SZEPTEMBER 23.
Kedd, Délután 2:30
A kedd délelőtt különösen gyorsan és egész jó hangulatban telt. Első órán, ami francia volt, akadt annyi energiám, hogy a füzetemet utolsó lapjába aranyos pingvineket rajzolgassak amit folyamatosan hátra mutogattam Adamnek. Lerajzoltam konkrétan a megnyert plüssömet, rajzoltam olyat ami eszik, fintorog, szöförzik és gördeszkázik (mellé szivecskéket is firkáltam). Adam nem díjazta többször elküldött melegebb éghajlatra ráadásul utána galacsinokkal kezdett hátulról dobálni, így óra végén a fejemet rázva mint egy rocker próbáltam eltávolítani a galacsinokat a hajamból.
Ének-zene órán a szokásos zajlott. Híres zeneszerzők életrajza, művei. Csoportos éneklés ahol rendszerint elvegyülök, vagy halkan nyöszörgök vagy csak tátogok, mert én nem énekelek csoportban. Közösségben. Sehol sem. Majd Ms.White kiadott holnapra egy házit : adjátok elő kedvenc zenészeiktől egy általa kedvelt művét. Klassz. Ez is elérkezett.
Állampolgári ismereteken társalogtunk, és mint mindig rém unalmas volt. Tesin pedig élethalál kidobó ment, és Adam csapata csúnyán elvert minket. Miért az én csapatomba került az a négy szerencsétlen csaj? Ja, én sem tudom.
Ebédszünetben a fal festős tervünket beszéltük át, amit pénteken meg is valósítunk, A bejutás kissé húzósabb, de Sandra százszázalékban benne van az egészben még mindig, szóval ez jó jel.
Bioszon aludtam, a matekot pedig túléltem. Nagyjából. A keddi nap csak ezután indult be.
- Sasha Rosalinda Edwards! - süvöltötte anyám, miután becsapta mögött a bejárati ajtót. Hallottam ahogy lehámozza magáról a cipőjét és félredobja, majd indulatosan bejött a nappaliban, ahol én a kanapén ülve olasz házit írtam. Összefonta maga előtt a karját és dühösen pillantott le rám.
- Nem akarsz mondani valamit? - kérdezte és láttam ahogy megrándul az állkapcsa. Mit csináltam?
- Öhm. - kutakodtam az elmémben hátha eszembe jut mit műveltem az elmúlt napokban, vagy hogy mit is kellene mondanom anyunak - Ó, igen! Elfogyott a chocapic, Jasmine félórán át hisztizett vagymi aztán elment Lizziehez.
- Valami iskolával kapcsolatos? - fújtatott,
- Még nem gyújtottuk fel, de már dolgozunk az ügyön.
Anya nem örült a frappáns kis válaszomnak. Szemei szikrákat szórtak, ha kínozni tudna a tekintetével, simán megtette volna.Valami iskolával kapcsolatos? Mit csináltam? Egyszer elkaptak a gördeszkával a folyosón. Ezt megszokták. Elaludtam több tanórán. Megszokták. Matekon veszekedtem Mr.Howarddal. Mindennapos. Matek... ó, a francba. Megint kitolt velem.
Anya láthatta rajtam a felismerést, győztes mosolyra húzta a száját, de ez a mosoly azonban rögtön lehervadt mikor elővett egy lapot a hátsózsebéből, kihajtogatta és a képembe tolta. Idegesen rángatta előttem a matekdolgozatom miközben folyamatosan kiabált arról hogy mennyire nem erőltetem meg magam, mennyire szemtelen vagyok és így tovább.
- Tehát, mi ez itt? Mit nem mondtál el nekem?
- Ez itt kérlek szépen a jó indulatú kettes matekdolgozatom. - feleltem és visszafordultam az ölembe ejtett olaszfüzetre.
- Mikor akartál erről szólni?
- Luke szülinapja után, valamikor.
- Azaz soha?
Nem válaszoltam, csak befirkantottam még egy mondatot a füzetembe. Most jön az a rész, hogy anya kifakad.
- Sasha, elegem van ebből! Már majdnem elment egy egész hónap az iskolából, megigérted, hogy hajtani fogsz a matekon és hogy odafigyelsz, erre már így indítod az évet! És még a tanárúrtól kell megtudnom ezt a borzalmas jegyet! Nem csoda, hogy pikkel rád, hiszen a kisujjadat se mozdítod hogy változzon ez az egész! Mégis hülyének nézel engem? Sasha, a tanárok már lassan úgy működnek tekintettel rád mint a térfigyelő kamerák! Nem elég hogy zűrős, hogy bosszantó kamaszként viselkedsz, de még tanulni sem tanulsz!
- Akkor szerinted most mit csinálok? Csendéletet festek? - vágtam anya szavába, de ezt ő egyáltalán nem hatotta meg.
- Idefigyelj, nem fogom hagyni hogy most éppen átcsússz matekból! Számítani fog, két éved van, a metk pedig kelleni fog neked! Betelt a pohár! Magántanárhoz mész.
