkeltő és menő,meg azt hiszi ő a legokosabb. Oké,tényleg kitűnő,de tuti hogy túl jól puskázik. Gyűlölöm azt a lányt. Gyűlölöm. És a barátait is. Diana,Stella és Cece. Mindegyiket utálom. Mindegyiket egytől-egyig. Leírhatatlanul gyűlölöm őket. Egyszer elvágom a torkukat amiért ennyit visítanak. Még (ezzel együtt) két évem van,hogy megtegyem. Idén,nincs kegyelem.
Nem értem hogy Bob,Gabe és Jeremy miért hagyják,hogy uralkodjanak fölöttük azok a..lányok. Ezt a három fiút,jó ha egyszer hallottam beszélni az évek során feleletkor. Nem túl beszédesek. Okosak és nagyon csendesek. Mindenféle szakkörre járnak a suliban. És tulajdonképpen nagyon tehetségesek,csak nem dicsekednek vele, nem mondogatják. Tavaly Gabe nagyon sokszor lett különböző projektek miatt a társam. Nem tudom miért őt rakták mellém,de örülök hogy rajzórára vele készíthettem makettet,még ha nem is lett olyan jó mint a művészeké. Oké,ennyi az osztályunk. Illetve van még három fiú,de nem tudom hol vannak. Azt hiszem azok is késnek. Luke,Drake és Dave,azaz Luke és az ikrek. Ők a mi csoportunkhoz tartoznak. Tudom,az osztályunkban nagy a klikkesedés,ami nem jó,de nem tehetünk róla. Nagyképű lányok uralkodni próbálnak az osztályban,a szerények elnyomásban vannak,a nagy arcok pedig mindig leoltják őket. Tehát 18 ember 3 lány ellen.Hahahaha.
- Itt vagyok. Időbe megérkeztem. -lihegte Tori,aki a lépcsőn futott felfele. Amikor hozzánk ért pont becsengettek. - Laura! - ölelte át szorosan az alacsony vöröshajú szemüveges lányt.
- Khm Victoria mi is roppantul örülünk,hogy találkozhatunk. - ciccegte Sandra.
- Tegnap találkoztam veled,vele meg már csaknem egy hónapja nem! És ne hívj Victoria-nak ki nem állhatom!
- Jól van Pinky,nyugi. De azért mi is itt vagyunk,minket is üdvözölhetsz.- szivatta Torit tovább Sandra. Nagyon jól szórakozott,azon hogy már reggel Tori agyára ment. Nekik ilyen a kapcsolatuk. Állandóan egymást szivatják,de ettől olyan vicces az egész. És emiatt kerültek olyan közel egymáshoz. Csípős megjegyzések,vicces kijelentések.
- Na gyere ide,Gillbert. - nevetett Tori,majd egy ölelésbe húzta Sandrát.
- Luke-ék hol vannak? - forgolódott Hope.
- Nem tudom. Ma még nem voltak itt? - pillantottam rá kérdően.
- Ma még nem voltak a suliban az ikrekkel. - válaszolt Hope helyett Alice. - Nem tudsz róluk valamit?
- Nem írt üzenetet. Se semmi.
Furcsálltam,hogy még nincsenek itt. Általában mindig itt vannak,ha nem is pontosan csengetésre,azután egy-két perccel velünk beszélgetnek a szekrényeknél. Most ez nem így volt. Három fiú hiányzott a csapatunkból. Akikről nem tudtunk semmit sem,tegnap óta. Szó szerint.
Előkaptam a mobilomat,hogy csekkoljam írt-e valamelyik,hogy késnek-e vagy csak lógnak. Egyetlen egy üzenetem,és egyetlen egy nem fogadott hívásom se volt. De,ha már elővettem a telefonom úgy döntöttem ránézek a twitterre is. Ha már elővettem miért is ne.
- Sash. Hé,Sasha. - szólítgatott Amy.
- Mondd. - néztem fel rá a mobilom képernyőjéből,majd kiléptem a twitterből és a zsebembe csúsztattam a telefonomat.
- Fordulj meg. - mondta halkan.
