Bevezető

Augusztus 31.

Az egész nyár olyan gyorsan véget ért. Alig hogy elkezdődött a csaknem  3 hónapos szünet,olyan hamar vége szakadt. Nem tudom,hogy ez volt-e életem legjobb nyara. Minden nyáron újabb és újabb élményekkel lesz az ember gazdagabb,és ez most se volt másképpen.

Éppen hazafelé tartok,a nyári szünet utolsó napját is kiélveztem. Este fél nyolc van. A nap sugarai még égetik a bőröm ahogyan a csendes utcában tartok otthonom fele. Kezemben a gördeszkám,és a kedvenc banános- epres turmixom az amit hazafele a közeli cukrászdában vettem,ami történetesen a nagybátyámé. A legnépszerűbb hely a környéken,mondjuk ha a barátaimmal megyünk,sose oda ülünk be,tudván,hogy a családom szemmel tart,és talán hallgatózik is. Nem tudom,nem mertem megkockáztatni soha,hogy a barátaimmal bármit is ott beszéljünk meg. Így,mindig egy távolabbi helyre ülünk be,ami közel van a parkhoz. Igazából most is a parkból tartok haza.

 Luke az utolsó nap (is) úgy döntött,eláztat minket,így az ikrek kíséretében hideg vízzel teli flakonokkal támadtak ránk. A nap félig megszárította már sötétbarna hajamat,illetve feliratos,zöld pólómat. Nem tudom,anya mit fog szólni ahhoz,hogy még az utolsó nap is csurom vizesen megyek haza,mivel történetesen majdnem minden nap vizesen mentem haza. Szökőkútba dobtak,vízibombával dobáltak,belöktek ruhástul a medencébe..stb.

Megszokhatta volna már,talán most nem akadhat ki. És egyébként is nagyon kedveli Luke-ot,szerinte nagyon kedves srác,és örül hogy a barátom lett még a gimi elején. Minden alkalommal ráfogtam azt amiért vízesen mentem haza,anya pedig rosszallóan megcsóválta a fejét majd halványan elmosolyodott. Mindig. A nyár a legmelegebb évszak az egész évben,ilyenkor minden iskolásnak kijár a szabadság,így nem haragudhat azért ha párszor úgy mentem haza mint egy ázott rongybaba. Igazából nem tudom miért gondolkodok azon,hogy anya haragudni fog-e ha ismét így érkezem haza. Lehetnének bölcsebb gondolataim,és pozitívan lezárhatnám az idei nyarat.

Semmi rossz nem történt az idei nyáron,kivéve hogy egy barátunknak összetörték a szívét és teljes mértékben magába zuhant. Eleinte úgy tűnt,az egész nyarát szobájának falai közé zárva vészeli át,teljesen ember ellenes azaz antiszociális lesz. Nem beszélt senkivel,nem nevetett még egy halvány mosoly sem hagyta el az arcát. Amit a síráson kívül csinált az az volt hogy rezzenéstelen arccal bámult a másikra. Mindent megtettünk az érdekében,hogy ne zárkózzon el a világ elől. Mondtuk neki,hogy a barátja egy elvetemült gyökér,seggfej és hogy sohasem érdemelte meg. Reménytelenül szerelmes barátunkat,nehezen de kirángattuk depressziójából. Igazság szerint mi már mindent megtetettünk az érdekében,hogy jobb kedve legyen,és hogy színesben lássa a világot. magától döntött úgy,hogy összeszedi magát. Egy reggel kereken hét órakor átjött hozzám. Egy rövidnadrág és egy top volt rajta aznap,a haja pedig lazán összefogva. Kipihentnek tűnt az nap reggel hét órakor. Mikor beengedtem azonnal beszélni kezdett. Hadarva magyarázott,amiből igazából csak annyit jegyeztem meg akkor,hogy mindent köszön nekünk,felejteni akar, és változni. Így került egy rózsaszín csík a hajába,azon a nyáron változásának jelképének megfelelően. Mondjuk én nem egy színes hajtincset választottam volna,de Tori tudja,egyébként is eléggé extrém lány. Na,most elmondtam a nevét. Már egy idő után mindenki örült,hogy visszatért a boldog hiperaktív Tori,és nem sírt minden hajnalban...vagy inkább minden egyes nap 24 órájában valakinek a vállán.

Most ezt nem tudom miért mondtam el,de ez is hozzátartozik a nyaramhoz.Mert igen is fontos,hogy én voltam az a személy aki befesthette azt a tincset rikító rózsaszínre. Egyébként életem egyik legátlagosabb nyara volt. Nem utaztam sehova,Kanadán kívül,két koncerten voltam egész nyáron,nem voltam fesztiválozni,nem dolgoztam,nem csináltam semmit. Minden egyes nap ugyanabból állt. Alvás,gördeszka,majd a többiekkel való lógás késő estig. Ennyi.


És most ennek vége van. Holnap megnyílnak az iskola kapui. A harmadik évem kezdem a Morinson Művészképző Elit Gimiben. Igazából elég furán hangzik "Művészképző Elit Gimnázium"
Mindig is azt hittem oda stréberek járnak,és akkor tök fura ha ott vagyok én is. Ott vagyok,mint gördeszkás balhés,most van egy pink hajú extrém lányunk,és a többiekről még nem is mondtam semmit. Mindennek eljön a maga ideje.Mindenki felfog bukkanni a gimiben. Különböző emberek,különböző tulajdonságokkal,különböző tehetségekkel. Mindenki különbözik a másiktól,és ez a jó az egészben. Igazából,az összes tanárnak az agyára mentem már 9-ben, és az igazgatóhelyettes szerintem magán nyomozót bérelt fel,hogy szemmel tartson mikor követek el,akár egy apró csínyt is a suliban. A holnap sem lesz másképp. Ms.Jenner ott fog állni az aulában, és ordibálni fog azokkal akik késtek akár egy percet is. És én köztük leszek, mint mindig.

A turmixom elfogyott. És pont hazaértem.

Mikor beléptem az ajtón kibújtam Converse tornacipőből és egyenesen anyuhoz mentem a konyhába.
- Sasha! Már megint?! - döbbent le anyu,mikor meglátta csurom vizes ruhámat.
- Bocs anyu. Nem bírták ki. - kuncogtam.
- Vegyél át valami szárazat és gyere vacsorázni. - utasított,én pedig teljesítettem a kérését. Megint egy rövid út telt el,míg hazaértem és megint értelmetlen dolgokon gondolkoztam. Minden nyár végén ez van. Mindig.