- Mivan???? - hüledeztem. - Anya én nem mehetek matektanárhoz!
- És miért is nem?
- Nincs szükségem egy öreg fazonra aki próbálja belémtömni azt ami nem megy és igazából nem is érdekel! Bőven elég nekem Mr. Howard!
- Ne szemtelenkedj! Még a héten mész magántanárhoz! Elintézem, hogy már holnap eljöjjön ide és te meg jóképet vágsz hozzá. Ha tetszik, ha nem.
- Leszarom anya a matekot. Nem lesz az életem része a gimi után.
- Dehogynem. Pont ezért kell az a magántanár. Már döntöttem.
- Jó neked. Én is. - összecsaptam a füzetemet és a dohányzóasztalra dobtam. Felpattantam a kanapéról felkaptam az asztalon heverő mobilom és lakáskulcsom, majd kimentem hogy felhúzzam a cipőmet.
- Most meg hová mész? Megse tanultál!
- De. Éppen most fejeztem be.
- Nem fejezted be! - kiabálta.
- De. És szerintem te is fejezd be. Menjél vissza a cukrászdába, vagy csinálj amit akarsz. Vegyél chocapicot. Leléptem. - kinyitottam a bejárati ajtót majd becsaptam és konkrétan elrohantam a házunk környékéről. Vissza se néztem. A kertvárosban kóvájogtam teljesen egyedül. Csak én voltam, a sérelmeim, a hülye gondolataim, és az érzés miszerint könnyek marják a szememet. Végül Toriék házánál kötöttem ki (időközben már kétszer körbementema környéken).
Csengettem, majd lazán beengettem magam a kertkapun, és a bejárati ajtóhoz mentem. Mire odaértem már Austin, Tori bátyja és egyben az én bátyám legjobb haverja nyitotta az ajtót.
- Szia Sash. Mizu? - kérdezte bájosan mosolyogva. Ja, Austin Hole kétségkívül helyes tizenkilenc éves srác volt. Nem hiába voltam oda érte.. évekkel ezelőtt. Nagyon sok évvel ezelőtt.
- Minden klassz. - erőltettem magamra egy mosolyt - Tori?
- A kertben fest. De figyu, tuti minden oké?
- Persze. - bólogattam, majd bementem. A kertbe kilépve, megpillantottam Torit aki a medence mellett ült egy A3-as lap fölé környedve éppen maszatolt valamit. Haja kócosan felvolt fogva egy konytba melyből rikított a rózsaszín csík. Az arcán lila és piros és sárga festékek mosódtak össze (csak úgy mint a rajzán).
- Hé, mi a helyzet? - nézett fel rám vigyorogva én pedig szónélkül leléptem a teraszról és leültem mellé. Tori mosolya lehervadt az arcáról.
- Jaj ne. Kiderült?
Némán bólintottam. Tori letette a kezében lévő ecsetet egy vizestálkába majd szembefordult velem.
- Mi volt?
- Magántanárhoz megyek. - böktem ki, mire Tori hihetetlen képet vágott, így folytattam. - Anya teljesen kiakadt, közölte hogy eléri, hogy már akár holnap is megismerhessem azt a nyuggert aki korrepetálni akarja az idióta lányát. Mert a matek fontos, a matek kell. Csak nem nekem.
- Bizonyítanod kellene neki.
- Öhm. Hahó. Emlékszel arra az esetre, amikor leszerepeltem nyolcadikba? Amikor feladtam az egészet? Na, azóta nem is hisznek bennem. De, apám se. Sőt, megértem. Végülis, úgymondd elbasztam, de ők tűkön ülve válták a lehetőséget, hogy hibát ejtsek egy olyanba amit szeretek, ezáltal pedig kifogásolható legyen a jövőképem. És az lett. Nekem lámpalázam van, a jövő képem nem létezik és egy szűk irodában leszek asszem' könyvelő aki majd biztos jól keres. Vagy valami olyan ami irodába ül és matekozik, kosztümökben jár megbeszélésekre, mindig udvarias és elegáns. - pislogtam szomorúan magam elé.
A sztori lényege az, hogy mikor nyolcadikban, lehetőségem nyílt arra, hogy valami nagyon nagyon nagyon fontos kosármeccsen elénekeljem a himnuszunkat, de ez nem úgy sült el ahogy akartam..Csak úgy hívjuk hogy az eset. Akkor jön elő mikor vagy anyával vagy apával veszekedek a hülye jövőmről. De anyával ez gyakoribb hiszen vele élek.
- Sash, ez annyira nem te vagy. Nem lesz ez így. És különben is. Régen volt. Az emberek felejtenek.
- Én nem. Anya sem. És azok sem akik a meccsen voltak. Na meg persze akik látták a neten...
- Az a videó nincs is már fent sehol! Különben is, egy baki az életbe belefér, emelett pedig klassz zenész vagy. Több sikered volt, mint bakid.
- Szerintem az eléggé bélyegező égés ha elrontod a himnuszt egy hülye kosármeccsen, ami ráadásul országos volt vagy mi a franc!
- Ez.. azt jelenti, hogy holnap duplaóra után megint szünetben énekeled el a választott dalt?
