2. Fejezet

- 11. osztályosok vagytok és mivel,már leadtátok a.. - a csengő szakította félbe Mr.Brown monológját. Köszönöm,Istenem. - Rendben,második órán folytatjuk.- motyogta a tanár,majd legyintett,hogy kimehetünk szünetre. Huszonkét ember (igen,Adammel együtt 22 ember) egyszerre akarta magát kipréselni,a terem ajtaján,így kisebb tolakodás következett be. Valaki rám taposott,ami nagyon fájt (auuuuuu!) de a lényeg,hogy kijutottam,a mi tágas folyosónkra.
- Hope,hol van Luke? - kerestem a tekintetemmel a haverunkat de sehol nem láttam.
- Nem tudom,Sasha,éhes vagyok!
- Oké,de keressük meg előbb Luke-ot,utána majd ehetsz.
- Én addig senkit nem keresek,míg nem nyomtam be egy szendvicset! - tiltakozott Hope,majd összefonta mellkasa előtt a karjait.
- Jó. Menjünk le a büfébe. - sóhajtottam. Hope,megörült és gyors léptekben szaladt le az első emeletről,én pedig próbáltam a nyomába maradni.

Mikor leértünk a büfébe (pontosabban elé) iszonyatosan sok diák állt sorba várva arra,hogy sorra kerülhessen.
- Hope,beszélni akarok Luke-val,nem várom meg a sort!
- Sasha,éhes vagyok! Én nem megyek innen,míg nem kaptam valamit! És neked sem ártana innod egy...kólát?
Hope mindig elérte amit,akart pláne ha kajáról volt szó,vagy jelen esetben a gyomráról.
- Oké. De nem várom ki a sort. Gyerünk. - mondtam határozottan,majd megragadtam kis szöszi barátnőm csuklóját,és tolakodni kezdtem a tömegben.
Szerintem,vagy ezerszer kaptam meg azt a beszólást,hogy "Ember húzzál a sorvégére!",de valahogy puszta véletlenből rátapostam az illető lábára. Tényleg véletlen volt,sokan nyomorogtak a büfében.
Nehezen,de odakerültünk a pulthoz.
- Marta! Marta! - szólítgatta Hope, a büfés nénit. Biztosan...nagyon jóban vannak.
- Hope! De örülök hogy látlak! Mit adhatok nektek? - mosolygott kedvesen,Marta.
- Egy sonkás szendvics lesz extra sajttal,Sashanak meg egy Coca Cola.
- A szokásos,reggeli kívánságok. Oké,várjatok egy percet. Sasha neked,valami reggeli?
- Ühm,egy kakaós csiga most jól jönne. - mosolyogtam, a büfés nénire.

Marta kiadta a rendelésünket,mi pedig kifizettük,majd távoztunk a büféből.
Hope örült,amiért kajához jutott,és tulajdonképpen nekem is jól jött,egy kakaós csiga. Visszamentünk az első emeletre,az osztálytermünkhöz. Leültünk nem messze tőle,egy kispadra és neki láttunk az evésnek.
Laura és Sandra közeledett felénk. Sandra azt hiszem siránkozott(?) Laura pedig megértően hallgatta,és minden egyes kijelentésénél bólogatott.
- Sandra,minden oké?
- Nem. Nem oké.- motyogta,miközben befurakodott mellém a padra. -  Mi a francért kaptam egy padtársat? Miért egy...ilyen gyereket?
- Szerintem helyes. - suttogta Hope miközben a pólójáról szedte össze,a szendvicsből kiesett sajtdarabokat.
- Hope,nem a kinézetével van a baj. Ez sík hülye ez a gyerek. Ezt már abból megállapítottam,hogy míg Mr.Brown magyarázott és nem figyelt a két tökkel ütődöttre,azaz négy tökkel ütődöttre,addig azok szépen elbaromkodtak. Nem egy tanulós gyereknek tűnik,én meg biztos,hogy nem segítek neki a dogáknál!
- Hol van Luke?
- Honnan tudjam? Utoljára a szekrényénél láttam a telefonjával babrálni. Úgy fejbe szeretném őt is vágni!
- Fogd ezt meg. És ne hagyd hogy Hope egyen,illetve igyon belőle! - nyomtam Sandra kezébe a kakaós csigám és a kólám,majd felálltam és elsétáltam a kispadtól.Egyenesen Luke, szekrénye volt a célom,aki még mindig ott ácsorgott és a mobilját nyomkodta,közben pedig rágózott.

Meglepő,hogy ezt mondom,de iszonyat jól nézett ki,ahogy ott áll,szőkésbarna haja a szemébe hullik,jól állt neki a világoskék,fehér csillagmintás atléta és a csőfarmer amit egy deszkás cipővel egészített ki. Rengeteget változott a nyáron. Ó,a fiúk pubertáskora.
 Luke is tipikusan egy olyan srác,aki tisztában van a külseje vonzerejével. Nem hiába lettek Adammel ők ilyen gyorsan,"örök legjobb barátok."
Észre se vette,hogy fele szembe álltam.
- Khm. - köhintettem,mire ő felpillantott,majd elvigyorodott.
- Edwards.
- Armstrong,manapság nem illik bemutatni az új barátod?
- Pipa vagy,amiért nem szóltam,hogy új osztálytársunk lesz,és hogy én ismerem. - vigyorgott egyre jobban,majd a zsebébe csúsztatta a telefonját. Nem szóltam semmit. Mind össze vele szembe álltam,a mellkasom előtt összefont karokkal,haragosan nézve Luke-ra. Vártam arra,hogy mesélni kezdjen,róla,mert tudta,hogy az a következő kérésem,hogy mondja el ki ő. Ki ő,honnan jött,és most miért van itt.
- Oké. Adam-nek hívják. - kezdte. - Nem messze lakik,tőlem mindössze pár utcányi távolság van a lakóhelyünk között. Az ő szülei és az én szüleim,régóta ismerik egymást,így Adammel együtt jártam oviba, illetve általános iskolába. Aztán,ő francia tagozatos suliba ment,én pedig ide. De ugyan úgy barátok maradtunk,és mindig beszéltem vele. Gondoltam,hogy bemutatom nektek,de nem tudtam mi lenne a reakció.Egyébként,te már amúgy is..
- Hogy,került át ide? - vágtam a szavába.
- Korábban is ide jelentkezett ő,csak...emlékszel Mr.Bensonra? Tudod,aki mindenkit megakart buktatni,mert neki ez volt minden öröme. - bólintottam a kérdésére. Hogy ne emlékeznék rá. Ha nincs az igazgatóság,én se idekerültem volna,mert ez a gyökér tanár nem akart felvenni, mert szerinte nem voltam elég jó a felvételin. - Adam,miatta nem ment át a felvételin,és így elutasították. De,am se hozzánk került volna hanem a 11.C-be. - folytatta.- A lényeg,hogy ő és a húga elképesztően jól rajzolnak,és az egyik tanár a régi sulijából könyörgött hogy vegyék át,ide mert ez minden álma. Persze nem a rajzolás,de ezzel bejutott ide. És főképp azért is mert Mr.Benson,már nyugdíjas.
- Aha. Most legalább,tudom,hogy hogyan került ide. Még egy kérdés? Deszkás?
- Aha,régóta.

Megtudtam mindent,amit akartam. Illetve,nem. Luke elkezdett mondani valamit rólam a sztorijában. Francba,hogy nem bírtam megvárni mit akar!

Becsengettek,mi pedig visszamentünk a terembe,és kezdetét vehette a második óra. Marcangolt a kíváncsiság mit akart Luke mondani azzal "Egyébként te már amúgy is...".
Mi,"is"? Találkoztam vele? Ismerem? Lehet ismerem. Lehet azért,annyira ismerős.

Mr.Brown elmondta a suli programjait,a szülő értekezlet időpontjait,és az osztálykirándulásról is esett pár szó.
- Oké,visszatérve az előző mondandómhoz. Tudjátok,amit még az első órán akartam elmondani,csak a csengő megzavart minket. Tehát,mivel 11 osztályosok lettetek,némelyik kötelező tantárgy megszűnik számotokra, így nektek csak a biológia,történelem,angol,állampolgári ismeretek,matek,olasz,francia illetve német és testnevelés órák lesznek kötelezőek,a többi választott. Nos,mindenkinek minimum szükséges a három választott tantárgy. Főleg amelyek a jövőjével kapcsolatosak. - mondta az o.fő.