Megfordultam ugyan is a folyosónak háttal álltam a szekrényeknek támaszkodva. Luke-ot,Draket és Davet láttam meg a terem felé közeledni..és egy új srácot.
- Ki az a fiú? - kérdezte valamelyik lány a hátam mögött.
- Az biztos,hogy hozzánk tart. És az is biztos,hogy nem felsőbb éves,sem alsóbb. - suttogtam.
- Akkor,lányok. Új osztálytársunk lesz. És nekünk egyik gyökér sem szólt! - mondta felháborodottan Tori.
- Cssssss. - hallgattattuk el egyszerre, Torit.
Nevetve közeledett felénk a négy fiú. Rengeteg kérdés merült fel bennem. Először is: miért nem mondta senki,hogy új osztálytársunk lesz? Másodszor: Ide,csak úgy átlehet jönni? Vagy másik művészeti gimibe járt? Harmadszor: Honnan olyan ismerős? És negyedszer: Hogy lehet az,hogy egyik sem mondta nekünk,hogy új emberünk lesz? Ha már szeretett osztályfőnökünk nem említette.
A fiúk mögött az osztályfőnökünket Mr.Brown-t láttuk jönni. Így bementünk,mert egyébként leszid minket,ha kint vagyunk csengetés után a folyosón. Nem vártuk meg a fiúkat. Egyébként sem akartam. Most nem alkalmas az idő,hogy megkínozhassam Luke-ot amiért nem mondta el. Jóba van a sráccal. Mind a hárman ismerik és jóba vannak,különben nem jöttek volna annyira nevetve a terem felé.
A helyemre mentem - leghátsó sor,jobb oldali padsor,jobb oldali szék. Állva köszöntöttük az osztályfőnökünket,majd leültetett minket. A fiú tanácstalanul ácsorgott a tanári asztal mellett.
- Nagyon sokat nőtt mindenki a nyár alatt! És hihetetlen,hogy már a harmadik évünket kezdjük együtt a gimnáziumban. Remek csapat,vagytok,de most bővülünk és a fiúk és a lányok aránya egyenlítődik. (11 lány,11 fiú) - mosolygott Mr.Brown. Nagyon jó fej tanár,és biosz,kémia tanár,így sokkal jobban elmagyarázza nekünk a dolgokat a tantárgyakból.
- Szeretném nektek bemutatni Adam Frewer-t,aki innentől kezdve veletek fejezi be tanulmányait. - folytatta a tanár. Egyre lelkesebbnek és boldogabbnak tűnt. Rendesnek tűnt. Vagy inkább csak udvariasnak amiért a tanárra vigyorog,amiért ilyen lelkes.
Nem volt csúnya srác. Szerintem az elöl ülő Kellyék ha nem legyezik magukat ilyen felűnően (?) elolvadnak. Magas volt,dús világosbarna haja fel volt zselézve,és az égnek meredt pedig azt a "most keltem,és pont leszarom a hajam" hatást keltette. Egy egyszerű sötétkék atléta volt rajta,farmertérdnadrággal és rövid szárú egyszerű fekete tornacipővel. Nem volt rossz stílusa. Nem volt csúnya mint említettem:helyes volt. Ezzel ő is tisztában volt,és ezzel félmásodpercen belül az érkezése után minden lány tisztába lett. Kétség kívül helyes volt. Mondjuk engem pont nem érdekel,de azért könnyen megállapítható,hogy kihasználja azt,hogy helyes.
- Oké,Adam ülj Sandra mellé. Ő lesz a padtársad. - mutatott az utolsó padsor bal oldali utolsó padjára,ahol Sandra egyedül ült,mostanáig. Sandrának a szemei tágra nyíltak,majd lesütötte tekintetét,és úgy tett mintha a körmét elemezné. Tudtam,hogy zavarban van. Kilencedikben Billy,volt a padtársa,tizedikben pedig egyedül ült,és remélte,hogy ez így is marad. Tévedett. Adam lazán a padhoz sétált,kihúzta a széket,majd leült Sandra mellé,aki nem mert a fiúra nézni.