- Ja. A szokásos.
- Az osztály még nem is hallott.
- És szerintem nem is fog. Nem vagyok kiváncsi a véleményükre.
- Szerintem nemtudnának véleményt mondani, hanem sokkot kapnának. És szerintem Kelly se más sem merné felvenni veled a versenyt. Komolyan. Észhez térítenéd a csitriket, mi pedig visongva ölelnénk meg a szám végén. Sasha, komolyan mondom, egyszer mindenki elájul majd a hangodtól. Esküszöm örülök, hogy annak idején kilencedikben Hope pizsipartiján rávettünk arra hogy zenélj. Mi is sokkot kaptunk. - mosolygott kedvesen.
- Majd egyszer...
- És mit adsz elő Ms.White-nak? Megint egy Avril? Melyik számát nem adtad még elő? - nevetett. Jól ismer.
- What the hell. Akusztikusban.
- Húúhúúúhúúúúú azt a számot nagyon szeretem.
- Ja, én is. Amúgy mit festesz?
- Ja, naplementét kell csinálni rajzra festékkel. Mit gondolsz?
- Elképesztő. Tuti kiállítják.
- Kösz. Adam rajzára leszek kiváncsi, láttam múltkor mangát rajzolni és hűűűűű. Baromi jól rajzol. Sőt, arra is kiváncsi vagyok, hogy énekel. Képzeld mentem el tegnap a fiú mosdó előtt és hallottam, hogy valami rock számot dúdol miközben Drake képzeletbeli gitárhangot ad ki. Nagyon vicces volt. Utána egész rajzórán könnyeztem, mert érted fiúk énekelnek a fiúmosdóban. Szerintem azért elég szórakoztató. - nevetgélt magában. - Maradsz vacsira? A szüleim későn jönnek haza, Austin pedig spagettit csinál.
- Ha nem gond.
Így Toriéknál lógtam egész este. Míg ő festegetett én Austinnal lógtam. A pulton ültem miközben ő "főzöcskézett". Beszélgettünk az egyetemről, hogy mennyi jó csaj van állítása szerint az egyetemen és valószínűleg a vizsgáknál ki fog múlni. Ja szerintem is. És Zack is. Aztán kibeszéltük a Morinsont szeretett iskolánkat (Tori összes testvére a Morinsoban végzett, Austin után azthitték vége, de mégsem kaptak egy őrült lányt a Hole családból így a balhék folytatódtak).
A spagettije egyébként nagyon finom volt. Megköszöntem Torinak, hogy végighallgatott, bár tudom, hogy mindegyik barátom ezt tette volna értem. Ja, meg a vacsit is Austinnak. Lassan indultam hazafelé, közben csekkoltam a mobilomat, ami eddig lenémított állapotában volt a farmerom zsebében. Három nemfogadott hívás anyutól, egy Bentől, egy a húgomtól, kettő Zacktől, három Alicetől, kettő Luketól. Aztán csekkoltam az smsket is.
Alice: Sashaaaa!!!! Íííííííííííírj!!!!!!
Alice: Mivan veled? Hahóóóó! Frászt fogok kapni! Átmentem hat körül hozzátok, de anyukád nem is volt otthon, Jas meg mondta hogy elvileg balhéztatok a bátyád meg fel-alá járkált amit nem is értettem.
Alice: Aaarrrgggh! Ha hazaértél gyere át, mert komoly frászt fogok kapni!
Luke: Én nem hagyok neked három üzenetet mint ez az őrült itt mellettem, aki pánikbetegen írt nekem is, hogy tudok- e rólad valamit. Remélem nem léptél le csak úgy. Megint...
Hope: Sashaaaaaa!!!!!!!!
Amy: Kit boxoljak ki?
Sandra: Ajánlom, hogy festékért mentél és nem valami hülyeséget csinálsz, mint a múltkori esetnél!
Az sms-ek láttán elmosolyodtam, majd mindenkinek visszaírtam, hogy minden király, meg hogy majd beszélünk később meg minden ilyen hülyeséget. Félkilenc fele hazaértem, amint benyitottam a lakásba Jasmine szaladt nekem úgy megölelt, hogy szerintem ez nem is ölelés volt hanem fojtogatás, aztán ugrabugrált mint egy kenguru.
- Bevettek! Ott vagyok a suliújság szerkesztőségébe! - kiabálta. Aha, erre van az a nagy öröm.
- Gratulálok,Jas. Tudtam, hogy bevesznek majd. - bólogattam elismerően.
- Hatalmas köszönet mert beajánlottál. Képzeld, még Lizziet is bevették mert mikor a főfőfőfő szerkesztő odajott hozzám, látta Liz rajzait és mindenképpen szerette volna ha ő is benne van és úúúúúúúristeeeeeeen! Népszerűek leszünk! És egy elég erős cikket kaptunk mindketten úgy hogy áááááááá! Jövök neked eggyel komolyan! Már akkor akartam mondani mikor hazaértél, de annyira ki voltam a hülye müzli miatt hogy elfelejtettem.