Hm,tavaly még a kémia,a fizika,a földrajz, és az ének-zene is kötelező volt,plusz még egy választott nyelv,a francián és németen kivül ami spanyol lehetett vagy portugál.
- Most leszeretném ellenőrizni a választott tantárgyakat,mert ha elírás van,akkor most javítsuk ki. Tehát,akkor ének-zene órára mindenki megy. Nagyszerű!
Ének-zenére csak egyetlen egy okból jár az egész osztály : az a tanár a világon a legjobb tanár. Mrs.White,a kedvenc tanárom mióta idekerültem. Már lassan nem is úgy kezelem mint egy tanárt,hanem mint egy közeli ismerőst,aki még most is próbál nekem segíteni. Ő a legjobb arc, a tanárok közül,ezért mindenki szereti őt,és ha teheti jár az órájára.

Beletelt egy kis időbe,mire Mr.Brown egyeztetett mindenkivel a választott tantárgyak miatt. A végén már csak annyit mondott,hogy annak megfelelően kell nekünk az órarendet befejeznünk. A kötelező órák időpontját lediktálta így nekünk,már csak azokat kellett beírni,amelyek a választottak voltak. Az osztályfőnöktől kaptunk,egy papírt amin rajta van,hogy mikor,milyen óra van,így az alapján lett kész mindenkinek az idei tanév végleges órarendje.

A második osztályfőnöki után,már nem volt több óránk Mr.Brownnal. A suli első napján mindig azt szerettem,hogy négy órát tartanak meg,utána pedig tankönyvosztás osztályok szerint. Mivel későn,kerülünk sorra mert tizenegyedik osztályosok vagyunk,így bőven lesz időm megebédelni. Remek.

Az órarendünk (órarendem) szerint még volt egy történelem óránk Mr.Kennedyvel,aki megkért minket,hogy meséljünk a nyarunkról,és leginkább Laurát kérdezte,hogy megnézte-e Lengyelországban a nevezetes helyeket. Laura szeret felfedezni új dolgokat,így leginkább őt hallgattuk törin. Végül következett egy,irodalom óránk Mrs.Crossszal. Azt hiszem a kötelező olvasmányokról volt szó. A nyárra hármat adott fel,és én kettőt nagy nehezen kiolvastam. A harmadik meg nem igazán érdekelt. Az első két könyvet is kész szenvedés volt elolvasnom,nem hogy egy harmadikat is bevállaljak a nyárra.

Nem az van,hogy nem szeretek olvasni. Igazából ha van olyan könyv ami felkelti a figyelmem és az érdekélődésem elolvasom,de a kötelezőket amiket ránk,diákokra erőltetnek,nehezen olvasom el...vagy el se olvasom.

Mikor vége lett a negyedik órának,kiözönlöttünk az osztálytermünkből. Az osztály nagy része a büfébe ment,de volt aki már ki ment az udvarra,gyorsan helyet foglalni a saját társaságának. A kilencedikesek már a könyvtárnál sorakoztak,várták,hogy kezdetét vegye a könyvosztás.

A lányokkal a büfébe mentünk ebédet venni,majd ki az udvarra. Szerettem ezt az udvart,bár üressége börtönérzetet keltett olykor. Semmi,szín, csak a vörös téglafal teszi "hangulatosabbá". Vannak kék vas körasztalok körbevéve kék vaspadokkal, ahol a diákok az ebédszünetet töltik,Illetve egy elkopott füves rész ahol padok sorakoznak,a füves rész mögött pedig egy focipálya van. Ja,meg van egy zsákutcához hasonló rész,amit körbeölel a téglafal,és a suli ablakai. Egy-két pad van ott.
Leültünk egy nagyobb asztalhoz,rátéve az ebédünket,és habozás nélkül neki láttunk az evésnek.
- Hogy lehet ennyi törink? Hogy lehet? - siránkozott Tori,majd belekortyolt dobozos fantájába.
- Tori. Tavaly is ugyan ennyi volt. - közölte vele Alice.
- Komolyan? Most többnek tűnik.
- Neked a kettő is sok.
- Engem utál Mr.Kennedy! Ha nem tanulnám magam agyon minden töri órára,megbuktatna! - panaszkodott tovább. Nos,igen Tori és a történelem tanárunk Mr.Kennedy nem..nem jönnek ki valami jól. Tori,kilencedik óta rettegett,hogy annyira utálja,hogy csak úgy megbuktatja,pedig sose volt bukás közelben. Mindig ötös vagy négyes között ingadozott töriből. Abból tanult mindig a legtöbbet. Mindig.
- Mire sorra kerülünk a tankönyvosztásba,addigra Hope vagy hatszor megjárja a büfét oda-vissza. - dünnyögte Amy.
- Hétszer. - javította ki,Alice.
- Bocs.

- Khm,nézd kik jönnek. - köhögte Tori,majd a fejével oldalra  biccentett. Az ikrek közeledtek az asztalunk felé,Luke-val és Adammel az élen. - Most talán bemutatja a jól kinéző haverját.
- Leülhetünk? - kérdezte Dave,mikor odaértek az asztalunkhoz. Bólintottunk. Az asztal elég nagy volt  tizenegy diáknak. Mindig, a legnagyobb asztalra pályáztunk,hogy kényelmesen elférjünk.
- Na,akkor,tehát. - kezdte Luke a "bemutatom a legjobb barátomat,és a ti új legjobb barátotokat" mondandójába. - Adam,mindenki- mutatott sorba rajtunk. - Mindenki,ő itt Adam.
- Te idióta,egy új személyt nem így kell bemutatni! - csattant fel Sandra. - Adam,Sandra vagyok, a padtársad...ki tudja meddig.
Adam csak biccentett,majd beleharapott az egyik pizza szeletébe,amit ebédre vett. Egyébként,két pizza szelet volt nála.
- Victoria. Blah. De,nem hívhatsz így. Sem Vicnek sem Vickynek. Tori. Oké?
- Vagy inkább,mi lenne ha Pinkynek hívnálak? - Adam kérdésére Tori  először felvonta a szemöldökét,majd eszébe jutott a rózsaszín csík a hajába. Annyira hozzászokott már,hogy fel se tűnik neki,hogy az a tincs,eltér sötétbarna hajának zuhatagjától. A kérdésre csak bólíntott,tehát neki a "Pinky" becenév is megfelel. Persze,ha én hívnám így,kiakadna,de mindegy.
- Hojp Henderdzson vajok. - motyogta Hope teli szájjal.
- Egyikőtök sem tanult illemet?! - cikázott Sandra tekintete Luke és Hope között.- Az egyik teli szájjal beszél a másik,nem tud egy jó barátját bemutatni..hova kerültem?!
- Na,Hope Henderson vagyok. Jó már Gillbert? - mondta Hope a szemét forgatva,mikor lenyelte a szájában lévő falatot.- Nekem nincs becenevem mint Torinak. Én csak,Hope vagyok.
Na ennyi volt Hope bemutatkozója. Nem volt,hajlandó többet mondani magáról,nem volt hajlandó másra figyelni. Amire koncentrált,az egy óriási hamburger volt. Nagyobb volt szerintem mit a lány feje.
- Laura Wilson. - pislogott Laura szemüvege és vörös haja mögül. A haja mindig rálógott a jobb szemüveg részére. Kiseperte arcából a haját,majd rámosolygott Adamre.
- Örvendek Laura. - mosolygott vissza Adam. Laura,bemutatkozásoknál egészen normális. Rengeteg könyvet olvas,és remek ízlése van. Aztán,van amikor megőrülnek Hope-val a szó szoros értelmében,és mindent csinálnak. Zenére ugrálnak,Laura varázslónak képzeli magát (igazából,általában mindig olyan szereplőnek képzeli magát,amilyen könyvet utoljára olvasott) és poénkodnak. Hope meg kapható az őrültségre tehát, így vele tart.
- Amy Gray. - mondta,Amy közömbös arccal. Tudtam,hogy Amy nem fog többet mondani,nem fog rá vigyorogni,mint a többiek. Amy szótlan,és közömbös. Csak akkor szólal meg ha muszáj,akkor viszont nagyon oda vág. Az Amy névről mindig egy szőke hajú lány jut eszembe,aki ..nagyon lányos (ez alatt azt értem,hogy cipő,szoknya blúz mánia, meg a többi) és puhány.
Amelia Serafina Gray (ő is utálja a második nevét,a szülők idióta második nevet adnak mindig a gyereküknek) nem puhány,se nem lányos. Azért,ne egy gót lányt képzeljetek el,csak neki hányingere van attól..a puhány lányoktól. Laza,sportos és fogalmam sincs hány évig tanult boxolni (igen,boxolni) de elég kemény csaj.
És így érthető,hogy miért félnek tőle. Ha én sem ismerném,akkor én is félnék tőle. De ő sosem bántana senkit,már ha nem muszáj.