Az osztályfőnökünk gyorsan lerendezte az "új osztálytárs" témát,és áttért valami iszonyat fontos tudnivalókra. Semmi nem ragadt meg. Hm,talán az ismerkedősdit úgy döntött,hogy majd magunk között elintézzük..vagy egy másik órán megtartjuk. Kilencedikben,Mr.Brown kérte,hogy mutatkozzunk be egymásnak és meséljünk magunkról. Kedvenc tevékenységünk,kedvenc hobbink meg ilyesmik. Biztos neki is kell mondania majd. Vagy,talán túl nagyok vagyunk ehhez,és tényleg nekünk kell kezdeményeznünk.
Iszonyatosan unatkozni kezdtem mikor Mr.Brown csak mondta mondta mondta és mondta azokat az ultrafontos tudnivalókat. Nem tudtam mit csináljak.
- Ropit? - tolt felém a pad alatt egy ropis zacsit Hope,én pedig kivettem két szálat.
- Nem reggeliztél?
- Elaludtam,így nem maradt időm,azóta rágcsákon élek. Majd következő szünetbe megtámadom a büfét,addig be kell érnem nasikkal.
- Megyek majd veled.
-Egyébként, helyes,nem?
- Ki?
- Hát..izé..Adam.
- Aha. Gondolom. - feleltem,unottan. Most jobban unatkoztam. Csak ne Adam legyen végig a téma. Vagy,csengessenek. Most. Azonnal. Becsukom a szemem..hármat számolok..és mire kinyitom csengetnek. 1,2,3...semmi. Francba.
- Naaaaaa,kicsit sem érdekel? Úgy megismerném én! És ultraaaaaaahelyes.
- Hope. Jó a stílusa,tényleg helyes,de ezzel ő is tisztában van. És..azt hiszem deszkás.
- Komolyan?
- Mondom,csak azt hiszem. Nem biztos. Csak gyanítom,hogy Luke onnan ismeri. Vagy is,érted. Valami megérzés,hogy deszkás.
- Majd kérdezzük meg!
- Óóóóó,ne aggódjál Hope. Én aztán megkérdezem.
- Ne nyírd ki. - kuncogott,mire lecsittegtem.
- Csak nem értem,miért nem mondta SENKI,hogy új tagunk lesz.
- Én se tudom. De én akkor is megismerném. - jelentette ki határozottan Hope,és tovább evett. Szerettem Hope-ban,hogy barátságos,és mindig mindenkit megszeretne ismerni. Full cuki lány volt,nagyszerű étvággyal. És igazság szerint,én is megakartam ismerni Adamet. Nem mintha ráakarnék mozdulni,vagy valami,de érdekelt,hogy honnan ismerős számomra,és hogy tényleg gördeszkás-e. Azért van olyan,mikor az ember megérzése téved. Örülnék ha deszkás lenne. Plusz egy fő,akivel gurulhatok a pályán.
- Hope Henderson! Megint mit eszel? – fordult felé Tom (ezentúl csak így hívom az o.főnket). Hope lebukott. Mindig lebukik. Nem tud halkani csörögni a zacskóval!
- Sós ropit. Tetszik kérni?
A kérdésénél elröhögtem magam,és hallottam ahogyan Sandra a homlokára csap. Gondolom most azt moroghatja "Még egy ilyen idiótát..."
- Tedd el és edd meg a szünetben hamarosan csengetnek! - könyörgött neki Tom
- Ajjj! Ne már!
- Parancsolsz? – húzta fel a szemöldökét.
- El teszem. - sütötte le a szemét szöszi barátnőm és bedobta a táskájába a ropi csomagot.
És így telt az első óránk nagy része. Hope halkan bosszankodott amiért nem hagyták enni,én pedig csendben hallgattam és próbáltam nem nevetni a megjegyzésein. Sandra tovább morgott magába,Hope kérdése miatt,a többiek,pedig vagy figyeltek a tanárunkra vagy elvoltak,és elmerültek a gondolatainkba. Így telt az első óránk az első nap. És ez még semmi. Ez még csak az első nap első órája volt. A 11.D meg se mutatta még igazi énjét (kivéve a négy degerenált sportolót)
Hát,üdv 11.D. Üdv Morinson Gimi. És tényleg viszlát nyári szünet.
nagyoonjó *--* aligvárom a akövetkezőt :3
VálaszTörlés