SZEPTEMBER 24.
Szerda, reggel 9:05
Az első óra végére értem be. Az egész ott kezdődött, hogy totálisan elaludtam. Anya ma reggel korábban ment el, Jasmine meg állítása szerint többször próbált felkelteni, de túlságosan mélyen aludtam, az ébresztőmre se reagáltam pedig ötször jelzett. Na, mindegy. Anya üvöltött velem a telefonba, mert Jasmine tudósította az elalvásomról, én meg kiabáltam Jasmine-nel, hogy miért nem keltett fel hatásosabban korábban és, hogy miért árulta el anyának. A hatásos ébresztő módszerét egyébként akkor vetette be mikor indulnia kellett a buszhoz. Bejött egy vödörrel amiben jéghideg víz volt jégkockákkal (!!!) és rám borította. A jég az arcomba vágódott, az ágyam úszott a hideg vízben én pedig dideregve pattantam ki az ágyamból, miközben próbáltam felfogni mivan. Na utána kiabáltam vele, de őt ez nem hatotta meg visszaszólt pár igen kedves szót aztán elrohant mert lekési a buszt. Én pedig csuromvizesen toporzékoltam a szobámban, de már tökmindegy alapon, ellógtam az első órát. Egyedül voltam otthon, Ben már rég elvitte az ikreket, Zack elment korán, anya is, és a húgom is. Senki sem toloncolt be pizsamában a suliba, ezért külön köszönet. A mobilomat ellenőrizve a barátaim többször hívtak és üzentek, hogy mivan velem, de nem reagáltam egy érdeklődő sms-re sem. Első sorban, lehúztam az ágyneműm és kiteregettem, hogy megszáradhasson délutánra. Aztán a hajamat szárítottam őrült módón, majd ki is vasaltam, ha már így ráértem. Amúgy is jobban szeretem ha egyenes a hajam, a hullámos valahogy nem bejövős. Aztán kényelmesen kiválasztottam mit vegyek fel. Volt több mint egy órám, minek kellett nekem sietni. A sötékék csőfarmerom, egy topp és egy fekete-kék kockás ingemre esett a választásom. A fejemre feltettem egy fekete snapback capet, mert most kedvem volt sapkában villogni a suliban. A fejemre felkentem egy leheletnyi sminket (alapozó és szempillaspirál), és már készen is voltam. Sőt, még kényelmesen meg is reggeliztem. Ó, bár így indulna minden reggel, leszámítva az őrült ordibálást. Meg azt a rémes érzést, hogy ma már megkezdődik a korrepetálásom.
A dráma óráról lemaradtam ugyan, de matekra beértem. Abból lett volna a balhé ha még a matekot is ellógom,ami már amúgy nem egyszer megesett, de ez mellékes. Éppen a szekrényembe próbáltam betuszkolni a gitáromat (nulla életkedvvel, totál szétesve) miközben a többiek szállingóztak fel a termünkhöz. A barátaim kiszúrtak így a szekrényemnél körém gyűltek.
- Na, kialudtad magad Edwrads? - karolta át barátságosan a vállamat Luke, miután becsaptam a szekrényemet. Horkantottam, de azért halványan elmosolyodtam. Megvárták míg beviszem a terembe a táskám és kidobálom a padomra a matek cuccom, majd visszamentem hozzájuk a folyosóra. Nagyban poénkodtak én meg csak hallgattam őket.
- Most vagy szar kedved van, vagy nem is aludtad ki magad. - állapította meg Drake.
- Szar kedve van. Éjszaka nem volt a neten sem, így biztos, hogy szar kedve van. - felelte Dave, furán fürkészve. - Na mi volt?
- Balhéztam anyuval. Megint. Ma is. Megint. Jasszel is.
- Mi történt? - kilenc pár kiváncsi szempár meredt rám. Kilenc? Adam nincs itt. Na, jó reggeli megállapítás.
- Büfé. - tátogta velem szemben Amy, akinek feltűnt, hogy keresem az utolsó tagot. Oké, nem kedvelem Adamet se semmi, de már csaknem egy hónapja az osztálytársunk, és mindig velünk lógott, már feltűnik ha nincs a társaságunkban.
- Koreptantárhoz küldenek. Már ma. De elvileg ma még csak ismerkedünk, vagy mi. Ő jön át hozzám, de gondolom nekem is a lakására kell járkálnom meg minden hülyeség...
A többiek ciccegni kezdtek, Luke pedig némán meredt maga elé. Nem tudom miért, lehet ő így cicceg vagy mitcsinál.
- Ez türhetetlen! - fakadt ki Sandra - Sasha ne legyél már ennyire esetlen, mondd már meg anyádnak, hogy nem érdekel az egész, és hogy az életedet ne ő tegye tönkre, hanem te!
- Szerinted nem próbáltad?
- Próbáld jobban! Majd segítünk!
- Mr. Howard. - mutogatott álmosan maga mögé Hope, majd besiettünk a terembe, ő pedig közvetlenül utánunk lépett be.
Már tíz perce ment az óra, amikor feltűnt, hogy Adam sehol. Sokáig azért nem kellett hiányolnom. Lazán belépett a terembe majd elindult a helyére, de a tanárúr megállította.
- Adam Frewer, elárulnád merre jártál?
Nos, Mr.Howard gyorsan tanulja az új diákok nevét. Aki kiemelkedően jó matekból, szerintem elsőre megjegyzi. Azok akik átlagba csúsznak bele, nem foglalkozik velük, de persze akik síkhülyék és még utálja is őket, azok is megmaradnak neki. Hm, nála így megy.
- A büfében. - vonta meg a vállát Adam, majd zsebredugta a kezét és várta, hogy leülhessen a helyére.
- És?
- Hosszú volt a sor én pedig kivártam, mert éhes voltam. Kaptam melegszendvicset.
- És meg is etted?
- Ígyvan.
- Na jó, ülj le de többet elő ne forduljon!
Mellékesen persze akiket szeret, azokat nem tolja le, ha azért késnek matekról mert reggeliznek. Adam a helyére vonult, faggatta Sandrát miről maradt le míg kajált, Sandra pedig unottan a palfonra meredt, közben a füzetében mutogatott és beszámolt gondolom a szünetről.
A matek egyébként hamar elrepült, és csak kétszer szólt rám hogy vegyem le a sapim, mire harmadjára hallgattam is rá.
Tesi óra következett. Komótosan kimentem a teremből és a szekrényemnél szöszmötöltem míg előszedtem a tornacuccom. Mikor becsaptam a szekrényem (egyre agresszívabban nyitogatom és zárom őket) az ajtó takarásából Adam jelent meg a szokásos idétlen vigyorával nézett le rám. Már megint kezdi.
- Ne most bosszants fel. Szar kedvem van. - intettem le egy pillanat alatt, majd elindultam, de ő rögtön mellém lépett, így együtt indultunk az öltözők felé.
- Tessék. - vett elő egy kissé összegyűrt lapot a táskájából majd átnyújtotta nekem. Kihajtogattam majd a homlokomat összeráncolva olvastam bele a papírba.
- Mi ez?