Én jövök a bemutatkozásban. Mármint,most nekem kéne megmondanom a nevemet,csak tele van a  szám kajával,és én nem viselek el egy Sandra féle illem órát a jövőben.
- Sasha Edwards. - motyogtam mikor lenyeltem. Igazából,én sose szerettem ismerkedni. Vagy is ismerkedést kezdeményezni.

- Minek kellett volna sorban elmondanom a neveteket,elmondtátok ti magatok. - vigyorgott Luke.
- Igen,mert te,nem lusta voltál elmondani a nevünket! - vitázott Sandra.
- Ebédelek,jó? Az ebéd fontos!
- De,mi is! És mi hamarabb kezdtük!
- Jó,akkor most tömd magadba tovább a salátádat.
Luke,gyorsan lerendezte. Sandra összehúzta a szemeit,és idegbetegen felszúrt a villájára, a salátából. Nem vette le a tekintetét Luke-ról,Luke pedig semmit mondó tekintettel evett.
A társaságunkban csend telepedett le. Nem az a kínos,csend hanem,az a fajta csend amikor mindenki csak tömi magába az ételt. Gondoltam,már a kilencedikesek könyvosztása véget ért,mivel láttam a húgomat kijönni az udvarra,a kezében az ebédjével. Gondolom,lepasszolta a könyveit a szekrényébe (már az újoncok,első nap megkapják a szekrény kódjukat,és már használhatják) és úgy döntött leül ebédelni. Nem egyedül volt,hanem egy lánnyal volt. Reménykedtem,hogy nem barátkozik össze a büfés nénivel,hanem keres egy hozzá hasonló lányt,akivel jól kijön majd.
- Te deszkázol. - törte meg a csendet Adam,rám pillantva. Honnan tudja? Rajtam nem látszik,hogy deszkázom,bár eléggé sportosan és lazán öltözködöm. Nem mondom minden velem szembe jövő második embernek,hogy "Hali,én egy deszkás lány vagyok." és neki se mondtam. Luke,nem hiszem,sőt kétlem,hogy mondta neki. Vagy lehet mondta neki.
- Ühm,aha. - feleltem. - Miért?
- Semmi,semmi. - mondta,majd belekortyolt dobozos kólájába. - Fogadok,hogy jobb vagyok. - jelentette ki,határozottan. Merész húzás volt. Nagyon merész. Már is elérte,hogy ne kedveljem. Elérte azt,hogy kitörjön belőlem a verseny szellem. Gratulálok,fogadok hogy csak ezért jöttél Adam Frewer.
- Honnan veszed? - az asztalra könyököltem, figyelvén mit válaszol.
- A srácok sokkal jobban gördeszkáznak minta  lányok. A lányok csak menőségből használják,illetve,jó ha megtanulnak rajta menni egyenesen. Semmi trükk,se semmit nem tudnak vele,azon kívül,hogy felvágjanak mások előtt. Gondolom,neked is csak ezért van.
Na,most már utálom ezt a srácot. Mondjuk,amúgy se volt szimpatikus,de valahol nagyon ismerős volt. Az első pillanattól kezdve úgy éreztem,hogy én őt már valahol láttam,és tudom ki ő.
- Tehát,szerinted egy fiú gördeszkás,jobb,mint egy lány. Kérlek mesélj még!
- Bizony,hogy jobb. Nem indulnak versenyen,azért csinálják,hogy felvágjanak. Sok ilyet láttam már. Nem űzik versenyszerűen a sportágat. Csupán figyelem felkeltésből megy,ahogy neked is.

Elszántan vigyorgott. Hah,ez felkészült,tudta mivel idegesítsen fel. A reakciómat várta.
- Kicseszettül nem ismersz. Szóval mi lenne ha befognád és tömnéd magadba a burgered? Vagy esetleg szövegelsz még nekem a gördeszkával való felvágóságról,vagy szeretnéd ha elmondanám,ki volt az a lány aki ..nem is tudom,meg vert Ifjúsági kategóriába a körzeti versenyen? Csak mert ismerem,és az a lány nem felvágóságból csinálja. Sokkal jobb mint te.
Az arca eltorzult. Tudta,hogy ismerem.  Tudta,hogy rájöttem,hogy ki is ő. Emlékezett rám,és már így én is rá. Totál hülyének akart nézni. Bocs,haver nem jött össze.

Tavaly volt az első,gördeszka versenyem. A bátyám benevezett a körzetire ifjúsági kategóriában. Egyedül voltam lány,abban a kategóriában,vagy inkább az egész versenyen. Adammel egy kategóriába neveztünk be. Ő csak második lett,én pedig első. Életem első,tutyi-mutyi versenyén lettem első. Gondolom Luke ma azt akarta mondani,hogy én találkoztam már Adammel. Hát,már akkor se kedveltem. Mármint,ő nem kedvelt engem amiért,egy magam fajta lány letaszította őt a megérdemelt helyezéséről.
Azt hitte nem emlékszem rá. Tény és való rengeteget változott. Helyesebb lett. Sokkal. Úgy volt az egésszel most vissza vághat azzal,ha jól felhúzom magam azon,hogy alábecsül. Becsüljön alá deszkás lányokat,de ne engem.

Vibrált köztünk a levegő. Egyikünk sem szólt. Ó,ez egy gyönyörű barátság kezdete lesz! Az elkövetkező hónapokban azon leszünk,hogy melyikünk borítja ki jobban a másikat.
- Tizenegyedikesek,könyvosztás! - kiáltott egy nő,az udvar ajtajából. Kimásztam a vaspadból,felkaptam a kis oldal táskám,és az épületbe mentem. Évfolyamtársaink a könyvtár előtt sorakoztak. Elöl voltak a 11.A-sok,mögöttük a B-sek,mögöttük a C-sek,a C-sek mögött a D-sek,azaz mi. Az A osztályból,már néhányan a könyveiket cipelték,akarom mondani vonszolták ki a suli fő ajtaján.
- Utálom ezt a gyereket. - prüszkölte Amy halkan mögöttem. Nem is vettem észre,hogy ő van mögöttem a sorban. - A suli királyának fogja képzelni magát.
- Én se kedvelem.
- Nálad,elakarta érni,hogy ne kedveld. Nálam,már a megjelenésével elérte,hogy ne bírjam.
- A többiek kedvelik. Nézd csak meg, - biccentettem, a hangosan nevető társaság felé. Igazából,csak én nem bírtam,Adamet,ő próbált meg felidegesíteni azzal,hogy béna vagyok,közbe meg nem is. Ezt elcseszte. Kétlem mondjuk,hogy a többiek,tudnák,hogy én voltam az a lány,aki tavaly letarolta. Luke,biztos tudja. A többieknek nem kell.
- Kedveljék. Tőlem aztán.  De mi alapítunk egy "Ki nem állhatjuk a Frewer gyereket" fan klubbot?
- Még szép. Lehetsz a vezetőnk. Azaz a vezetőm.
- Megtisztelő Ms.Edwards. Örömmel elfogadom,a vezetői szerepet.