Jasmine és a hangulatingadozásai. Kamasz dolog, vagymi. Ő amúgy nem ilyen. Csak ha boldog hajalmos megőrülni. Ugrálni. Sikoltozni. Normális majdnem tizenöt éves.
Éppen magára szerettem volna hagyni az örömködésbe és elindulni fel a szobámba amikor megragadta a karomat hirtelen.
- Megvagy? - suttogta. Nem tudtam hova rakni. Nem az érdeklődő tipus.
- Aha.
Anyának feltünt a hazaérkezésem és előbújt a konyhából.
- Éhes vagy?
- Nem. Kajáltam már.
- Remek hírem van.
- Tényleg? - kérdeztem szarkasztikusan. - És mi? Felsőfokúzok kémiából és abból is kapok magántanárt?
- Nem. Holnap jön a magántanárod. Iszonyatosan kedves, és aranyos fiatalember. Úgy érzem kedvelni fogod. Átjön, hogy találkozzatok, beszélgessetek, felmérje a helyzet komolyságát, meg minden. Klassz lesz.
- Az. Utána meghívom majd egy limonádéra és elbeszélgetek vele az időjárásról is.
Magamra hagytam anyámat, és végül felkocogtam a szobámba. A szobámba befejeztem a tanulást, átfutottam még a holnapi választott dalom kottáját, majd bedobáltam a sulitáskámba és a gitártokomat is mellé készítettem. Elmentem lezuhanyozni, de kicsit több ideig áztattam a bőrömet mint terveztem. Éppen a kócos, vizes hajammal vívtam harcot ahogy próbáltam kifésülni, mikor az ajtó kinyilt és Zack dugta be a fejét.
- Szabad?
- Gyere.
Tovább erölköttem a fésülködéssel, közben pedig Zack az ágyamra helyezkedett törökülésben.
- Utálom a hajam! - fakadtam ki. - Olyan sok! Nézd benne marad a hajkefém! - mutattam idegesen arra a pontra ahol oldalt megakadt egy csomóban a hajkefém.
- Hé, nyugi. - szórakozottan felnevetett majd türelmesen megvárta míg befejezem a kínlódást.
Miután kibogoztam a hajamat a bátyámmal szemben helyet foglaltam én is, és az ölembe vettem az egyik párnámat.
- Minden oké?
- Persze. Én két év múlva tovább tanulok valami olyannak, akit egy dohos irodába dugnak, aztán kb öt év múlva egy dohos irodában végzem idióta ügyfelekkel vitázok majd közben pedig számolgatok, két ismeretlenes egyenleteket oldok meg, statisztikát tanulok, területet számolok ja és háromszöget szerkesztek, csak bonyolultabb módszerrel. Ja, és ha ez nem lenné elég ezt egy csávóka éri majd el, azzal hogy jön korrepetálni. De, persze minden a legnagyobb rendben van. Csak kicsit haldoklom, mert itt nem számít az amit én akarok. De, ja minden oké. - vontam meg a vállam és kissé idegbeteg módjára piszkáltam a karomon lévő karkötőket.
- Sasha..
- Zack, én nem akarok magántanárt. Megoldanám a matekot.
- Kilencedik óta ezt hajtod.
- Te is szar voltál, miattad utál Mr.Howard! - ütöttem meg az ölembe ejtett párnával mire ő elmosolyodott.
- Talán nem lesz gáz a tanár.
- Aha. Persze.
- Vagy, tedd amit én.
- Jelentkezzek a szüleim tudta nélkül olyan helyre, amit szeretek, és mire észbe kapnának felvesznek?
- Nem rossz terv, de én előtte leküzdeném a lámpalázat.
- Vicces vagy. Úgy hiányoltalak már. - forgattam a szemem, de nem hazudtam. Tényleg hiányzott mert mostanában nem sok időt töltöttem vele.
- Én is téged. Na de figyelj. Akarod, hogy itt legyek mikor az a rémes tanár átjön? Anya addig marad itt, míg bemutatkozik elmagyaráz egy-két dolgot gondolom arról, hogy szörnyen nehéz eset vagy, aztán lelép. Nekem meg vigyázni kéne a lányokra, Jasmine tovább marad a suliba valami megbeszélésen nem igazán értettem mert ugrált.....úgy, hogy támogathatlak meg minden. Ben meg amúgy is rendel, szóval majd ő is jön.
- Kösz Zack.
- De tudod mi lenne jó? Ha mondjuk a tanárod hasonló korú lenne mint mi, talán jól kijönnétek.
- Te ismersz fiatal magántanárt aki idióta kamaszokkal szenved? Én sem.
- Csak egy ötlet volt. Ó, am Alice hatkörül átjött és téged keresett S.O.S lány dolog, vagymi az arcán pedig fehér festékpöttyök voltak, mondtam hogy balhéztatok anyuval, azóta lehet pánikrohamot kapott. Talán filózott azon, hogy elhagyod a várost is meg minden...
- Alice! Jaj! Elfelejtettem!