- Valami darabrészlet. Jövőhét péntekre kell előadni. A párokat Ms.White szabta meg.
- Mindenkinek előkell adni? - motyogtam, és éreztem hogy kezdek lesápadni. Bár inkább ez, mint az éneklés.
- Ja. Ms.White hangsúlyt és előadás módot osztályoz. Mennyire érzed át a darabot meg ilyenek.
- Ki lett a párom? Jaj, kérlek mondd hogy nem Noah a 11.A-ból. Ijesztő feje van, a fogai ferdék és olyan mintha néha tikkelne.
- Nem, nem Noaht kaptad. Vele majd Diana kínlódik. - vigyorgott gonoszul, mire én is elmosolyodtam.
- Jó, de akkor kit kaptam?
- Engem.
- He? - hőköltem hátra.
- Hozzám lettél beosztva.
- Nemár.
- Én is így örültem ma reggel, elhiheted. Akad jobb színész mint te. Végig imádkoztam, hogy Alicet kapjam akinek megy hitelesen bármilyen darab, legalábbis egy hónap alatt ez jött le nekem. Vele meglehetett volna az ötös veled meg... még a négyesért is kínkeservesen fogok küzdeni. Vagy esetleg a hármasért. De, ha szerencsénk van és nem bénázol meg van a kettes.
- Rohadj meg. - boxoltam a vállába, mire ő odakapott és megdörzsölte az ütés álltal érintett pontot. Belenéztem a papírba és elolvastam egy kis részletet a darab jelenetből.
- Adam, én nem fogok neked szerelmet vallani Lilly Berners szerepében. Inkább fejest ugrik a kútba aminek a szélén ülve áradozik - belenéztem a lapba mi lesz Adam szereplő neve - Peter Berettonnak. Felejtsd el, inkább kérem az egyest.
- Pedig kénytelen leszel megtenni és ha úgy vesszük...
- Álmodban sem vallanék szerelmet ilyen nagyképű fazonnak mint amilyen te vagy. Kizárt dolog. Verd ki a fejedből. Mondom a csaj inkább belefulladna a kútba minthogy egy ilyen egomán baromnak ismerje be az érzéseit. Öklendezni van kedvem ettől a darabtól.
- Csak a darabtól? - vigyorgott, mire én megforgattam a szemeimet.
- Tőled is. Most hogy így eszembe jutattad. De én tényleg kérem az egyest. Érd be most ezzel, majd remekelsz és kijavítod.
- Anyád nem örülne az egyesnek.
- Mivan?
- Csak kiakadna és megvonna a deszkázástól. Vagy mástól. A szülők ilyenek.
Átgondoltam amit Adam mondott, és igaza volt. Tavaly is azért küszködtem erősen azért a matek kettesért, hogy ne vegyenek el tőlem olyan dolgokat amiket szeretek : laptop,telefon,gördeszka,ipod. Ja, és ne legyen szobafogságom, mert olyankor eltiltanak a szabadságtól és egyuttal a barátaimtól is. Fájt beismerni, de Adamnek igaza volt. Összehajtogattam a lapot, és a hátizsákom elsőzsebébe csúsztattam.
- Megyünk a kettesért. - sóhajtottam. - De nem tudom előadni hitelesen a dolgot akkor sem.
- A kettes is valami. - nevetett, majd elvonult a fiú öltöző felé, én pedig ugyanígy tettem csak a lány öltöző felé fordultam.
Tesin köröket futtatott velünk kifulladásig Mr.Matthews, azután pedig gimnasztikáztunk. Csodás.
Ezután Billyvel spanyolon amőbáztunk, közben folyamatosan röhögtünk, hogy a Kellyék hogy szenvedték végig a tesi órát, aztán elmesélte hogy a srácokkal tegnap müzliköpő(?) versenyt rendeztek, és a végére annyira röhögtek, hogy Josh orrán folyt ki a tej amit szándékozott meginni. Azaz már csak a lenyelés stádiuma hiányzott, de hát az orrán visszajött. Kétségkívül undorító, de egyben vicces is. Vagyis ahogy Billy mesélte el úgy vicces, rendesen átgondolva meg gusztustalan és hülyeség. Annyira erölködtem hogy ne visítsak a nevetéstől hangosan, hogy majdnem megfulladtam.
Ebédszünetben a lányoknak ecseteltem,hogy szökünk be és hogy mázoljuk szépre a falat.
- A festéket, holnap beszerezzük, mert oké, hogy Alicéknél van fehér, ezenkívül kell valami szines is. Hagyhatjuk Tori művészlelkét kibontakozni. Itt is. - magyaráztam.
- Szóval, akkor Alice eltereli valamivel az őr figyelmét, míg ti hajlékony lánykák -itt Hopera és rám mutatott - bemásztok a kerítésen a parkoló résznél aztán, átadogatjuk a festéket nektek, közben Alice is megérkezik aki bezárja az iskolába az őrt és a gondnokot... apropó meg lesz az udvar kulcsa? - fontoskodott Sandra.
- Bízd ide. Meg lesz. - szólalt meg Amy a salátájában turkálva.
- Oké, és akkor mi is átszenvedjük magunkat megcsináljuk, aztán legkésőbb tizenegyre hazaérünk és azt mondjuk hogy, filmeztünk Drakéknél. Oké, ez remek. Remek eszmefuttatás Sasha. Torival menjetek holnap a festékekért, én pedig Laurával szerzek ecseteket. Elvileg van még a garázsunkban pár, de Tori hozdd el te is ami nálatok van, hogy tutira elég legyen a falra. Ó és létra. Azt betuszkolom anyu kocsijába, az emelést meg majd megoldjuk.
- Nem vagyunk mi gyengék. - forgatta a szemét Amy.
- Persze. Hozzám még akkor befér szerintem két ember, és akkor a többieket majd Amy te hozod. És legyen meg a kulcs.
- Meg lesz. Vége? Ehetünk nyugodtan?
- Persze. - bólintott elégedetten majd ő is neki látott a pizzájának.
Ebédszünet után biosz órán untam az agyamat, sőt talán a felénél be is aludtam. Mire felkeltem, anélkül, hogy kértem volna Sandra letette elém a bioszórán jegyzetelt dolgokat én pedig elpakoltam a táskámba.
Ének óra következett. A gyomrom már a folyosón liftezni kezdett, pedig tudtam, hogy nincs okom idegeskedni hiszen csak Ms.White fog hallani. Egyedül csak is a megbízható ének tanárom. Semmi aggodalomra nem volt okom, és mégis hányingerem volt. A dupla ének óra még kiborítóbb. A feleletek gyakran átcsúsznak a második órába, ami azt jelenti, hogy én második ének után dalolászok Ms.Whitenak. Éljen. Aztán futok olaszra.