A könyvosztás végén a suli előtt ültem a  lépcsőn,és a húgomat vártam,aki gőzöm sem volt merre lehet,a sulin belül. A mobilomat nyomkodtam,közbe folyamatosan Jasmine-t hívogattam. Argh,minek egyes embernek mobiltelefon ha fel se veszi.
Az osztálytársaim özönlöttek,ki a suliból. Mindegyik vászon szatyorba,hurcolta el, a buszmegállóba,vagy a szüleinek a kocsijáig,esetleg a saját kocsijáig (már akinek van).
Vicces volt ahogy a négy, Barbie baba,jött ki. Megpróbáltak úgy menni,mint általában,kecsesen és nőiesen,de a szatyor lehúzta a vállukat ezért,kicsit nehezebben mozogtak. Kellynek,majdnem oda lett a bokája,de csak majdnem. Minden esetre elég nagy jelenetet rendeztek. Visongtak,jajongtak,nyafogtak,míg a parkolóba nem értek.
Stellának már megvan a jogsija így ezentúl ő hozza és viszi a többi három,barátnőjét a saját autójával. Nekem is kéne egy kocsi,de ahhoz jogosítvány is kell,én meg lusta voltam letenni a vezetői vizsgát,na meg a KRESZ vizsgát,ahhoz,hogy meglegyen a vezetői engedélyem. Na,meg akkor saját kocsi is kéne,amit anya és Ben kétlem hogy a 18-dik szülinapomig nem fizetnének ki,így magamnak kéne összeszednem rá a pénzt,tehát dolgoznom kellene. Úgy,hogy maradok a jól be vált módszernél. Anyu hoz,Ben/Zack/ a busz meg visz.
A suli ajtaja kivágódott,és reménykedtem benne,hogy a húgom lép ki rajta, Legnagyobb elkeseredésemre nem ő volt,hanem Adam. Leült a lépcsőre mellém (!) és a telefonját nyomkodta.
- Nem lehetne,hogy arrébb ülsz az egóddal,és a könyveiddel együtt? - kérdeztem,élesen. A könyvei a lábamon hevertek.
- Nem.
- Vagy elveszed a könyveidet a lábamról vagy lerúgom őket a lépcsőn,de vissza nem hozom.
Nem mondott semmit,szó nélkül felemelte és a lábának döntötte. Igazából mikor csak úgy leült,mellém (!!!) a könyveket maga mellé tette,remélve hogy majd a lábának dől,ha dől. Hát,az én lábfejemre dőlt,nem az ő lábszárának.
Szerettem volna,megjegyzéseket tenni,az ebédnél alakított,szerepére,de inkább hallgattam,és önelégülten vigyorogtam. Szép húzás volt Sasha,nem esett meg egy újoncon a szíved beolvastál neki. Büszke vagyok rád.
Az ajtó ismét kivágódott. Két nevető lány jött ki,a könyv cipeléssel szerencsétlenkedve.
- Na végre.-sóhajtottam,mikor megpillantottam Jasmine-t
- Hé,Sasha! Mizu?
- Menjünk már.
- Oké,oké,de még várj. Lizzie,bemutatom a nővérem Sashat. Sasha,az ő itt az osztálytársam Lizzie,egész nap vele voltam. Kezet fogtam a barátságos lánnyal,és rá mosolyogtam,ő pedig vissza. Jasmine talált egy normális,hozzá hasonló lányt. Nagyszerű. Miután Lizzie elengedte a kezem a fejét oldalra fordította,majd megszólalt :
- Adam?
Adam hátrafordult,majd mikor megpillantotta a lányt feltápászkodott a lépcsőről.
- Mizu,hugi?
- Minden király. Bemutatom neked Jasmine Edwards-ot. Osztálytársam,és a padtársam is.
Itt lefagytam. Teljesen. Megnyugvásra szóljon,hogy nem csak én.
- Úristen. - suttogtam,magamnak.
- Ő a húgod? - fordultam Adam felé,aki szintén ugyan ezt a  kérdést tette fel nekem pontosan akkor, mikor én neki. - Igen. Mi? Bakker! Oké,ezt fejezd be! Nem,te fejezd ezt be! - a válaszok egyszerre hangoztak el,és rohadtul idegesített,hogy velem egy szinkronban beszél,pontosan ugyan azt mondja,és gondolja. Adam a hajába túrt,én pedig ott álltam lefagyva a két kilencedikes lányra bámulva. Nem létezik az,hogy a húgom örök legjobb barát lesz,annak a srácnak a húgával,akit most nagyon megszeretnék fojtani.
- Oké,Jas,menjünk. - megragadtam a lépcsőn heverő szatyromat,és elindultam a parkoló felé. Ben,legnagyobb szerencsémre már ott várt minket. Elvette a szatyrokat,betette a csomagtartóba,majd beszálltunk mind a hárman a kocsiba,és elindultunk haza.

1.Fejezet

     SZEPTEMBER 1

7:13 van, hétfő. Ma van az első tanítási nap. Hivatalosan is kezdetét veszi a harmadik évem a gimiben. Igen,és ezen a roppant fontos napon (anyunak elég fontos) Sasha Rosalinda Edwards (igazából gyűlölöm a második nevem,csak a hatás kedvéért mondtam) ismét késésben van. Igazából,annyira nem meglepő számítottam arra,hogy késésben leszek,és mindenki rám fog várni. Kivéve a bátyámat Zack-et aki,a saját autójával úton van az első  egyetemes tanítási napjára illetve Ben-t,aki a nevelőapám és gyerekorvos és már ő is lelépett itthonról. Tulajdonképpen sose tudtam rátekinteni mint pótapukára vagy bármi másra. A szüleim azután váltak el,miután én végeztem az általános iskolával. Azon a nyáron döntöttek úgy,hogy nem bírják tovább az állandó civakodást és veszekedéseket,és szétmentek. Rá fél évre anyu,találkozott Bennel aki..aki..a gyerekorvosunk volt. Randizni kezdtek..majd összejöttek.. majd hozzánk költözött,aztán romantikusan megkérte a kezét,és összeházasodtak. És most együtt vannak,minden szép és jó. Egy előnyöm van ebből az egészből: könnyen szerezhettem a suliba orvosi igazolást. Na de mindegy is.

       
Úgy érzem ki kéne kelnem az ágyból. Lépteket hallok. Hangos gyors lépteket amelyek a szobám felé közelednek. Hirtelen a kilincs lenyomódik,és anya lép be a szobámba. Kezdődhet a szokásos reggeli cirkusz. Hurrá. 
      - Sasha! - mondja,kicsit hangosabban mint ahogyan akarta.
      - Jó reggelt. - dünnyögöm álmosan még mindig az ágyamban feküdve. 
      - Miattad elfogunk késni! Már első nap muszáj ezt csinálnod?! Nem fog miattad Jasmine elkésni a suliból! Neki nagyon fontos ez a nap! Belehalnál ha nem csak magaddal törődnél hanem mondjuk tekintettel lennél a testvéreidre is? Szedd össze magad,majd a suliban reggelizel. Egy-kettő! 
     "Belehalnál ha nem csak magaddal törődnél,hanem tekintettel lennél a testvéreidre is?"  - Vizhangzott a fejemben anyám szövege. Én,igazából az elmúlt években csak rájuk vagyok tekintettel szerintem. Megcsinálom nekik ezt meg azt és én mit kapok? Egy letolást reggel,amiért még mindig az ágyban fekszem. Mellesleg ez a nap azért fontos a három hugomnak (ja,három húgom van) mert Jasmine, 14 éves,inteligens,szerény,udvarias, ugyanakkor támogató,idegesítő,és terrorizáló húgomnak ma van az első napja a gimiben,mellesleg az ÉN gimibe jön. Nem mintha kisajátítanám a sulit,csak egy helyen folytatjuk a tanulmányainkat. Egy oviba jártunk,egy általánosba..most meg egy gimibe. Remélem fősulira nem együtt megyünk mert,abba belepusztulok. Ő maga az én ellentétem. Én vagyok a balhés,netfüggő,nagyszájú ő pedig a csendes,ugyanakkor terrorista (mindig eléri amit akar,ha törik ha szakad) könyvmoly. Mi talán csak kinézetre hasonlítunk. Egyébként nincs bennünk semmi közös. Semmi. Na visszatérve a tesóimra,van még két kishugom akik az általános sulit ma kezdik. Hat évesek. Ikrek. Hiperaktívak. És édesek.  Ő Madison és Miranda,azaz csak Mira. 

      Oké,talán tényleg ideje kikelnem az ágyból és összekaparnom magam. Álmosan mentem ki a fürdőszobába arcot és fogatmosni. Mikor kiléptem a szobámból Jasmine nekem állt pattogni. Elhiszem,hogy izgul,mindenki izgul,de könyörgöm reggel van hagyjon már békén. Míg ő folyamatosan nyomatta a szövegét,én szó nélkül rácsaptam az ajtót és megmosakodtam. Öltözéknek,egy egyszerű csőfarmert,egy ujjatlan feliratos atlétát választottam. Mikor felöltöztem,megfésülködtem gyorsan összedobáltam minden fontos cuccomat egy kisebb táskába ami kellhet az első napon. (Füzet,toll,napszemüveg,mobil,lakáskulcs)

      Lekocogtam,az emeltről a nappaliba,majd felkaptam a dohányzó asztalon lévő szatyrot amikbe a könyveimet tudom pakolni.Mindig az első nap kapjuk meg a tankönyveket a könyvtárban a 4 osztályfőnöki óra után. Az első nap mindig túl egyszerű,és túl laza nem tudom miért izgul a húgom,mikor már százszor elmondtam neki mi lesz. 
      Az előszobában lévő cipős szekrényhez sétáltam és kivettem a rövid szárú fehér tornacipőmet. 
      Éppen készültem felvenni,mire Jasmine lökött rajtam egyet és kishíján kiestem a bejárati ajtón.
      - Mi a franc? - meredtem rá hihetetlenül,kezemben a cipőimmel. 
      - Hihetetlenül lassú vagy,majd a kocsiban felveszed a cipődet. Mozogj már,elkésünk! 
      - De te most kitoloncoltál zokniban a lakásból! Megvárhattad volna míg felveszem! 
      - Csak ülj be a kocsiba és vedd fel ott! - mondta,majd tovább lökdösött a házunk előtt parkoló kocsinkig. Ha anyu nem tessékel be minket az autóba akár estig elveszekedtem volna Jasmine-vel,zokniban. Beültem az anyósülésre,a három húgom hátra. Mikor anyu is helyet foglalt a járműben,egy fáradt sóhaj csúszott ki a száján,majd beindította a kocsit és elindultunk a suliba.