Így az este maradék részét Aliceék kerjében töltöttem, aki örült, hogy nem mentem el itthonról, viszont nem örült annak, hogy eltűntem csak úgy. Megkaptam a tipikus "minek neked telefon" szemrehányást is, de végül is ő is türelmesen végighallgatott miközben a kertjükben lévő hintaágyban gubbasztottam és a kutyája Bobby, a talpamat nyalogatta(?). Ő pedig elmesélte, hogy festéket keresett és talált is a garázsban, de mire kibontotta arcon csapta így az arca még kicsit mindig fehérfoltos, és csak reménykedik abban, hogy holnapra lekopik. Annyi szerencse, hogy a hajából kijött, bár igaz kétszer mosta át.
Állampolgári ismereteken társalogtunk, és mint mindig rém unalmas volt. Tesin pedig élethalál kidobó ment, és Adam csapata csúnyán elvert minket. Miért az én csapatomba került az a négy szerencsétlen csaj? Ja, én sem tudom.
Ebédszünetben a fal festős tervünket beszéltük át, amit pénteken meg is valósítunk, A bejutás kissé húzósabb, de Sandra százszázalékban benne van az egészben még mindig, szóval ez jó jel.
Bioszon aludtam, a matekot pedig túléltem. Nagyjából. A keddi nap csak ezután indult be.
- Sasha Rosalinda Edwards! - süvöltötte anyám, miután becsapta mögött a bejárati ajtót. Hallottam ahogy lehámozza magáról a cipőjét és félredobja, majd indulatosan bejött a nappaliban, ahol én a kanapén ülve olasz házit írtam. Összefonta maga előtt a karját és dühösen pillantott le rám.
- Nem akarsz mondani valamit? - kérdezte és láttam ahogy megrándul az állkapcsa. Mit csináltam?
- Öhm. - kutakodtam az elmémben hátha eszembe jut mit műveltem az elmúlt napokban, vagy hogy mit is kellene mondanom anyunak - Ó, igen! Elfogyott a chocapic, Jasmine félórán át hisztizett vagymi aztán elment Lizziehez.
- Valami iskolával kapcsolatos? - fújtatott,
- Még nem gyújtottuk fel, de már dolgozunk az ügyön.
Anya nem örült a frappáns kis válaszomnak. Szemei szikrákat szórtak, ha kínozni tudna a tekintetével, simán megtette volna.Valami iskolával kapcsolatos? Mit csináltam? Egyszer elkaptak a gördeszkával a folyosón. Ezt megszokták. Elaludtam több tanórán. Megszokták. Matekon veszekedtem Mr.Howarddal. Mindennapos. Matek... ó, a francba. Megint kitolt velem.
Anya láthatta rajtam a felismerést, győztes mosolyra húzta a száját, de ez a mosoly azonban rögtön lehervadt mikor elővett egy lapot a hátsózsebéből, kihajtogatta és a képembe tolta. Idegesen rángatta előttem a matekdolgozatom miközben folyamatosan kiabált arról hogy mennyire nem erőltetem meg magam, mennyire szemtelen vagyok és így tovább.
- Tehát, mi ez itt? Mit nem mondtál el nekem?
- Ez itt kérlek szépen a jó indulatú kettes matekdolgozatom. - feleltem és visszafordultam az ölembe ejtett olaszfüzetre.
- Mikor akartál erről szólni?
- Luke szülinapja után, valamikor.
- Azaz soha?
Nem válaszoltam, csak befirkantottam még egy mondatot a füzetembe. Most jön az a rész, hogy anya kifakad.
- Sasha, elegem van ebből! Már majdnem elment egy egész hónap az iskolából, megigérted, hogy hajtani fogsz a matekon és hogy odafigyelsz, erre már így indítod az évet! És még a tanárúrtól kell megtudnom ezt a borzalmas jegyet! Nem csoda, hogy pikkel rád, hiszen a kisujjadat se mozdítod hogy változzon ez az egész! Mégis hülyének nézel engem? Sasha, a tanárok már lassan úgy működnek tekintettel rád mint a térfigyelő kamerák! Nem elég hogy zűrős, hogy bosszantó kamaszként viselkedsz, de még tanulni sem tanulsz!
- Akkor szerinted most mit csinálok? Csendéletet festek? - vágtam anya szavába, de ezt ő egyáltalán nem hatotta meg.
- Idefigyelj, nem fogom hagyni hogy most éppen átcsússz matekból! Számítani fog, két éved van, a metk pedig kelleni fog neked! Betelt a pohár! Magántanárhoz mész.
- Mivan???? - hüledeztem. - Anya én nem mehetek matektanárhoz!
- És miért is nem?
- Nincs szükségem egy öreg fazonra aki próbálja belémtömni azt ami nem megy és igazából nem is érdekel! Bőven elég nekem Mr. Howard!
- Ne szemtelenkedj! Még a héten mész magántanárhoz! Elintézem, hogy már holnap eljöjjön ide és te meg jóképet vágsz hozzá. Ha tetszik, ha nem.
- Leszarom anya a matekot. Nem lesz az életem része a gimi után.
- Dehogynem. Pont ezért kell az a magántanár. Már döntöttem.