A teremben az elszórt székeknél a leghátsó sorban foglaltam helyet. Hope és Tori bevágta mellém magát és türelmesen várták míg a többiek beszállingóznak és kezdetét veszi az óra. Ahogyan elszórtan ültünk, volt pár üres szék (30 szék van az énekteremben a miniszinpad környékén elég nagy hely) úgy hogy a maradék nyolc székre Hope Tori és én meg az előttem ülő Amy, Alice és Laura feldábáltuk a cuccainkat. Ugyanis csak mi hárman ültünk leghátul a többiek középen vagy inkább legelöl ültek le, így bőven volt hely a táskáink és egyéb dolgok tárolásának (pl.Hope melegszendvicse),
Ms.White bezárta maga mögött az ajtót és elégedetten futtata végig a tekintetét az osztályon. Ja, a 11.D remekel éneklésből, nem véletlenül jár az egész osztály. A tanárnő felszólította először Adamet, aki kikászálódott gitárjával a középső sorból. Felült a miniszinpadon lerakott székre (ahol amúgy egy négytagú banda is simán elfér,de mindegy) ölébe ejtette a gitárt és kezével átfésülte kuszán álló világosbarna haját. Ezt az elöl ülő négy lány hatalmas sóhajjal díjazta afféle "úristen de jól néz ki" stílusban.
- Mit hallhatunk tőled Adam? - kérdezte mosolyogva Ms.White, miközben a kis tanári asztalnál ülve egy tollat forgatott a kezében.
- The Summer Set - Boomerang című dalát. - felelte. Én pedig nagyokat pislogva bámultam rá. Hope meglökte a könyökével a karomat mire kérdőn felé pillantottam.
- Ez az egyik kedvenced.. - vigyorgott, zöld szemei pedig élénken csillogtak. Ja, ő is szerette ezt a dalt.
- Elég régen nem hallgattam már. - vontam meg a vállam.
- Tavaly. Egész évben, Szeptembertől kezdve egészen augusztusig. - szólt bele az előttem ülő Amy. Igaza volt. Oda voltam ezért a számért.
- Pofa be, mert kezdi és most ez érdekel. - förmedt ránk Tori, mi pedig elhallgattunk.
Mikor Adam belekezdett a számba, a körülöttem ülő lányok,tehát a barátaim sokkot kaptak. Úgy értem szószerint. Tudtam, hogy Amyt is lenyűgözi az előadás módja meg minden, hiába pislogott unottan. Még én sem tudtam leplezni. Totális sokkot kaptam. Ha azthittem van olyan amiben én vagyok az egyik legjobb tévedtem. Jesszus, mi van velem az önbecsülésem hetvenről leugrott húszra csak mert hallottam az egyik kedvenc számomat egy olyan gyerektől akit még nem is kedvelek. Térj észhez Sasha, attól, hogy vér profi, jobb vagy! Vagyis leszel...
Nem értem Adam, hogy nem került be elsőre. Be kellett volna kerülnie, de még sem került be. Pedig..na jó ellenséget nem dicsérünk.
Ms.White oda-vissza volt Adam produkciójáért. Az osztály lelkesen tapsolt és füttyögött, én őt bámultam összefont karokkal és hatalmas döbbenettel az arcomon. Adammel találkozott a tekintetünk. Tátogott valami olyasmit, hogy "na, mivan?" és pimaszul elvigyorodott. Utálom ezt a vigyort. Lesajnálóan leintettem, az előadások pedig folytatódtak. Alice következett, aki a tanárnő laptopjába bedugva pendriveját szöszmötölt egy darabig (ha pendriveon hozzuk hangszeres alapon szöveg nélkül a dalt, akkor tulajdonképpen karaokeban előadhatjuk) aztán előadta Sam Smithtől a Stay whit me című dalát. Tarolt? Nem kicsit. Diana kiakadt? Nem kicsit.
Amy lazán kivonult, váltották a pendriveot és valami country számot adott elő. Na igen. Alice tegnap este mesélte,hogy Amy teljesen kiborulva felhívta, aki elpanaszolta, hogy Dave-vel szemben elvesztett valami fogadást és valami country dalt fog előadni amit Dave választ ki. Na ez két dologból volt kitolás Amyvel. Az első: utálja a country dalokat. A második: texasi származását igyekszik letagadni, mert nem örül annak hogy egy gazdag farmon nőtt fel, és ő kilencedikben "farmer lány" becenévvel szívott két hónapot, utána átvette az irányítást. Megfenyegette azokat, hogy aki mégegyszer így hívja letépi a fejét. És, hát.. nos bevált. Ő Amy, nem pedig a "farmer lány". De azért jót derültünk, ezen annak idején. Hoedown Throwdonwn című számát adta elő Miley Cyrustól. Elég jól. Mi élveztük, ő kevésbé. Következőleg a tanár Billyt szólította, és akkor egy újabb sokk. Billy dobol. Billy menő sportoló a suliban. Billy normális. Viszonylag. Adam is kiment vele a miniszinpadra aki gitárral kisérte, csaknem két perces előadását (ez is megengedett, hogy osztálytársat kisérjünk akusztikusban,ha az illető elvállalja). Nirvana - Lithium című számával aratott a mély hangja totál passzolt az egészhez. Az előadás mód. Hű. A dal. Hű. Hűűűű.
A diákok szereplése Hope után állt meg. Volt mindenféle. Valami ismeretlen szerzőtől (mind a három stréber valami ilyennel remekelt) előadott dalok, Dave és Drake együtt adtak elő valami Maroon 5 számot, Cece és Diana Taylor Swiftet énekelt, Chris pedig poénból egy Britney számmal drukkolt elő. Nos, vinnyogós hangot utánozva szuper jegyet nem kapott, de azért klassz volt. Minannyian dőltünk a nevetéstől. Hope pedig Ariana Grande - Love me harder dalát adta elő annyira profin hogy mellettem Tori valamiért kikönnyezett. (?)
A tízperces szünetben a terem előtt durozsoltunk, éppen Amyt kritzáltuk a country szám miatt, aki faarcot vágva vázolta fel a helyzetet miért kellett ezt a "borzalmat" előadnia. A lényege az volt, hogy versenyeztek a neten valami béna oldalon Dave-vel és Dave hamarabb készlett mint Amy. Kár, ha Amy nyer akkor Madonna számot hallhattunk volna az ikrektől, amin biztos sokat vihogtunk volna.
Miután becsengettek a duplaóra második része folytatódott. Jeremy Beatles dallal szerepelt, Kelly, milyen meglepő de Taylor Swifttel, Laura One Republic Au Revoir dalával lepett meg minket, és olyan szépen előadta, hogy totálisan meghatódtam. Lewis All Time Low dalt adott elő, aminek személy szerint baromira örültem (Weigthless akusztikusban, nagy kedvenc), Luke Green Day - Boulevard of Broken Dreams, aminek a végén sikításban törtem ki, mert az egyik kedvencem dalom a bandától. Sandra után (valami Selena számot adott elő) engem automatikusan kihagytak. Az osztály megszokta, Adamnek pedig ez feltűnt, hogy éppen kimaradt valaki, akit pont megszeretett volna nézni. Nem azért mert kiváncsi volt, összehasonlítás alapon, hogy ki a jobb.
- Ms.White, kihagytunk egy tanulót! - lóbálta a kezét Adam.
- Sasha később kerül sorra. Stella, színpadra!
Adam értetlenül fordult felém, mire én ezt egy "na mivan?" pillantással nyugtáztam, és elégedetten elvigyorodtam.