Miután megérkeztünk a gimi elé anyu leparkolt majd, Jasmine és én kiszálltunk a járműből
 -Ne feledjétek,Ben itt van értetek suli után. - kiáltotta anyu utánunk mosolyogva,majd elhajtott.   Az iskola felé pillantva egy halom diák ácsorgott a bejárati ajtó  előtt, illetve a környéken.   A húgomnak elszállt az izgatottsága és ezen kívül minden ereje és magabiztossága,helyette lefagyva ácsorgott mellettem és az aszfaltot tanulmányozta.
- Na elindulunk,vagy itt szobrozunk? Mert nekem az itt szobrozás is megfelel. - pillantottam le rá,de ő meg se mozdította a fejét hogy a szemembe nézhessen. 
- Izgulok. Félek. Sasha. Mit csináljak? - motyogta.
- Ne aggódj. Ez is csak egy suli.
- Ide tehetséges és okos emberek járnak. Bár te nem tudom hogyan kerülsz ide.. de.. ajh. Te mit csináltál mikor idekerültél? - árad belőle a szeretet. Hát nem édes? 
- Megmondom mit csináltam. Bementem és megkerestem az osztályom. Na gyere. - ragadtam meg a húgom karját,és ráncigálni kezdtem.  Kis idő után megunta hogy mindenki minket néz,így kitépte szorításomból a karját majd nyugodtan sétált mellettem. Azaz próbált nyugodtnak tűnni,de igazából nagyon izgult. Egy barátja se érkezett ebbe a gimibe a régi sulijából,szóval mindent elölről kell kezdenie. Mondjuk,nem is nagyon voltak barátai,és ezért viszont sajnáltam. Neki csak Molly volt,aki miután befejezte az általánost Kanadába költözött a családjával,így neki tényleg nem maradt itt barátja. A többi volt osztálytársát állítása szerint utálta.
- Mi az hogy Sasha Edwards állandó bajkeverő? - kérdezte halkan Jasmine,miközben a kapu felé haladtunk.
- Ja,hát nekem itt hírem van. - nevettem.
- Amint beérünk,kérlek,tagadj le. - nevetett ő is.
- Megígérem neked,hogy a létezésedről se fogok tudni.

Bementünk a hatalmas épületbe (csengetés előtt beértem!!!) és kezdődhetett az útbaigazítás Jasmine-nek. 
-Na ez itt a suli. - mutattam körbe tetetett lelkesedéssel.- Arra van a tornaterem - mutattam a velünk szemben lévő folyosóra ami az aulából nyílt.- Végig szekrények veszik körbe az aulát amint látod,minden zegzugát,minden folyosót. A tornaterem felé haladva van egy kis kitérő valami kupola féleség,amit én társalgónak hívok. Rögtön a bejárati ajtótól jobbra van a 9.A,9.B,9.C és 9.D osztályterme. Ez így halad sorban. A tiétek van a sarokban, az udvar felőli ajtótól pedig a maradék két osztályterem. Egészen négy évig ez lesz a fő "törzshelyetek". Balra található az igazgatói folyosó. A tanárit,az igazgatói,és valami ügyintéző irodát tartalmaz. Tehát,ha nem kerülsz bajba,nem hiszem hogy sokszor kell erre jönnöd. Igazából egy szimpla folyosó fontos termekkel. Hátul található egy hátsó lépcső,egy lány és egy fiú mosdó. Ha tovább mész a  hátsó folyosón ott lesz a gondnoki szoba,és egy étkező ahol akkor eszünk ha esik az eső,illetve a mi tágas,választékos büfénk. Az összes földszinti folyosó vissza vezet az aulába,és végig szekrények vannak,itt meg az első emeleten. Egyébként,az első emeleten, vannak a 10.-esek termei és a 11.-esek termei. A miénk hátul van, a sarokban. Illetve még van egy technika terem,szintén mosdók stb. A második emeleten vannak a 12. osztályosok illetve a Kémia labor,Fizika terem, Természet tudományi terem azaz biosz terem,szertára,az informatika terem és végül a suli újság terme,a suli legtetején pedig nyelvi termek vannak meg még kitudja mik. Talán raktárak,korrepetáló termek meg nem tudom mi. Azt hiszem mindent elmondtam. Mellesleg két tornaterem van,de a tesi tanárotok mindent megfog majd mutatni,majd az első órátokon. És azt hiszem ennyi. Kérdés? 
- Öhm. Innen menni fog. Köszi.
- Oké. Legyen jó napod,a nap végén a bejárat előtt találkozunk. Egyébként az udvaron vannak asztalok,székek,padok,focipálya, onnan nyílik a parkoló is,tehát ott töltsd az ebédszünetet és ne zárkózz be az étkezőbe,és ne a büfés néni legyen az első napon az örök legjobb barátod! - mondtam végszóul és intettem a húgomnak majd otthagytam az aula közepén. A hátsó lépcsőhöz mentem,majd ott felfele sétálva haladtam az én osztályom terméhez.  Felfelé  haladva hallottam ahogy az osztályomban megy a kiabálás (azt hiszem Sandra hangját hallottam ahogyan próbálja visszakérni..valami holmiját )és az éneklés (ki tanult meg operát énekelni a nyáron?!)

A folyosón megpillantottam Alice-t és Hope-ot akik a szekrénysornak dőlve beszélgettek.
Az érkezésemre felkapták a fejüket.
- Csak nem Ms.Edwards-ot látom megérkezni csengetés előtt? - mosolygott Alice. Alice és én 5 éves korunk óta szomszédok vagyunk. Mármint ő mindig is ott élt ahol eddig, mi meg elköltöztünk Denverből, Los Angelesbe és pont mi lettünk a szomszédjaik. A szüleim ott találkoztak először ott kezdtek családot alapítani,és igazából gőzöm sincs miért költöztünk el ide. Minden esetre én örülök,hogy itt lakom és nem Denverben. 
-  Csak azért érkeztem meg hamarabb,mert a húgom kilökött a házból zokniba,így a cipőmet a kocsiban vettem fel. - magyaráztam. 
- Jasmine  egyben van? 
- Azt hiszem. A kocsiban mondjuk állandóan az ülésemet piszkálta a lábával. De egyébként útba igazítottam,tehát remélhetőleg nem lesz gond.
- Perecet? - tolt elém Hope egy zacskó sósperecet. 
- Köszi,nem. - toltam el, a zacskót,Hope pedig vállat rántott és folytatta az evést. Hope Henderson. Nos,ő itt a táncos kaja lány. A nap 24 órájában eszik,de semmi nem látszik meg rajta. Karcsú,csinos lány elképesztő mosollyal. Ami az életét tölti ki az a tánc és a kaja (na meg persze mi.) 

A teremből Sandra jött ki Laura kiséretében. Sandrának nagyon büszke arckifejezése volt,így nyilván visszaszerezte azt a holmit amit lenyúltak tőle-azaz a mobilját.
- Sasha. Te. Itt? 8:00 előtt? Beteg vagy? - hüledezett Sandra,majd a homlokomra tette a kezét.
- Jól vagyok,ne tapogasd a homlokom! 
Sandra a csapat esze..vagy az osztály esze. Mindig kitűnő. Okos. És mindig logikusan gondolkodik. Inteligens,talpra esett,és osztja az észt ha kell. 9. osztályban nem voltunk még annyira jóban,pedig mindig együtt lógtunk. Igazából én mindig is kedveltem őt,és csodáltam a magabiztossága miatt,mindössze eleinte keveset beszéltünk. 
Laurát utoljára augusztus elején láttam,mivel ő a maradék szünidőt Lengyelországban töltötte az unokatestvéreinél,akikkel nagyon ritkán találkozik. Egy hatalmas öleléssel üdvözölt. Aztán meg annyira szorított,hogy majdnem megfulladtam. 
- Wilson! Engedd el! Megfullad! -szólt rá Sandra,Laura pedig elengedett továbbra is mosolygott. Hiányoztam neki. Ő is nekem. Nagyon. 
- Többiek? - forgolódtam a folyosón. 
- Mindenki bent van,Tori pedig írt egy üzenetet hogy elaludt,és siet,legkésőbb pont csengetésre beér. - mondta Alice.
- Tehát, bent van Amy,és a többi osztálytársunk. Amy miért nem jött ki? 
Amint feltettem a kérdésemet Amy lépett ki az ajtón. Éppen a haját fésülte ki a szeméből. 
- Szia Sash. - köszöntött.
- Amy. - biccentettem.
Minden barátom a folyosón volt és beszélgettünk. (Kivéve Torit,aki ugyebár késik.) Mindig minden reggel a folyosón beszélgetünk,mert bent lehetetlenség. Az úgy nevezett "menő sportoló arcok" krétával dobálóznak,az ablaknál állva nézik az újoncokat,vagy csak úgy az embereket,hangosan nevetnek, fogócskáznak a teremben és egyéb fura dolgok. Úgy hangzik mintha gyerekesek lennének. De tulajdonképpen azok is. Chris,Lewis,Josh és Billy. Ők a zajforrásai,áltatlában. Illetve ne felejtsük el a ri..bocsánat. "Cicababákat" akiket gyűlölök. Utálok. Megtudnám őket fojtani. Leginkább Kelly Crusadert,aki első osztály óta (igen azóta) megkeseríti az életem. Azt hiszi lehet olyan amilyen én vagyok. Közbe meg nem. Ő tipeg hülye magassarkúkban,vagy balerina cipőkben,túl lányos,túl rózsaszín ruhákba,göndör szőke haját ide-oda dobálja mert az milyen figyelem felkeltő és menő,meg azt hiszi ő a legokosabb. Oké,tényleg kitűnő,de tuti hogy túl jól puskázik. Gyűlölöm azt a lányt. Gyűlölöm. És a barátait is. Diana,Stella és Cece. Mindegyiket utálom. Mindegyiket egytől-egyig. Leírhatatlanul gyűlölöm őket. Egyszer elvágom a  torkukat amiért ennyit visítanak. Még (ezzel együtt) két évem van,hogy megtegyem. Idén,nincs kegyelem. 
Nem értem hogy Bob,Gabe és Jeremy miért hagyják,hogy uralkodjanak fölöttük azok a..lányok. Ezt a három fiút,jó ha egyszer hallottam beszélni az évek során feleletkor. Nem túl beszédesek. Okosak és nagyon csendesek. Mindenféle szakkörre járnak a suliban. És tulajdonképpen nagyon tehetségesek,csak nem dicsekednek vele, nem mondogatják. Tavaly Gabe nagyon sokszor lett különböző projektek miatt a társam. Nem tudom miért őt rakták mellém,de örülök hogy rajzórára vele készíthettem makettet,még ha nem is lett olyan jó mint a művészeké. Oké,ennyi az osztályunk. Illetve van még három fiú,de nem tudom hol vannak. Azt hiszem azok is késnek. Luke,Drake és Dave,azaz Luke és az ikrek. Ők a mi csoportunkhoz tartoznak. Tudom,az osztályunkban nagy a klikkesedés,ami nem jó,de nem tehetünk róla. Nagyképű lányok uralkodni próbálnak az osztályban,a szerények elnyomásban vannak,a nagy arcok pedig mindig leoltják őket. Tehát 18 ember 3 lány ellen.Hahahaha.

- Itt vagyok. Időbe megérkeztem. -lihegte Tori,aki a lépcsőn futott felfele. Amikor hozzánk ért pont becsengettek. - Laura! - ölelte át szorosan az alacsony vöröshajú szemüveges lányt.
- Khm Victoria mi is roppantul örülünk,hogy találkozhatunk. - ciccegte Sandra.
- Tegnap találkoztam veled,vele meg már csaknem egy hónapja nem! És ne hívj Victoria-nak ki nem állhatom! 
- Jól van Pinky,nyugi. De azért mi is itt vagyunk,minket is üdvözölhetsz.- szivatta Torit tovább Sandra. Nagyon jól szórakozott,azon hogy már reggel Tori agyára ment. Nekik ilyen a kapcsolatuk. Állandóan egymást szivatják,de ettől olyan vicces az egész. És emiatt kerültek olyan közel egymáshoz. Csípős megjegyzések,vicces kijelentések. 
- Na gyere ide,Gillbert. - nevetett Tori,majd egy ölelésbe húzta Sandrát. 
- Luke-ék hol vannak? - forgolódott Hope.
- Nem tudom. Ma még nem voltak itt? - pillantottam rá kérdően.
- Ma még nem voltak a suliban az ikrekkel. - válaszolt Hope helyett Alice. - Nem tudsz róluk valamit? 
- Nem írt üzenetet. Se semmi. 

Furcsálltam,hogy még nincsenek itt. Általában mindig itt vannak,ha nem is pontosan csengetésre,azután egy-két perccel velünk beszélgetnek a szekrényeknél. Most ez nem így volt. Három fiú hiányzott a csapatunkból. Akikről nem tudtunk semmit sem,tegnap óta. Szó szerint. 
Előkaptam a mobilomat,hogy csekkoljam írt-e valamelyik,hogy késnek-e vagy csak lógnak. Egyetlen egy üzenetem,és egyetlen egy nem fogadott hívásom se volt. De,ha már elővettem a telefonom úgy döntöttem ránézek a twitterre is. Ha már elővettem miért is ne.

- Sash. Hé,Sasha. - szólítgatott Amy.
- Mondd. - néztem fel rá a mobilom képernyőjéből,majd kiléptem a twitterből és a zsebembe csúsztattam a telefonomat. 
- Fordulj meg. - mondta halkan. 
Megfordultam ugyan is a folyosónak háttal álltam a szekrényeknek támaszkodva. Luke-ot,Draket és Davet láttam meg a terem felé közeledni..és egy új srácot. 
- Ki az a  fiú? - kérdezte valamelyik lány a hátam mögött.  
- Az biztos,hogy hozzánk tart. És az is biztos,hogy nem felsőbb éves,sem alsóbb. - suttogtam. 
- Akkor,lányok. Új osztálytársunk lesz. És nekünk egyik gyökér sem szólt! - mondta felháborodottan Tori.
- Cssssss. - hallgattattuk el egyszerre, Torit.

Nevetve közeledett felénk a négy fiú. Rengeteg kérdés merült fel bennem. Először is: miért nem mondta senki,hogy új osztálytársunk lesz? Másodszor: Ide,csak úgy átlehet jönni? Vagy másik művészeti gimibe járt? Harmadszor: Honnan olyan ismerős? És negyedszer: Hogy lehet az,hogy egyik sem mondta nekünk,hogy új emberünk lesz? Ha már szeretett osztályfőnökünk nem említette. 
A fiúk mögött az osztályfőnökünket Mr.Brown-t láttuk jönni. Így bementünk,mert egyébként leszid minket,ha kint vagyunk csengetés után a folyosón. Nem vártuk meg a fiúkat. Egyébként sem akartam. Most nem alkalmas az idő,hogy megkínozhassam Luke-ot amiért nem mondta el. Jóba van a  sráccal. Mind a hárman ismerik és jóba vannak,különben nem jöttek volna annyira nevetve a terem felé. 
A helyemre mentem - leghátsó sor,jobb oldali padsor,jobb oldali szék. Állva köszöntöttük az osztályfőnökünket,majd leültetett minket. A fiú tanácstalanul ácsorgott a tanári asztal mellett. 
- Nagyon sokat nőtt mindenki a nyár alatt! És hihetetlen,hogy már a harmadik évünket kezdjük együtt a gimnáziumban. Remek csapat,vagytok,de most bővülünk és a  fiúk és a lányok aránya egyenlítődik. (11 lány,11 fiú) - mosolygott Mr.Brown. Nagyon jó fej tanár,és biosz,kémia tanár,így sokkal jobban elmagyarázza nekünk a dolgokat a tantárgyakból. 
- Szeretném nektek bemutatni Adam Frewer-t,aki innentől kezdve veletek  fejezi be tanulmányait. - folytatta a tanár. Egyre lelkesebbnek és boldogabbnak tűnt. Rendesnek tűnt. Vagy inkább csak udvariasnak amiért a tanárra vigyorog,amiért ilyen lelkes. 
Nem volt csúnya srác. Szerintem az elöl ülő Kellyék ha nem legyezik magukat ilyen felűnően (?) elolvadnak. Magas volt,dús világosbarna haja fel volt zselézve,és az égnek meredt pedig azt a "most keltem,és pont leszarom a hajam" hatást keltette. Egy egyszerű sötétkék atléta volt rajta,farmertérdnadrággal és rövid szárú egyszerű fekete tornacipővel. Nem volt rossz stílusa. Nem volt csúnya mint említettem:helyes volt. Ezzel ő is tisztában volt,és ezzel félmásodpercen belül az érkezése után minden lány tisztába lett. Kétség kívül helyes volt. Mondjuk engem pont nem érdekel,de azért könnyen megállapítható,hogy kihasználja azt,hogy helyes.
- Oké,Adam ülj Sandra mellé. Ő lesz a padtársad. - mutatott az utolsó padsor bal oldali utolsó padjára,ahol Sandra egyedül ült,mostanáig. Sandrának a szemei tágra nyíltak,majd lesütötte tekintetét,és úgy tett mintha a körmét elemezné. Tudtam,hogy zavarban van. Kilencedikben Billy,volt a padtársa,tizedikben pedig egyedül ült,és remélte,hogy ez így is marad. Tévedett. Adam lazán a  padhoz sétált,kihúzta a széket,majd leült Sandra mellé,aki nem mert a fiúra nézni. 

Az osztályfőnökünk gyorsan lerendezte az "új osztálytárs" témát,és áttért valami iszonyat fontos tudnivalókra. Semmi nem ragadt meg. Hm,talán az ismerkedősdit úgy döntött,hogy majd magunk között elintézzük..vagy egy másik órán megtartjuk. Kilencedikben,Mr.Brown kérte,hogy mutatkozzunk be egymásnak és meséljünk magunkról. Kedvenc tevékenységünk,kedvenc hobbink meg ilyesmik. Biztos neki is kell mondania majd. Vagy,talán túl nagyok vagyunk ehhez,és tényleg nekünk kell kezdeményeznünk. 

Iszonyatosan unatkozni kezdtem mikor Mr.Brown csak mondta mondta mondta és mondta azokat az ultrafontos tudnivalókat. Nem tudtam mit csináljak. 
- Ropit? - tolt felém a pad alatt egy ropis zacsit Hope,én pedig kivettem két szálat.
- Nem reggeliztél?
- Elaludtam,így nem maradt időm,azóta rágcsákon élek. Majd következő szünetbe megtámadom a büfét,addig be kell érnem nasikkal. 
- Megyek majd veled.
-Egyébként, helyes,nem? 
- Ki?
- Hát..izé..Adam.
-  Aha. Gondolom. - feleltem,unottan. Most jobban unatkoztam. Csak ne Adam legyen végig a téma. Vagy,csengessenek. Most. Azonnal. Becsukom a szemem..hármat számolok..és mire kinyitom csengetnek. 1,2,3...semmi. Francba.
-   Naaaaaa,kicsit sem érdekel? Úgy megismerném én! És ultraaaaaaahelyes.
-  Hope. Jó a stílusa,tényleg helyes,de ezzel ő is tisztában van. És..azt hiszem deszkás.
- Komolyan? 
- Mondom,csak azt hiszem. Nem biztos. Csak gyanítom,hogy Luke onnan ismeri. Vagy is,érted. Valami megérzés,hogy deszkás.
- Majd kérdezzük meg! 
- Óóóóó,ne aggódjál Hope. Én aztán megkérdezem. 
- Ne nyírd ki. - kuncogott,mire lecsittegtem. 
- Csak nem értem,miért nem mondta SENKI,hogy új tagunk lesz.
- Én se tudom. De én akkor is megismerném. - jelentette ki határozottan Hope,és tovább evett. Szerettem Hope-ban,hogy barátságos,és mindig mindenkit megszeretne ismerni. Full cuki lány volt,nagyszerű étvággyal. És igazság szerint,én is megakartam ismerni Adamet. Nem mintha ráakarnék mozdulni,vagy valami,de érdekelt,hogy honnan ismerős számomra,és hogy tényleg gördeszkás-e. Azért van olyan,mikor az ember megérzése téved. Örülnék ha deszkás lenne. Plusz egy fő,akivel gurulhatok a pályán. 

-   Hope Henderson! Megint mit eszel? – fordult felé Tom (ezentúl csak így hívom az o.főnket). Hope lebukott. Mindig lebukik. Nem tud halkani csörögni a zacskóval! 
-  Sós ropit. Tetszik kérni? 
A kérdésénél elröhögtem magam,és hallottam ahogyan Sandra a homlokára csap. Gondolom most azt moroghatja  "Még egy ilyen idiótát..."
- Tedd el és edd meg a szünetben hamarosan csengetnek! - könyörgött neki Tom
-  Ajjj! Ne már!
-  Parancsolsz? – húzta fel a szemöldökét.
-  El teszem. - sütötte le a szemét szöszi barátnőm és bedobta a táskájába a ropi csomagot.

És így telt az első óránk nagy része. Hope halkan bosszankodott amiért nem hagyták enni,én pedig csendben hallgattam és próbáltam nem nevetni a megjegyzésein. Sandra tovább morgott magába,Hope kérdése miatt,a többiek,pedig vagy figyeltek a tanárunkra vagy elvoltak,és elmerültek a gondolatainkba. Így telt az első óránk az első nap. És ez még semmi. Ez még csak az első nap első órája volt. A 11.D meg se mutatta még igazi énjét (kivéve a négy degerenált sportolót)
Hát,üdv 11.D. Üdv Morinson Gimi. És tényleg viszlát nyári szünet. 

Bevezető

Augusztus 31.

Az egész nyár olyan gyorsan véget ért. Alig hogy elkezdődött a csaknem  3 hónapos szünet,olyan hamar vége szakadt. Nem tudom,hogy ez volt-e életem legjobb nyara. Minden nyáron újabb és újabb élményekkel lesz az ember gazdagabb,és ez most se volt másképpen.

Éppen hazafelé tartok,a nyári szünet utolsó napját is kiélveztem. Este fél nyolc van. A nap sugarai még égetik a bőröm ahogyan a csendes utcában tartok otthonom fele. Kezemben a gördeszkám,és a kedvenc banános- epres turmixom az amit hazafele a közeli cukrászdában vettem,ami történetesen a nagybátyámé. A legnépszerűbb hely a környéken,mondjuk ha a barátaimmal megyünk,sose oda ülünk be,tudván,hogy a családom szemmel tart,és talán hallgatózik is. Nem tudom,nem mertem megkockáztatni soha,hogy a barátaimmal bármit is ott beszéljünk meg. Így,mindig egy távolabbi helyre ülünk be,ami közel van a parkhoz. Igazából most is a parkból tartok haza.

 Luke az utolsó nap (is) úgy döntött,eláztat minket,így az ikrek kíséretében hideg vízzel teli flakonokkal támadtak ránk. A nap félig megszárította már sötétbarna hajamat,illetve feliratos,zöld pólómat. Nem tudom,anya mit fog szólni ahhoz,hogy még az utolsó nap is csurom vizesen megyek haza,mivel történetesen majdnem minden nap vizesen mentem haza. Szökőkútba dobtak,vízibombával dobáltak,belöktek ruhástul a medencébe..stb.

Megszokhatta volna már,talán most nem akadhat ki. És egyébként is nagyon kedveli Luke-ot,szerinte nagyon kedves srác,és örül hogy a barátom lett még a gimi elején. Minden alkalommal ráfogtam azt amiért vízesen mentem haza,anya pedig rosszallóan megcsóválta a fejét majd halványan elmosolyodott. Mindig. A nyár a legmelegebb évszak az egész évben,ilyenkor minden iskolásnak kijár a szabadság,így nem haragudhat azért ha párszor úgy mentem haza mint egy ázott rongybaba. Igazából nem tudom miért gondolkodok azon,hogy anya haragudni fog-e ha ismét így érkezem haza. Lehetnének bölcsebb gondolataim,és pozitívan lezárhatnám az idei nyarat.

Semmi rossz nem történt az idei nyáron,kivéve hogy egy barátunknak összetörték a szívét és teljes mértékben magába zuhant. Eleinte úgy tűnt,az egész nyarát szobájának falai közé zárva vészeli át,teljesen ember ellenes azaz antiszociális lesz. Nem beszélt senkivel,nem nevetett még egy halvány mosoly sem hagyta el az arcát. Amit a síráson kívül csinált az az volt hogy rezzenéstelen arccal bámult a másikra. Mindent megtettünk az érdekében,hogy ne zárkózzon el a világ elől. Mondtuk neki,hogy a barátja egy elvetemült gyökér,seggfej és hogy sohasem érdemelte meg. Reménytelenül szerelmes barátunkat,nehezen de kirángattuk depressziójából. Igazság szerint mi már mindent megtetettünk az érdekében,hogy jobb kedve legyen,és hogy színesben lássa a világot. magától döntött úgy,hogy összeszedi magát. Egy reggel kereken hét órakor átjött hozzám. Egy rövidnadrág és egy top volt rajta aznap,a haja pedig lazán összefogva. Kipihentnek tűnt az nap reggel hét órakor. Mikor beengedtem azonnal beszélni kezdett. Hadarva magyarázott,amiből igazából csak annyit jegyeztem meg akkor,hogy mindent köszön nekünk,felejteni akar, és változni. Így került egy rózsaszín csík a hajába,azon a nyáron változásának jelképének megfelelően. Mondjuk én nem egy színes hajtincset választottam volna,de Tori tudja,egyébként is eléggé extrém lány. Na,most elmondtam a nevét. Már egy idő után mindenki örült,hogy visszatért a boldog hiperaktív Tori,és nem sírt minden hajnalban...vagy inkább minden egyes nap 24 órájában valakinek a vállán.