- Jó neked. Én is. - összecsaptam a füzetemet és a dohányzóasztalra dobtam. Felpattantam a kanapéról felkaptam az asztalon heverő mobilom és lakáskulcsom, majd kimentem hogy felhúzzam a cipőmet.
- Most meg hová mész? Megse tanultál!
- De. Éppen most fejeztem be.
- Nem fejezted be! - kiabálta.
- De. És szerintem te is fejezd be. Menjél vissza a cukrászdába, vagy csinálj amit akarsz. Vegyél chocapicot. Leléptem. - kinyitottam a bejárati ajtót majd becsaptam és konkrétan elrohantam a házunk környékéről. Vissza se néztem. A kertvárosban kóvájogtam teljesen egyedül. Csak én voltam, a sérelmeim, a hülye gondolataim, és az érzés miszerint könnyek marják a szememet. Végül Toriék házánál kötöttem ki (időközben már kétszer körbementema környéken).
Csengettem, majd lazán beengettem magam a kertkapun, és a bejárati ajtóhoz mentem. Mire odaértem már Austin, Tori bátyja és egyben az én bátyám legjobb haverja nyitotta az ajtót.
- Szia Sash. Mizu? - kérdezte bájosan mosolyogva. Ja, Austin Hole kétségkívül helyes tizenkilenc éves srác volt. Nem hiába voltam oda érte.. évekkel ezelőtt. Nagyon sok évvel ezelőtt.
- Minden klassz. - erőltettem magamra egy mosolyt - Tori?
- A kertben fest. De figyu, tuti minden oké?
- Persze. - bólogattam, majd bementem. A kertbe kilépve, megpillantottam Torit aki a medence mellett ült egy A3-as lap fölé környedve éppen maszatolt valamit. Haja kócosan felvolt fogva egy konytba melyből rikított a rózsaszín csík. Az arcán lila és piros és sárga festékek mosódtak össze (csak úgy mint a rajzán).
- Hé, mi a helyzet? - nézett fel rám vigyorogva én pedig szónélkül leléptem a teraszról és leültem mellé. Tori mosolya lehervadt az arcáról.
- Jaj ne. Kiderült?
Némán bólintottam. Tori letette a kezében lévő ecsetet egy vizestálkába majd szembefordult velem.
- Mi volt?
- Magántanárhoz megyek. - böktem ki, mire Tori hihetetlen képet vágott, így folytattam. - Anya teljesen kiakadt, közölte hogy eléri, hogy már akár holnap is megismerhessem azt a nyuggert aki korrepetálni akarja az idióta lányát. Mert a matek fontos, a matek kell. Csak nem nekem.
- Bizonyítanod kellene neki.
- Öhm. Hahó. Emlékszel arra az esetre, amikor leszerepeltem nyolcadikba? Amikor feladtam az egészet? Na, azóta nem is hisznek bennem. De, apám se. Sőt, megértem. Végülis, úgymondd elbasztam, de ők tűkön ülve válták a lehetőséget, hogy hibát ejtsek egy olyanba amit szeretek, ezáltal pedig kifogásolható legyen a jövőképem. És az lett. Nekem lámpalázam van, a jövő képem nem létezik és egy szűk irodában leszek asszem' könyvelő aki majd biztos jól keres. Vagy valami olyan ami irodába ül és matekozik, kosztümökben jár megbeszélésekre, mindig udvarias és elegáns. - pislogtam szomorúan magam elé.
A sztori lényege az, hogy mikor nyolcadikban, lehetőségem nyílt arra, hogy valami nagyon nagyon nagyon fontos kosármeccsen elénekeljem a himnuszunkat, de ez nem úgy sült el ahogy akartam..Csak úgy hívjuk hogy az eset. Akkor jön elő mikor vagy anyával vagy apával veszekedek a hülye jövőmről. De anyával ez gyakoribb hiszen vele élek.
- Sash, ez annyira nem te vagy. Nem lesz ez így. És különben is. Régen volt. Az emberek felejtenek.
- Én nem. Anya sem. És azok sem akik a meccsen voltak. Na meg persze akik látták a neten...
- Az a videó nincs is már fent sehol! Különben is, egy baki az életbe belefér, emelett pedig klassz zenész vagy. Több sikered volt, mint bakid.
- Szerintem az eléggé bélyegező égés ha elrontod a himnuszt egy hülye kosármeccsen, ami ráadásul országos volt vagy mi a franc!
- Ez.. azt jelenti, hogy holnap duplaóra után megint szünetben énekeled el a választott dalt?
- Ja. A szokásos.
- Az osztály még nem is hallott.
- És szerintem nem is fog. Nem vagyok kiváncsi a véleményükre.
- Szerintem nemtudnának véleményt mondani, hanem sokkot kapnának. És szerintem Kelly se más sem merné felvenni veled a versenyt. Komolyan. Észhez térítenéd a csitriket, mi pedig visongva ölelnénk meg a szám végén. Sasha, komolyan mondom, egyszer mindenki elájul majd a hangodtól. Esküszöm örülök, hogy annak idején kilencedikben Hope pizsipartiján rávettünk arra hogy zenélj. Mi is sokkot kaptunk. - mosolygott kedvesen.