Stella a változatosság kedvéért Taylor Swiftet adott elő, Tori pedig Impossible dalt karaokezta el nekünk. Aztán csengettek.
- Mindannyian remekül szerepeltetek. Remek osztályzatok születtek azért majdnem mindenkinek - itt a fejét ingatta Chris felé fordulva, de ő a haverjaival vidáman összepacsizott - következő órán találkozunk, Sasha te még maradj.
Ugyan, össze se pakoltam. Megszokás. Mindig maradok. A többiek elhagyták a termet a barátaim pedig bíztatóan mosolyogva kimentek, Adam pedig "valaki magyarázza el mi a fene van" pillantásokat lövelt mindenki felé.
- Na gyere nagylány. - szólított Ms.White. Tökre úgy érzem néha mintha családtag lenne. Kimentem a gitárommal a kezemben, és a színpadon helyet foglaltam.
- Mit hallhatok? - kérdezte kedvesen mosolyogva.
- Avril Lavigne - What the hell. - feleltem, miközben a gitáromat állítgattam.
- Sejtettem. - nevetett. - Kezdjük, különben lekésed az olasz órádat. Én meg az összes igazolást és kikérőt ellőttem tavaly.
Erre csak elmosolyodtam, aztán vettem egy nagy levegőt. Próbáltam kizárni a frusztráló háttérzajt a folyosóról, a nagy termet, a nagy zongorát szélen, a színpadot, Ms White jelenlétét.. voltam én, az egyik kedvenc dalom, a gitár. Ennyi létezett. Lazán elkezdtem pengetni a húrokat folyamatosan a földet bámulva. "Your say that I messing with your head" kezdtem a dalt és éreztem hogy beleremeg a hangom. Nem hagytam abba, csak folytattam, hiszen nincs itt semmi és senki. "All 'cause I was making out with your friend". Miután eljutottam a refrénig minden simán ment. Valamiért bele is mosolyogtam, de ezt nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Csak énekeltem, pengettem a húrokat, közben pedig teljesen máshová képzeltem magam. Miután befejeztem a dalt sóhajtva néztem fel. A tanárnő pár percig nem szólt semmit, aztán befirkantotta a jegyem.
- Még mindig elképesztő. - zavartan elmosolyodtam aztán tovább figyeltem ahogy Ms.White lelkesen magyaráz - Hihetetlen amit művelsz. Komolyan. Az előadás, a hangod, azt látni hogy szereted azt amit csinálsz.. Egyszerűen jó látni, hogy örömöt lelsz abban hogy csak ülsz, játszol egy hangszeren közben pedig átéléssel énekelsz. Sasha, ideje lenne legyűrni ezt a rémes lámpalázatt. Én mondom, semmi okod erre a butaságra, a dolog ami akkor történt ezer éve volt. Ha még bíztatást akarsz hallani, mondok még. Jobb volt mint valaha. Én nem tudom mivel töltötted a nyaradat, hogy zenéltél-e vagy nem, de... fokozatosan fejlődsz. És attól tartok, hogy évvégére eléred azt a szintet hogy nem lesz hová fejlődnöd.
- Köszönöm Ms.White.
- Na eredj,nem késhetsz. - intett, én pedig elpakoltam a gitárom és felkaptam a táskám és kisiettem a teremből. Amint kitártam az ajtót Adambe és Toriba botlottam.
- Hát ti? - ráncoltam a szemöldököm és furán méregettem őket.
- Csak büfé. - mutatta fel Adam a chipses zacskót én pedig megkönnyebbűlve rohantam el az utolsó órámra, miközben Adam és Tori követtek.
Otthon éppen francia szavakat magoltam a szombába, azaz igazából magamba motyogtam miközben átöltöztem valami kényelmes öltözetbe. Már másfél órája itthon dekkolok én pedig farmerba fetrengek, ami cseppet sem kényelmes. Átvettem egy fekete shortot, és a pólómat is lecseréltem egy egyszerű fehér bő pólóra amiből kivillant hol a bal vállam hol a jobb. Attól függ hogy igazgattam éppen. A hajamat egy laza kócos konytba tekertem fel, majd úgy huppantam az ágyamra és a füzetem felé görnyedve olvastam a franciát. Közbe a telefonomat nyomkodtam.
- Hogy ment? - jött be szó nélkül a szobámba Jasmine.
- Jól. - feleltem. - A szokásos monológ meg minden.
- Aha. Átmegyek Lizziehez, nem ért valamit kémiából, meg amúgy is jógáztunk volna.
- Te jógázol???? - kerekedett el a szemem.
- Lizzienek van valami jóga könyve és azzal szoktunk szerencsétlenkedni. Azaz csak ő. Nekem persze jól megy mint minden más. - vonta meg a vállát.
- Aha. Értem.
- Anya nemsoká jön, meg a tanárod, Zack pedig hazaért úgy hogy bármelyik pillanatban...
Jasmine nemtudta befejezni a mondatot mert a két iker hugom először Jasminnek rontott, majd rám ugrottak. Hát, éljen a testvéri szeretet.
Miután kellőképpen meguntam a tanulást (még kellett volna kémiát és matekot tanulnom, de mindegy) lementem a nappaliba, és ott lábatlankodtam egy darabig, majd levágtam magam Zack mellé.
- Arattál? - kérdezte nevetve.
- Ja. Én Ms.Whitenak, mindenki más az osztálynak.
- Jók voltak a többiek?
- Négy Taylor Swift számot kellett végighallgatnom. Azóta a 22 dúdolom, pedig nem is szeretem azt a dalt. Amúgy, ja jók voltak.
- Sashaaaaaaaa! - rohant le az emeletről Mira mire hirtelen rángatni kezdte a karomat. - Gyereeeee mutatunk valamit Madivel! - visította.
- Nyugi kislány! - szóltam rá, majd követtem az emeletre.
Hát az a roppant fontos dolog amit meg kellett néznem az az volt, hogy tanultak valami újat balettórán tegnap és ezt bemutatták nekem. Nem egyszer. Mivel egy konkrét balettrúd van a szobájukban egy idő után megunták a táncolást és helyette a rúdon fejjel lefele lógtak, miközben folyamatosan kacagtak. Persze ezt nem lehetett megtenni nélkülem.
- Úristen, Madi ne edd a nyalókát miközben fejjel lefele lógsz! - kaptam ki a húgom szájából az édességet, mire ő rámvetette magát. Ó a hét évesek...
- Sasha! - hallottam anya hangját - Megérkezett a koreptanárod!
- Madison szállj le rólam! - ordibáltam. - Mindjárt megyek, egy csimpánz van a hátamon!
Hiába forgolódtam a húgom olyan erősen szorított a nyakamnál, hogy azthittem megfulladok.
- Oké, Madison. Most lemegyek a hülye matektanárnak bemutatkozni. Jössz velem?
- Naná! - felelte.
- Éniiiiiiiiiis! - sipákolta Mira - Én hamarabb érek leeeeee! - ugrált, majd el is tűnt. Nehézkésen felálltam az ágyról, aztán megfogtam Madi lábát, mert nem hagyhattam hogy lezuhanjon vagy valami és így indultam le a nappaliba.
- Sajnálom, csak tudja .. - kezdtem a szabadkozást, de szerintem mikor feleszméltem abban a pillanatban sokkot kaptam. A matektanárom nem hetven éves. Nem is hatvan. Nem is ötven. Még a harmincat is alig uti. Majdnem tizenhét. Annyi idős mint én. Mindennap az ő idegesítő képét bámulom. Azt a pimasz mosolyt, vagy az idegesítő vigyort amit mutat a suliban. Nem hiszem el... hogy... hogy anyám felbérelte Adam Frewert mint koreptanárt!
- Sasha, hahó! - lengette meg anyám előttem a karját, mire én feleszméltem. Hirtelen dühös lettem. Mikre nem jó a fegyverszünet. Kész. Totál kicseszett velem. Megölöm.
- Madi, engedjel. - suttogtam mire, engedett a szorításon és lekászálódott a földre. - Menjetek fel.
- Most balhé lesz? - karolta át Mira az ikertestvérét és kétségbeesetten pillantott hol rám, hol Adamre hol anyura.
- Ja. Elég nagy. Úgy hogy tünés.
A két lány felrobogott az emeltre én pedig Adamre pillantottam. A tekintetében a szórakozottság ült. Hogy én mennyire utálom!
- Anya.. -kezdtem higgadt hangon. - Elárulnád mit keres itt az osztálytársam?
Reménykedtem benne, hogy az egész egy félreértés legyen.. de ez nem az volt.
- Óóóó, az osztálytársad? De jó! - lelkesedett anyu.
- Nem, anya, ez nagyon nem jó! - toporzékoltam.
- Miért? Ez nagyon szuper! Egy jó barátod végre itt van aki észhez térit!
- Semmi szükség rá, teljesen észnél vagyok!
- Sasha Rosalinda Edwards! Mit beszéltünk meg tegnap?!
Idegesen a félig szétesett hajamba túrtam aztán dühösen anyura meredtem.
- Elképesztő vagy! - nevettem tehetetlenül.
- Na, a bátyád itthon van a konyhában vagy az étkezőben nyugodtan ellehettek. - mondta, aztán elment.
Összefontam a magam előtt a karomat és idegesen Adamre meredtem.
- Hű, valaki dühös.
- Neked teljesen elment az eszed?! Mi a francot keresel itt?! Nincs jobb programod szerda este mint átjárkálni lányokhoz korrepetálni őket?! Ennél még azt is elviselem ha sajtot szórsz a hajamba!
- Hé, figyelj..
- Nem, Adam, nem! Te figyelj! Nincs szükségem arra hogy korrepetáljon bárki is! Nincs szükségem segítségre matekból! Anyámnak lenne marha nagy segítségre szüksége, hogy végre belássa hogy magasról teszek az egészre! Na meg rád is!
Hirtelen sarkon fordultam, és átvágtam a konyhába. Az asztalnál lévő széknél leültem felhúztam a lábaimat, miközben folyamatosan próbáltam rávenni magam, hogy nem most kéne bőgnöm ráér este is. Adam utánam jött, helyet foglalt a velem szemben lévő széken.
- Nyugi, ma nem matekozunk.
- Kösz. Kedves.
Pár percig csendben ültünk a konyhánkban végül én törtem meg a kínos csendet.
- Hogy kerülsz ide? - suttogtam, nyugodtabb hangnemben.
- A Lost in Stereo cukrászdába elküldtek, mondván hozzak valami édességet. Míg türelmesen várakoztam anyád fortyogott a dühtől tőled, hogy mennyire neveletlennek tart meg blablabla. Aztán hallottam hogy az egyik srácnak erről beszél aki megértően bólogat meg minden.
- Cameron nagybácsi. - forgattam a szemeimet.
- Ja,biztos. Szóval akkor közbeszóltam, hogy szivesen segítenék az ügyben, de igazából csak a rendelésem akartam sürgetni. Végül anyád szemei totál felcsillantak, megkérdezte a nevem, meg minden adatot amit egy szülő kérhet, aztán rákérdeztem hogy, mi a lányának a neve. Na itt derült ki, hogy az anyád. Én meg mint verseny szempontból, meg minden elfogadtam és.. itt vagyok.
- Nem korrepetálhatsz. Tudom hihetetlen kérés de..nem akarom, hogy segíts nekem. Nem azért mert nem kedvellek, bár ebben is van valami, hanem mert nem akarom, hogy anyámnak sikerüljön egy olyan dolog ami nekem nem válik hasznomra.
- Miért?
- Nem rád tartozik! A lényeg, hogy tönkre akarja tenni az életemet. - sóhajtottam.
- Nem is tudom, egy ilyen szerencsétlen matekosnak mint te lehet nem ártana segíteni...
- Lehetek kitűnő én akkor is kettes vagyok. Mr.Howard kedvence vagyok.
- Bocs, de maradok. Vezetek a harcban, biztos hogy nem adom fel holmi lányos nyöszörgés miatt, csak mert te azt akarod hogy lépjek le. Nem. Maradok. Egyeztetni jöttem amúgy is.
- Tök mindegy melyik nap, anyám simán elintézi még azt is hogy elcsessze a hétvégém.
- Mit szólsz hétfő, szerda?
- Felőlem. - duzzogtam.
- Amúgy talán azért is kitolok veled mert nem szerepelsz.
- Tessék?
- Jól hallottad.
- Na, ahhoz végképp semmi közöd nincs!
- Miért, baromi jó hangod van. Jó én sem kedvellek de attól még egy tehetség vagy!
- MI? TE HALLOTTÁL ÉNEKELNI?
- Ja. Láttam, hogy Tori ottmarad, így maradtam én is.
- MIIIIIIIIII????
- Ne akadj már ki. Baromi jó volt. Bár nekem nem szivem csücske Avril de azért...
- MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII?
Adam elröhögte magát és rám hagyta míg én kellőképpen kiakadok. Szerintem nyolcszor ismételtem meg azt hogy "Miiiiiii? Mivaaaaan? Miééééééért?" és ezeket természetesen kiabálva. Aztán türelmesen várt arra is míg én néma csendben elmélkedek.
- Lehetne hogy nem beszélsz senkinek sem erről? Arról amit láttál, arról amit hallottál..
- Felőlem. De, mi ez a nagy cirkusz emiatt?
- Mondom, hogy semmi közöd hozzá!
- Okéoké.. még valami még mielőtt lelépek.
Ránéztem afféle "kivele mit akarsz még" pillantással, ő pedig elképedve nézett rám, majd feltette a kérdést:
- Most komolyan, Rosalinda? Ennél jobb második nevet nem találtak ki?
Ének óra következett. A gyomrom már a folyosón liftezni kezdett, pedig tudtam, hogy nincs okom idegeskedni hiszen csak Ms.White fog hallani. Egyedül csak is a megbízható ének tanárom. Semmi aggodalomra nem volt okom, és mégis hányingerem volt. A dupla ének óra még kiborítóbb. A feleletek gyakran átcsúsznak a második órába, ami azt jelenti, hogy én második ének után dalolászok Ms.Whitenak. Éljen. Aztán futok olaszra.
A teremben az elszórt székeknél a leghátsó sorban foglaltam helyet. Hope és Tori bevágta mellém magát és türelmesen várták míg a többiek beszállingóznak és kezdetét veszi az óra. Ahogyan elszórtan ültünk, volt pár üres szék (30 szék van az énekteremben a miniszinpad környékén elég nagy hely) úgy hogy a maradék nyolc székre Hope Tori és én meg az előttem ülő Amy, Alice és Laura feldábáltuk a cuccainkat. Ugyanis csak mi hárman ültünk leghátul a többiek középen vagy inkább legelöl ültek le, így bőven volt hely a táskáink és egyéb dolgok tárolásának (pl.Hope melegszendvicse),
Ms.White bezárta maga mögött az ajtót és elégedetten futtata végig a tekintetét az osztályon. Ja, a 11.D remekel éneklésből, nem véletlenül jár az egész osztály. A tanárnő felszólította először Adamet, aki kikászálódott gitárjával a középső sorból. Felült a miniszinpadon lerakott székre (ahol amúgy egy négytagú banda is simán elfér,de mindegy) ölébe ejtette a gitárt és kezével átfésülte kuszán álló világosbarna haját. Ezt az elöl ülő négy lány hatalmas sóhajjal díjazta afféle "úristen de jól néz ki" stílusban.
- Mit hallhatunk tőled Adam? - kérdezte mosolyogva Ms.White, miközben a kis tanári asztalnál ülve egy tollat forgatott a kezében.
- The Summer Set - Boomerang című dalát. - felelte. Én pedig nagyokat pislogva bámultam rá. Hope meglökte a könyökével a karomat mire kérdőn felé pillantottam.
- Ez az egyik kedvenced.. - vigyorgott, zöld szemei pedig élénken csillogtak. Ja, ő is szerette ezt a dalt.
- Elég régen nem hallgattam már. - vontam meg a vállam.
- Tavaly. Egész évben, Szeptembertől kezdve egészen augusztusig. - szólt bele az előttem ülő Amy. Igaza volt. Oda voltam ezért a számért.
- Pofa be, mert kezdi és most ez érdekel. - förmedt ránk Tori, mi pedig elhallgattunk.
Mikor Adam belekezdett a számba, a körülöttem ülő lányok,tehát a barátaim sokkot kaptak. Úgy értem szószerint. Tudtam, hogy Amyt is lenyűgözi az előadás módja meg minden, hiába pislogott unottan. Még én sem tudtam leplezni. Totális sokkot kaptam. Ha azthittem van olyan amiben én vagyok az egyik legjobb tévedtem. Jesszus, mi van velem az önbecsülésem hetvenről leugrott húszra csak mert hallottam az egyik kedvenc számomat egy olyan gyerektől akit még nem is kedvelek. Térj észhez Sasha, attól, hogy vér profi, jobb vagy! Vagyis leszel...
Nem értem Adam, hogy nem került be elsőre. Be kellett volna kerülnie, de még sem került be. Pedig..na jó ellenséget nem dicsérünk.
Ms.White oda-vissza volt Adam produkciójáért. Az osztály lelkesen tapsolt és füttyögött, én őt bámultam összefont karokkal és hatalmas döbbenettel az arcomon. Adammel találkozott a tekintetünk. Tátogott valami olyasmit, hogy "na, mivan?" és pimaszul elvigyorodott. Utálom ezt a vigyort. Lesajnálóan leintettem, az előadások pedig folytatódtak. Alice következett, aki a tanárnő laptopjába bedugva pendriveját szöszmötölt egy darabig (ha pendriveon hozzuk hangszeres alapon szöveg nélkül a dalt, akkor tulajdonképpen karaokeban előadhatjuk) aztán előadta Sam Smithtől a Stay whit me című dalát. Tarolt? Nem kicsit. Diana kiakadt? Nem kicsit.
Amy lazán kivonult, váltották a pendriveot és valami country számot adott elő. Na igen. Alice tegnap este mesélte,hogy Amy teljesen kiborulva felhívta, aki elpanaszolta, hogy Dave-vel szemben elvesztett valami fogadást és valami country dalt fog előadni amit Dave választ ki. Na ez két dologból volt kitolás Amyvel. Az első: utálja a country dalokat. A második: texasi származását igyekszik letagadni, mert nem örül annak hogy egy gazdag farmon nőtt fel, és ő kilencedikben "farmer lány" becenévvel szívott két hónapot, utána átvette az irányítást. Megfenyegette azokat, hogy aki mégegyszer így hívja letépi a fejét. És, hát.. nos bevált. Ő Amy, nem pedig a "farmer lány". De azért jót derültünk, ezen annak idején. Hoedown Throwdonwn című számát adta elő Miley Cyrustól. Elég jól. Mi élveztük, ő kevésbé. Következőleg a tanár Billyt szólította, és akkor egy újabb sokk. Billy dobol. Billy menő sportoló a suliban. Billy normális. Viszonylag. Adam is kiment vele a miniszinpadra aki gitárral kisérte, csaknem két perces előadását (ez is megengedett, hogy osztálytársat kisérjünk akusztikusban,ha az illető elvállalja). Nirvana - Lithium című számával aratott a mély hangja totál passzolt az egészhez. Az előadás mód. Hű. A dal. Hű. Hűűűű.
A diákok szereplése Hope után állt meg. Volt mindenféle. Valami ismeretlen szerzőtől (mind a három stréber valami ilyennel remekelt) előadott dalok, Dave és Drake együtt adtak elő valami Maroon 5 számot, Cece és Diana Taylor Swiftet énekelt, Chris pedig poénból egy Britney számmal drukkolt elő. Nos, vinnyogós hangot utánozva szuper jegyet nem kapott, de azért klassz volt. Minannyian dőltünk a nevetéstől. Hope pedig Ariana Grande - Love me harder dalát adta elő annyira profin hogy mellettem Tori valamiért kikönnyezett. (?)
A tízperces szünetben a terem előtt durozsoltunk, éppen Amyt kritzáltuk a country szám miatt, aki faarcot vágva vázolta fel a helyzetet miért kellett ezt a "borzalmat" előadnia. A lényege az volt, hogy versenyeztek a neten valami béna oldalon Dave-vel és Dave hamarabb készlett mint Amy. Kár, ha Amy nyer akkor Madonna számot hallhattunk volna az ikrektől, amin biztos sokat vihogtunk volna.
Miután becsengettek a duplaóra második része folytatódott. Jeremy Beatles dallal szerepelt, Kelly, milyen meglepő de Taylor Swifttel, Laura One Republic Au Revoir dalával lepett meg minket, és olyan szépen előadta, hogy totálisan meghatódtam. Lewis All Time Low dalt adott elő, aminek személy szerint baromira örültem (Weigthless akusztikusban, nagy kedvenc), Luke Green Day - Boulevard of Broken Dreams, aminek a végén sikításban törtem ki, mert az egyik kedvencem dalom a bandától. Sandra után (valami Selena számot adott elő) engem automatikusan kihagytak. Az osztály megszokta, Adamnek pedig ez feltűnt, hogy éppen kimaradt valaki, akit pont megszeretett volna nézni. Nem azért mert kiváncsi volt, összehasonlítás alapon, hogy ki a jobb.
- Ms.White, kihagytunk egy tanulót! - lóbálta a kezét Adam.
- Sasha később kerül sorra. Stella, színpadra!
Adam értetlenül fordult felém, mire én ezt egy "na mivan?" pillantással nyugtáztam, és elégedetten elvigyorodtam.
Stella a változatosság kedvéért Taylor Swiftet adott elő, Tori pedig Impossible dalt karaokezta el nekünk. Aztán csengettek.
- Mindannyian remekül szerepeltetek. Remek osztályzatok születtek azért majdnem mindenkinek - itt a fejét ingatta Chris felé fordulva, de ő a haverjaival vidáman összepacsizott - következő órán találkozunk, Sasha te még maradj.
Ugyan, össze se pakoltam. Megszokás. Mindig maradok. A többiek elhagyták a termet a barátaim pedig bíztatóan mosolyogva kimentek, Adam pedig "valaki magyarázza el mi a fene van" pillantásokat lövelt mindenki felé.
- Na gyere nagylány. - szólított Ms.White. Tökre úgy érzem néha mintha családtag lenne. Kimentem a gitárommal a kezemben, és a színpadon helyet foglaltam.
- Mit hallhatok? - kérdezte kedvesen mosolyogva.
- Avril Lavigne - What the hell. - feleltem, miközben a gitáromat állítgattam.
- Sejtettem. - nevetett. - Kezdjük, különben lekésed az olasz órádat. Én meg az összes igazolást és kikérőt ellőttem tavaly.
Erre csak elmosolyodtam, aztán vettem egy nagy levegőt. Próbáltam kizárni a frusztráló háttérzajt a folyosóról, a nagy termet, a nagy zongorát szélen, a színpadot, Ms White jelenlétét.. voltam én, az egyik kedvenc dalom, a gitár. Ennyi létezett. Lazán elkezdtem pengetni a húrokat folyamatosan a földet bámulva. "Your say that I messing with your head" kezdtem a dalt és éreztem hogy beleremeg a hangom. Nem hagytam abba, csak folytattam, hiszen nincs itt semmi és senki. "All 'cause I was making out with your friend". Miután eljutottam a refrénig minden simán ment. Valamiért bele is mosolyogtam, de ezt nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Csak énekeltem, pengettem a húrokat, közben pedig teljesen máshová képzeltem magam. Miután befejeztem a dalt sóhajtva néztem fel. A tanárnő pár percig nem szólt semmit, aztán befirkantotta a jegyem.
- Még mindig elképesztő. - zavartan elmosolyodtam aztán tovább figyeltem ahogy Ms.White lelkesen magyaráz - Hihetetlen amit művelsz. Komolyan. Az előadás, a hangod, azt látni hogy szereted azt amit csinálsz.. Egyszerűen jó látni, hogy örömöt lelsz abban hogy csak ülsz, játszol egy hangszeren közben pedig átéléssel énekelsz. Sasha, ideje lenne legyűrni ezt a rémes lámpalázatt. Én mondom, semmi okod erre a butaságra, a dolog ami akkor történt ezer éve volt. Ha még bíztatást akarsz hallani, mondok még. Jobb volt mint valaha. Én nem tudom mivel töltötted a nyaradat, hogy zenéltél-e vagy nem, de... fokozatosan fejlődsz. És attól tartok, hogy évvégére eléred azt a szintet hogy nem lesz hová fejlődnöd.
- Köszönöm Ms.White.
- Na eredj,nem késhetsz. - intett, én pedig elpakoltam a gitárom és felkaptam a táskám és kisiettem a teremből. Amint kitártam az ajtót Adambe és Toriba botlottam.
- Hát ti? - ráncoltam a szemöldököm és furán méregettem őket.
- Csak büfé. - mutatta fel Adam a chipses zacskót én pedig megkönnyebbűlve rohantam el az utolsó órámra, miközben Adam és Tori követtek.
Otthon éppen francia szavakat magoltam a szombába, azaz igazából magamba motyogtam miközben átöltöztem valami kényelmes öltözetbe. Már másfél órája itthon dekkolok én pedig farmerba fetrengek, ami cseppet sem kényelmes. Átvettem egy fekete shortot, és a pólómat is lecseréltem egy egyszerű fehér bő pólóra amiből kivillant hol a bal vállam hol a jobb. Attól függ hogy igazgattam éppen. A hajamat egy laza kócos konytba tekertem fel, majd úgy huppantam az ágyamra és a füzetem felé görnyedve olvastam a franciát. Közbe a telefonomat nyomkodtam.
- Hogy ment? - jött be szó nélkül a szobámba Jasmine.
- Jól. - feleltem. - A szokásos monológ meg minden.
- Aha. Átmegyek Lizziehez, nem ért valamit kémiából, meg amúgy is jógáztunk volna.
- Te jógázol???? - kerekedett el a szemem.
- Lizzienek van valami jóga könyve és azzal szoktunk szerencsétlenkedni. Azaz csak ő. Nekem persze jól megy mint minden más. - vonta meg a vállát.
- Aha. Értem.
- Anya nemsoká jön, meg a tanárod, Zack pedig hazaért úgy hogy bármelyik pillanatban...
Jasmine nemtudta befejezni a mondatot mert a két iker hugom először Jasminnek rontott, majd rám ugrottak. Hát, éljen a testvéri szeretet.
Miután kellőképpen meguntam a tanulást (még kellett volna kémiát és matekot tanulnom, de mindegy) lementem a nappaliba, és ott lábatlankodtam egy darabig, majd levágtam magam Zack mellé.
- Arattál? - kérdezte nevetve.
- Ja. Én Ms.Whitenak, mindenki más az osztálynak.
- Jók voltak a többiek?
- Négy Taylor Swift számot kellett végighallgatnom. Azóta a 22 dúdolom, pedig nem is szeretem azt a dalt. Amúgy, ja jók voltak.
- Sashaaaaaaaa! - rohant le az emeletről Mira mire hirtelen rángatni kezdte a karomat. - Gyereeeee mutatunk valamit Madivel! - visította.
- Nyugi kislány! - szóltam rá, majd követtem az emeletre.
Hát az a roppant fontos dolog amit meg kellett néznem az az volt, hogy tanultak valami újat balettórán tegnap és ezt bemutatták nekem. Nem egyszer. Mivel egy konkrét balettrúd van a szobájukban egy idő után megunták a táncolást és helyette a rúdon fejjel lefele lógtak, miközben folyamatosan kacagtak. Persze ezt nem lehetett megtenni nélkülem.
- Úristen, Madi ne edd a nyalókát miközben fejjel lefele lógsz! - kaptam ki a húgom szájából az édességet, mire ő rámvetette magát. Ó a hét évesek...
- Sasha! - hallottam anya hangját - Megérkezett a koreptanárod!
- Madison szállj le rólam! - ordibáltam. - Mindjárt megyek, egy csimpánz van a hátamon!
Hiába forgolódtam a húgom olyan erősen szorított a nyakamnál, hogy azthittem megfulladok.
- Oké, Madison. Most lemegyek a hülye matektanárnak bemutatkozni. Jössz velem?
- Naná! - felelte.
- Éniiiiiiiiiis! - sipákolta Mira - Én hamarabb érek leeeeee! - ugrált, majd el is tűnt. Nehézkésen felálltam az ágyról, aztán megfogtam Madi lábát, mert nem hagyhattam hogy lezuhanjon vagy valami és így indultam le a nappaliba.
- Sajnálom, csak tudja .. - kezdtem a szabadkozást, de szerintem mikor feleszméltem abban a pillanatban sokkot kaptam. A matektanárom nem hetven éves. Nem is hatvan. Nem is ötven. Még a harmincat is alig uti. Majdnem tizenhét. Annyi idős mint én. Mindennap az ő idegesítő képét bámulom. Azt a pimasz mosolyt, vagy az idegesítő vigyort amit mutat a suliban. Nem hiszem el... hogy... hogy anyám felbérelte Adam Frewert mint koreptanárt!
- Sasha, hahó! - lengette meg anyám előttem a karját, mire én feleszméltem. Hirtelen dühös lettem. Mikre nem jó a fegyverszünet. Kész. Totál kicseszett velem. Megölöm.
- Madi, engedjel. - suttogtam mire, engedett a szorításon és lekászálódott a földre. - Menjetek fel.
- Most balhé lesz? - karolta át Mira az ikertestvérét és kétségbeesetten pillantott hol rám, hol Adamre hol anyura.
- Ja. Elég nagy. Úgy hogy tünés.
A két lány felrobogott az emeltre én pedig Adamre pillantottam. A tekintetében a szórakozottság ült. Hogy én mennyire utálom!
- Anya.. -kezdtem higgadt hangon. - Elárulnád mit keres itt az osztálytársam?
Reménykedtem benne, hogy az egész egy félreértés legyen.. de ez nem az volt.
- Óóóó, az osztálytársad? De jó! - lelkesedett anyu.
- Nem, anya, ez nagyon nem jó! - toporzékoltam.
- Miért? Ez nagyon szuper! Egy jó barátod végre itt van aki észhez térit!
- Semmi szükség rá, teljesen észnél vagyok!
- Sasha Rosalinda Edwards! Mit beszéltünk meg tegnap?!
Idegesen a félig szétesett hajamba túrtam aztán dühösen anyura meredtem.
- Elképesztő vagy! - nevettem tehetetlenül.
- Na, a bátyád itthon van a konyhában vagy az étkezőben nyugodtan ellehettek. - mondta, aztán elment.
Összefontam a magam előtt a karomat és idegesen Adamre meredtem.
- Hű, valaki dühös.
- Neked teljesen elment az eszed?! Mi a francot keresel itt?! Nincs jobb programod szerda este mint átjárkálni lányokhoz korrepetálni őket?! Ennél még azt is elviselem ha sajtot szórsz a hajamba!
- Hé, figyelj..
- Nem, Adam, nem! Te figyelj! Nincs szükségem arra hogy korrepetáljon bárki is! Nincs szükségem segítségre matekból! Anyámnak lenne marha nagy segítségre szüksége, hogy végre belássa hogy magasról teszek az egészre! Na meg rád is!
Hirtelen sarkon fordultam, és átvágtam a konyhába. Az asztalnál lévő széknél leültem felhúztam a lábaimat, miközben folyamatosan próbáltam rávenni magam, hogy nem most kéne bőgnöm ráér este is. Adam utánam jött, helyet foglalt a velem szemben lévő széken.
- Nyugi, ma nem matekozunk.
- Kösz. Kedves.
Pár percig csendben ültünk a konyhánkban végül én törtem meg a kínos csendet.
- Hogy kerülsz ide? - suttogtam, nyugodtabb hangnemben.
- A Lost in Stereo cukrászdába elküldtek, mondván hozzak valami édességet. Míg türelmesen várakoztam anyád fortyogott a dühtől tőled, hogy mennyire neveletlennek tart meg blablabla. Aztán hallottam hogy az egyik srácnak erről beszél aki megértően bólogat meg minden.
- Cameron nagybácsi. - forgattam a szemeimet.
- Ja,biztos. Szóval akkor közbeszóltam, hogy szivesen segítenék az ügyben, de igazából csak a rendelésem akartam sürgetni. Végül anyád szemei totál felcsillantak, megkérdezte a nevem, meg minden adatot amit egy szülő kérhet, aztán rákérdeztem hogy, mi a lányának a neve. Na itt derült ki, hogy az anyád. Én meg mint verseny szempontból, meg minden elfogadtam és.. itt vagyok.
- Nem korrepetálhatsz. Tudom hihetetlen kérés de..nem akarom, hogy segíts nekem. Nem azért mert nem kedvellek, bár ebben is van valami, hanem mert nem akarom, hogy anyámnak sikerüljön egy olyan dolog ami nekem nem válik hasznomra.
- Miért?
- Nem rád tartozik! A lényeg, hogy tönkre akarja tenni az életemet. - sóhajtottam.
- Nem is tudom, egy ilyen szerencsétlen matekosnak mint te lehet nem ártana segíteni...
- Lehetek kitűnő én akkor is kettes vagyok. Mr.Howard kedvence vagyok.
- Bocs, de maradok. Vezetek a harcban, biztos hogy nem adom fel holmi lányos nyöszörgés miatt, csak mert te azt akarod hogy lépjek le. Nem. Maradok. Egyeztetni jöttem amúgy is.
- Tök mindegy melyik nap, anyám simán elintézi még azt is hogy elcsessze a hétvégém.
- Mit szólsz hétfő, szerda?
- Felőlem. - duzzogtam.
- Amúgy talán azért is kitolok veled mert nem szerepelsz.
- Tessék?
- Jól hallottad.
- Na, ahhoz végképp semmi közöd nincs!
- Miért, baromi jó hangod van. Jó én sem kedvellek de attól még egy tehetség vagy!
- MI? TE HALLOTTÁL ÉNEKELNI?
- Ja. Láttam, hogy Tori ottmarad, így maradtam én is.
- MIIIIIIIIII????
- Ne akadj már ki. Baromi jó volt. Bár nekem nem szivem csücske Avril de azért...
- MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII?
Adam elröhögte magát és rám hagyta míg én kellőképpen kiakadok. Szerintem nyolcszor ismételtem meg azt hogy "Miiiiiii? Mivaaaaan? Miééééééért?" és ezeket természetesen kiabálva. Aztán türelmesen várt arra is míg én néma csendben elmélkedek.
- Lehetne hogy nem beszélsz senkinek sem erről? Arról amit láttál, arról amit hallottál..
- Felőlem. De, mi ez a nagy cirkusz emiatt?
- Mondom, hogy semmi közöd hozzá!
- Okéoké.. még valami még mielőtt lelépek.
Ránéztem afféle "kivele mit akarsz még" pillantással, ő pedig elképedve nézett rám, majd feltette a kérdést:
- Most komolyan, Rosalinda? Ennél jobb második nevet nem találtak ki?
nagyon tetszik! kövit!!
VálaszTörlés