Most ezt nem tudom miért mondtam el,de ez is hozzátartozik a nyaramhoz.Mert igen is fontos,hogy én voltam az a személy aki befesthette azt a tincset rikító rózsaszínre. Egyébként életem egyik legátlagosabb nyara volt. Nem utaztam sehova,Kanadán kívül,két koncerten voltam egész nyáron,nem voltam fesztiválozni,nem dolgoztam,nem csináltam semmit. Minden egyes nap ugyanabból állt. Alvás,gördeszka,majd a többiekkel való lógás késő estig. Ennyi.


És most ennek vége van. Holnap megnyílnak az iskola kapui. A harmadik évem kezdem a Morinson Művészképző Elit Gimiben. Igazából elég furán hangzik "Művészképző Elit Gimnázium"
Mindig is azt hittem oda stréberek járnak,és akkor tök fura ha ott vagyok én is. Ott vagyok,mint gördeszkás balhés,most van egy pink hajú extrém lányunk,és a többiekről még nem is mondtam semmit. Mindennek eljön a maga ideje.Mindenki felfog bukkanni a gimiben. Különböző emberek,különböző tulajdonságokkal,különböző tehetségekkel. Mindenki különbözik a másiktól,és ez a jó az egészben. Igazából,az összes tanárnak az agyára mentem már 9-ben, és az igazgatóhelyettes szerintem magán nyomozót bérelt fel,hogy szemmel tartson mikor követek el,akár egy apró csínyt is a suliban. A holnap sem lesz másképp. Ms.Jenner ott fog állni az aulában, és ordibálni fog azokkal akik késtek akár egy percet is. És én köztük leszek, mint mindig.

A turmixom elfogyott. És pont hazaértem.

Mikor beléptem az ajtón kibújtam Converse tornacipőből és egyenesen anyuhoz mentem a konyhába.
- Sasha! Már megint?! - döbbent le anyu,mikor meglátta csurom vizes ruhámat.
- Bocs anyu. Nem bírták ki. - kuncogtam.
- Vegyél át valami szárazat és gyere vacsorázni. - utasított,én pedig teljesítettem a kérését. Megint egy rövid út telt el,míg hazaértem és megint értelmetlen dolgokon gondolkoztam. Minden nyár végén ez van. Mindig.

Szereplők

Név : Sasha Edwards
Kor : 17 (Március 8)
Szemszín : zöldeskék 
Haj : hosszú,hullámos,barna
Beszélt nyelvek : spanyol,francia,olasz
Magamról : MINDÖRÖKKÉ GÖRDESZKA. AVRIL THE BEST. Nem fogok mások elvárásai szerint élni,ne próbálj meg irányítani. Hagyj a saját fejem után menni. 

A többi kérdésre nem voltam hajlandó válaszolni. És szerintem más se fog. Mindenki csak arra válaszol amire akar. 

Név : Hope Henderson
Kor: 17 (Május 25) 
Szemszín : Méregzöld. Muhahaha.
Haj :hosszú,egyenes,karamellszőkeeeeee.
Beszélt nyelvek : francia,olasz
Amit a legjobban szeretek : kaja,éttermek,minden ami cuki,Bajkeverők
Magamról : Almáspite.Azaz szedres.JÉZUSOM KARAMELLA. KÉREM. Luke,adj a szenyádból. CSOKII.
A tánc az életem. 

Név : Alice Turner
Kor : 17 (Március 6) 
Szemszín : barna
Haj : hosszú,barna
Beszélt nyelvek : német,olasz
Amit a legjobban szeretek : Bajkeverők,görkori,zene
Magamról : D.R. : Nem vagyok agresszív,de téged vigyorogva tépnélek meg! 
                               Mindig legyen nálad fülhallgató. Suliújság. Olvasás. 

Név : Sandra Gillbert
Kor : 17 (Október 17)
Szemszín : barna
Haj : hullámos,világosbarna,váll alatti
Beszélt nyelvek :francia,olasz
Amit a legjobban szeretek :  könyvek,Bajkeverők
Magamról : Ha bármilyen véleményed,esetleg megjegyzésed van rólam,közlöm,hogy ülj le egy székre és várd meg amíg érdekelni fog. Kösz a megértésed. Barátaimat bántani tilos. Bánts vagy kritizálj engem,ha őket akarod piszkálni,meglátjuk mit érsz velem szembe az alacsony agyiszinteddel szemben. Suliújság. Atlétika.

Értelmetlen közösségi oldalak kérdéseinek sorozata.

Név : Victoria Hole (Tori) 
Kor : 17 (Július 21) 
Szemszín : kék
Haj : hátközépig érő egyenes sötétbarna hajam egy rózsaszín csíkkal lett gazdagabb a nyáron.
Beszélt nyelvek : olasz,német
Amit a legjobban szeretek : bajkeverők,napozni a vízfelszínen,rágógumi,kutyusooook,rajzolás
Magamról : Gyűlölöm ha Vic-nek vagy Victoriának hívnak,tehát ha úgy mersz hívni,letépem a fejed. Kizárólag Tori. Mindenkinek! 
Egyébként : Szörnyen lusta,sorozatfüggő,netfüggő,roller,napozás a víz tetején,alvás.

Név : Laura Wilson
Kor : 17 (Június 7) 
Szemszín : barna
Haj : Vörösbarna. Igen,eredeti hajszínem. 
Beszélt nyelvek : francia,olasz
Amit a legjobban szeretek : Bajkeverők,csoki,vattacukor, ühm..minden ami édesség. Könyvek.
Magamról : Tumblr függő.Őrült. Dilis. Hiperaktív. Dave,ide ne hozd még egyszer a nem tudom hány gigás kütyüdet! Mondtam,hogy én ezt nem értem! És ez az izé állandóan sípol! 

Név : Amy Gray
Kor : 17 (Január 19) 
Szemszín : Barna
Haj : Váll alattig érő,egyenes,barna
Beszélt nyelvek : német,olasz
Amit a legjobban szeretek : színjátszókör,bajkeverők
Magamról : Megállíthatatlan. 

Név : Lucas Armstrong (Luke) 
Kor : 17 (Szeptember 22) 
Szemszín: Kék
Haj: sötétbarna
Beszélt nyelvek : francia,olasz
Amit a legjobban szeretek: gördeszka,bajkeverők 
Magamról : Fölösleges bemutatkozom,ha megakarsz ismerni írsz. Egyébként,az kérdéses hogy én megakarlak-e ismerni. Mellesleg a félvilág ismer. :DDDDDDD
Hope! Hagyd békén a szendvicsem! Köszi.

Ho sempre amato solo un uomo che pareva non lo è. Egli rende la vita quotidiana più colorata.

Név : Drake Smith
Kor : 17 (Február 3) 
Szemszín : barna
Haj: sötétbarna
Beszélt nyelvek : német,olasz
Amit a legjobban szeretek: Apple,iPod,iPad,iPhone,MacBook,Bajkeverők
Magamról : Figyelem! Enyém a sármos,megnyerő tekintet,Dave pedig a szép szemekkel, édes mosollyal rendelkező ikrem! Legalábbis,minket így különböztetnek meg,ha nem ismernek. Tehát,nem összekeverni minket! Kütyümániás.

Név : Dave Smith
Kor : Minek leírni? Ugyanaz mint Drake-nek. 
Szemszín: Barna
Haj : Sötétbarna
Beszélt nyelvek : francia,olasz
Amit a legjobban szeretek : Apple,iPad,iPod,iPhone,MacBook,Bajkeverők
Magamról : Luke,Hope elfogja venni a suliban a muffinom! Egyébként,Drake (ikertesó) mindent leírt amit tudni kell rólam,illetve magáról,szóval nem pazarlom a betűket önmagam jellemzésére. Üdv A.F!

Név : Adam Frewer
Kor : 17 (Október 18) 
Szemszín: Szürkéskék
Haj : világosbarna
Beszélt nyelvek : francia,olasz
Amit a legjobban szeretek : Bajkeverők,Gördeszka,Zene.
Magamról: -