- Majd egyszer...
- És mit adsz elő Ms.White-nak? Megint egy Avril? Melyik számát nem adtad még elő? - nevetett. Jól ismer.
- What the hell. Akusztikusban.
- Húúhúúúhúúúúú azt a számot nagyon szeretem.
- Ja, én is. Amúgy mit festesz?
- Ja, naplementét kell csinálni rajzra festékkel. Mit gondolsz?
- Elképesztő. Tuti kiállítják.
- Kösz. Adam rajzára leszek kiváncsi, láttam múltkor mangát rajzolni és hűűűűű. Baromi jól rajzol. Sőt, arra is kiváncsi vagyok, hogy énekel. Képzeld mentem el tegnap a fiú mosdó előtt és hallottam, hogy valami rock számot dúdol miközben Drake képzeletbeli gitárhangot ad ki. Nagyon vicces volt. Utána egész rajzórán könnyeztem, mert érted fiúk énekelnek a fiúmosdóban. Szerintem azért elég szórakoztató. - nevetgélt magában. - Maradsz vacsira? A szüleim későn jönnek haza, Austin pedig spagettit csinál.
- Ha nem gond.
Így Toriéknál lógtam egész este. Míg ő festegetett én Austinnal lógtam. A pulton ültem miközben ő "főzöcskézett". Beszélgettünk az egyetemről, hogy mennyi jó csaj van állítása szerint az egyetemen és valószínűleg a vizsgáknál ki fog múlni. Ja szerintem is. És Zack is. Aztán kibeszéltük a Morinsont szeretett iskolánkat (Tori összes testvére a Morinsoban végzett, Austin után azthitték vége, de mégsem kaptak egy őrült lányt a Hole családból így a balhék folytatódtak).
A spagettije egyébként nagyon finom volt. Megköszöntem Torinak, hogy végighallgatott, bár tudom, hogy mindegyik barátom ezt tette volna értem. Ja, meg a vacsit is Austinnak. Lassan indultam hazafelé, közben csekkoltam a mobilomat, ami eddig lenémított állapotában volt a farmerom zsebében. Három nemfogadott hívás anyutól, egy Bentől, egy a húgomtól, kettő Zacktől, három Alicetől, kettő Luketól. Aztán csekkoltam az smsket is.
Alice: Sashaaaa!!!! Íííííííííííírj!!!!!!
Alice: Mivan veled? Hahóóóó! Frászt fogok kapni! Átmentem hat körül hozzátok, de anyukád nem is volt otthon, Jas meg mondta hogy elvileg balhéztatok a bátyád meg fel-alá járkált amit nem is értettem.
Alice: Aaarrrgggh! Ha hazaértél gyere át, mert komoly frászt fogok kapni!
Luke: Én nem hagyok neked három üzenetet mint ez az őrült itt mellettem, aki pánikbetegen írt nekem is, hogy tudok- e rólad valamit. Remélem nem léptél le csak úgy. Megint...
Hope: Sashaaaaaa!!!!!!!!
Amy: Kit boxoljak ki?
Sandra: Ajánlom, hogy festékért mentél és nem valami hülyeséget csinálsz, mint a múltkori esetnél!
Az sms-ek láttán elmosolyodtam, majd mindenkinek visszaírtam, hogy minden király, meg hogy majd beszélünk később meg minden ilyen hülyeséget. Félkilenc fele hazaértem, amint benyitottam a lakásba Jasmine szaladt nekem úgy megölelt, hogy szerintem ez nem is ölelés volt hanem fojtogatás, aztán ugrabugrált mint egy kenguru.
- Bevettek! Ott vagyok a suliújság szerkesztőségébe! - kiabálta. Aha, erre van az a nagy öröm.
- Gratulálok,Jas. Tudtam, hogy bevesznek majd. - bólogattam elismerően.
- Hatalmas köszönet mert beajánlottál. Képzeld, még Lizziet is bevették mert mikor a főfőfőfő szerkesztő odajott hozzám, látta Liz rajzait és mindenképpen szerette volna ha ő is benne van és úúúúúúúristeeeeeeen! Népszerűek leszünk! És egy elég erős cikket kaptunk mindketten úgy hogy áááááááá! Jövök neked eggyel komolyan! Már akkor akartam mondani mikor hazaértél, de annyira ki voltam a hülye müzli miatt hogy elfelejtettem.
Jasmine és a hangulatingadozásai. Kamasz dolog, vagymi. Ő amúgy nem ilyen. Csak ha boldog hajalmos megőrülni. Ugrálni. Sikoltozni. Normális majdnem tizenöt éves.
Éppen magára szerettem volna hagyni az örömködésbe és elindulni fel a szobámba amikor megragadta a karomat hirtelen.
- Megvagy? - suttogta. Nem tudtam hova rakni. Nem az érdeklődő tipus.
- Aha.
Anyának feltünt a hazaérkezésem és előbújt a konyhából.
- Éhes vagy?
- Nem. Kajáltam már.
- Remek hírem van.
- Tényleg? - kérdeztem szarkasztikusan. - És mi? Felsőfokúzok kémiából és abból is kapok magántanárt?
- Nem. Holnap jön a magántanárod. Iszonyatosan kedves, és aranyos fiatalember. Úgy érzem kedvelni fogod. Átjön, hogy találkozzatok, beszélgessetek, felmérje a helyzet komolyságát, meg minden. Klassz lesz.
- Az. Utána meghívom majd egy limonádéra és elbeszélgetek vele az időjárásról is.
Magamra hagytam anyámat, és végül felkocogtam a szobámba. A szobámba befejeztem a tanulást, átfutottam még a holnapi választott dalom kottáját, majd bedobáltam a sulitáskámba és a gitártokomat is mellé készítettem. Elmentem lezuhanyozni, de kicsit több ideig áztattam a bőrömet mint terveztem. Éppen a kócos, vizes hajammal vívtam harcot ahogy próbáltam kifésülni, mikor az ajtó kinyilt és Zack dugta be a fejét.
- Szabad?
- Gyere.
Tovább erölköttem a fésülködéssel, közben pedig Zack az ágyamra helyezkedett törökülésben.
- Utálom a hajam! - fakadtam ki. - Olyan sok! Nézd benne marad a hajkefém! - mutattam idegesen arra a pontra ahol oldalt megakadt egy csomóban a hajkefém.
- Hé, nyugi. - szórakozottan felnevetett majd türelmesen megvárta míg befejezem a kínlódást.
Miután kibogoztam a hajamat a bátyámmal szemben helyet foglaltam én is, és az ölembe vettem az egyik párnámat.
- Minden oké?
- Persze. Én két év múlva tovább tanulok valami olyannak, akit egy dohos irodába dugnak, aztán kb öt év múlva egy dohos irodában végzem idióta ügyfelekkel vitázok majd közben pedig számolgatok, két ismeretlenes egyenleteket oldok meg, statisztikát tanulok, területet számolok ja és háromszöget szerkesztek, csak bonyolultabb módszerrel. Ja, és ha ez nem lenné elég ezt egy csávóka éri majd el, azzal hogy jön korrepetálni. De, persze minden a legnagyobb rendben van. Csak kicsit haldoklom, mert itt nem számít az amit én akarok. De, ja minden oké. - vontam meg a vállam és kissé idegbeteg módjára piszkáltam a karomon lévő karkötőket.
- Sasha..
- Zack, én nem akarok magántanárt. Megoldanám a matekot.
- Kilencedik óta ezt hajtod.
- Te is szar voltál, miattad utál Mr.Howard! - ütöttem meg az ölembe ejtett párnával mire ő elmosolyodott.
- Talán nem lesz gáz a tanár.
- Aha. Persze.
- Vagy, tedd amit én.
- Jelentkezzek a szüleim tudta nélkül olyan helyre, amit szeretek, és mire észbe kapnának felvesznek?
- Nem rossz terv, de én előtte leküzdeném a lámpalázat.
- Vicces vagy. Úgy hiányoltalak már. - forgattam a szemem, de nem hazudtam. Tényleg hiányzott mert mostanában nem sok időt töltöttem vele.
- Én is téged. Na de figyelj. Akarod, hogy itt legyek mikor az a rémes tanár átjön? Anya addig marad itt, míg bemutatkozik elmagyaráz egy-két dolgot gondolom arról, hogy szörnyen nehéz eset vagy, aztán lelép. Nekem meg vigyázni kéne a lányokra, Jasmine tovább marad a suliba valami megbeszélésen nem igazán értettem mert ugrált.....úgy, hogy támogathatlak meg minden. Ben meg amúgy is rendel, szóval majd ő is jön.
- Kösz Zack.
- De tudod mi lenne jó? Ha mondjuk a tanárod hasonló korú lenne mint mi, talán jól kijönnétek.
- Te ismersz fiatal magántanárt aki idióta kamaszokkal szenved? Én sem.
- Csak egy ötlet volt. Ó, am Alice hatkörül átjött és téged keresett S.O.S lány dolog, vagymi az arcán pedig fehér festékpöttyök voltak, mondtam hogy balhéztatok anyuval, azóta lehet pánikrohamot kapott. Talán filózott azon, hogy elhagyod a várost is meg minden...
- Alice! Jaj! Elfelejtettem!
Így az este maradék részét Aliceék kerjében töltöttem, aki örült, hogy nem mentem el itthonról, viszont nem örült annak, hogy eltűntem csak úgy. Megkaptam a tipikus "minek neked telefon" szemrehányást is, de végül is ő is türelmesen végighallgatott miközben a kertjükben lévő hintaágyban gubbasztottam és a kutyája Bobby, a talpamat nyalogatta(?). Ő pedig elmesélte, hogy festéket keresett és talált is a garázsban, de mire kibontotta arcon csapta így az arca még kicsit mindig fehérfoltos, és csak reménykedik abban, hogy holnapra lekopik. Annyi szerencse, hogy a hajából kijött, bár igaz kétszer mosta át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése