7. Fejezet

A nap hátralévő része egészen gyorsan eltelt. Mikor,mindenki beleegyezett az én fantasztikus "szórjunk festéket a  falra mert buli lenne" ötletembe,azután az ebéd szünetnek lassan vége lett (és én még azthittem lesz időm Luke nyakába ugrani,de nem volt) és mennünk kellett órára. Kémiára az osztályból kilencen járunk,és bontva vagyunk mert valamiért igen sokan választották ezt a tantárgyat. Hogy miért? Én nem tudom. Ha anya nem erölteti,én nem választom. Szerintem teljesen egyértelmű,hogy Jeremy,Bob és Gabe járnak hiszen kis zsenipalánták, és Sandrát és Alicet is megértem,mert ők is elég okosak,és Sandrának kell majd a későbbiekben,Kellyt nem értem miért jár de csak ötösei szoktak lenni, Dianat sem értem,de ő sík hülye amúgy is mindenből, de hogy én és Billy mit keresünk itt,sosem jöttünk még rá. Jó,eröltetik a szüleink,akiknek egyszerűen nemet is mondhattunk volna de mégsem tettük meg. Valószínűleg,hogy ha a matekra is csak úgy járni lehetne nekem kötelező lenne,mert anya ezt akarja. Így is úgy is szívás. Az óra,amúgy teljesen túlélhető volt ma,izgalmas dolgokat nem vettünk,a házim kész volt,nem feleltem. Abszolút túlélhető volt.
Tulajdonképpen nem is nagyon figyeltem arra,hogy mit magyaráz Mr.Brown (aki egyébként ugye az osztályfőnököm) de lehet,már megszokta,hogy sokszor bambulok. Tizedikbe már csak akkor szólt,hogy figyeljek,mikor nagyon elbóbiskoltam és még feltünő is volt. Mondjuk számára a legapróbb figyelmetlenségek is feltűnnek. Igazából mint osztályfőnököt,nagyon szeretem. Hogy ő hogyan bírja elviselni az állandó csínytevéseimet és balhéjaim? Lehet egyáltalán nem bírja,vagy lehet szórakoztatja. Szerintem sosem tudom meg.
Mikor vége lett az órának,rohantam a büfébe,mert hirtelen pillecukor ehetnék tört rám.A büfénél mint mindig hatalmas sor kígyózott,és én még be sem álltam a sorba de már tudtam,hogy nem fogom tudni kivárni. Hamar meguntam,arra hogy sorra kerüljek ezért úgy döntöttem (szokásomhoz hűen) előre tolakodok. Kiabáltak velem vagy 10-en ezért a bunkó húzásomért,de megérte mert én boldogan távoztam a büféből egy zacskó pillecukor társaságában. Előnnyé válik az ha az egyik legjobb barátod törzsvendége a büfének,és jóba van a büfés nénivel és ezáltal te is jóban vagy a büfés nénivel. Hihi.

Mikor beléptem a szokásos tantermünkbe,ahol minden dráma óra lezajlik, szokásosan a hátsó soroban foglaltam helyet. Az ottani terület,teljes mértékben hozzámnőtt,mindig megtudom magam húzni,sose hívnak ki és sunyiban nasizni is lehet. Ideáiles hely,az utolsó sor. A teremben még nem tartózkodott bent mindenki csak néhányan lézengtek a miniszinpad környékén és az első sorokban ültek és beszélgettek. Az én baráti társaságomból,se Alice,se Hope,se Amy nem volt itt Chris az egyik osztálytársam a harmadik sor szélén ült és mobilozott,Josh és Lewis mellette egymást dobálták földimogyoróval(???????) Diana,Kelly és Cece pedig nem az én társaságom, és sosem lesznek az a maradék pár ember aki még bent tartózkodott,nem igazán beszéltem velük még soha,és random beszélgetést nem kezdeményezek,és téma sem lenne hiszen csak ez a tantárgy kapcsol össze minket.

Nyugodtan (nagy zörgéssel) felbontottam azt a csomag pillecukrot amiért megküzdöttem a majmok között és sorba dobáltam őket a számba. Alig ettem a csomagból három darabot,valaki fölém tornyosult,ezzel eltakarva a lámpa fényét mely rám vetült.Kunyizásra számítottam,ezért a zacskó száját összecsuktam és az ölembe ejtettem.
-  Nem kell a hülye pillecukrodból. - mondta gúnyosan az illető. Innentől kezdve fel se kellett néznem,hogy ki támaszkodik a széktámlámon. A hangnem nem volt olyan gúnyos,de kicsit még is érezhető volt,hogy mosolyog,ugyanakkor egyszerre volt idegesítő és nevetséges. Mióta volt a matekos eset,ez az első alkalom,hogy hozzám szól. Most vége a fegyverszünetnek? Nem bírt várni amíg megeszem ezt a kis csomag pillecukrot?
Sóhajtottam,majd felpillantottam rá.
- Mivan?
A szokásos látvány: felzselézett sötétbarna haj,pimasz mosoly,szürkéskék csillogó szemek. Eddig még sose elemeztem ennyire a szemeit. Kár beismerni,de átkozottul szép és megnyerő szemei voltak. Tekintetemmel végig követtem,ahogyan elengedi a támlámat,megkerül és levágódik a  mellettem lévő székre.
- Mostantól mindig itt fogsz ülni? - kérdeztem,talán kicsit nem túl barátságosan,majd egy újabb pillecukor darabot dobtam a számba.
- Hát,nem is tudom. Eddig is itt ültem,csak nem vetted figyelembe. Most miért veszed figyelembe,hogy hol ülök? - ajkai piszkosul szemtelen mosolyra húzódtak. Kényszerítettem magamat,hogy ne vágjam érte fejbe. Egy mosolyért nem szabad.
 Nem tudtam,hogyan vágjak vissza,így némán ettem a pillecukrokat,és fürkészve figyeltem Adam arcát. Látszott rajta,hogy még van mondanivalója. Volt is.
- Mellékesen szép kis feldúlást rendeztél a büfében,azért - mutatott a kezemben lévő zacskóra.
- Mert ügyesen előre törtem,és szeret a büfés néni,és megvettem? - nevettem.
- Igen. Vagy is,hogy tolakodtál és türelmetlen voltál és nem bírtad kivárni a sorodat. Miután elhagytad a büfét egy szekuritis nem bírt volna azokkal az idiótákkal. Mintha egy rock koncerten lettek volna,és imádottjukat akarták megölelni.
- Akkor még is,hogy kerültél sorra?
Belekortyolt dobozos kólájába,majd a térdére könyökölt.
- Tudod,míg mindenki versengett azon,hogy eltapossa a másikat és sorra kerüljön,a cuki büfés néni,engem szolgált,mivel én csak tétlenül álltam a pultnál és vártam,hogy észrevegyen. Így engem kiszolgált,aztán jöhetett számára a többi degerenált kiszolgálása akiket fellázított egy kamasz lány előretörése a sorban.
- Most ezt én bóknak veszem. - vigyorogtam.
- Kivételesen annak szántam. - nézett mélyen a szemembe. Ne nézzen mélyen a szemembe,nálam ez nem használ. Túl kedves,és most trükközik. Tudom én.
- Kegyetlen hülye vagy matekból. De tényleg. - mondta lazán,miután ismét ivott kólájából. Ennyit Adamről és a kedvességéről.
- Mondj újat. - néztem rá tettetett unottsággal.
- Nem csak nem érted amit tanulunk,de számolni se tudsz pontosan.A dolgozatodban is annyi marhaság volt,nem tudtam,hogy sírjak vagy nevessek. De szerintem a nevetés volt egyértelmű.
- Hé! Nyolcadikig totál ötös voltam! És,hé! Mit nézegeted a dolgozatomat? Ne nézegesd az rám tartozik meg arra a kegyetlen tanárra! És különben is,ha érteném,akkor is épp,hogy kettessel átcsúsznék.
- Mert Mr.Howard úgy szeret téged? - kérdezte szarkasztikusan.
- Árad belőle a szeretet,főleg ha rólam van szó,feltűnt?
- Fel.
- Ja,amúgy akkor ma ötkor vidámpark.
- Tudom,ötkor vidámpark. De miért vidámpark? Miért nem ráncigáljuk el máshova? Tizennyolcadik szülinapjára zsúrt szerveztek neki Toriék kertjében?
- Te barom! Ő mondta,hogy neki jó ez,úgy is régen volt és bírja az extrém dolgokat.
- Jólvan..de tudod a vidámpark tele van olyan helyekkel,ahol lehet valamit nyerni..
- Adam,most nem tudom melyikünk a gyerekes. Én mert hullámvasútazni akarok,vagy te aki egy plüssért akarsz harcot vívni?
Ms.White és a többi diák is megérkezett,szóval Adammel való beszélgetésünket berekesztettem és kezdetét vehette az utolsó óra.
Nem is tudtam,hogy mi volt a meglepőbb : hogy Adam vagy három percig kedves volt,vagy hogy egyáltalán hozzám szólt vagy hogy nem égett belém a tekintete,mint valószínűleg a gimi össze olyan lányának aki kapott ilyen átlátszó,ugyanakkor egészen megnyerő pillantást Adam Frewertől. Meglepő volt,hogy a matekos óta csak így szóba áll velem,és az még inkább hogy kedves volt.Sőt,jól esett,hogy nem alázott meg,nem szórt sajtot a hajamba,nem lökte ki a pályán alólam a gördeszkát,és hogy nem lökdösött csak úgy. Viszont még mindig gyanús nekem és ez nekem nem tetszik. Mondjuk ki tudja mire készül. Mert én nem. Ha valaki tudja és engem jobban szeret kérem szóljon.

Dráma után,rohantam Lukeot megkeresni,akit egész nap felakartam köszönteni,ebédszünet alkalmas lett volna rá,de elidőztem,így az utolsó óra utáni lehetőség még meg volt. Elmaradhatatlan az,hogy ráugorjak és szétölelgessem. Már kilencedik óta így van,nem szakíthatom most ezt meg. Milyen órája is lehetett most? Fizika? Igen. Igen,tuti fizika. Tehát,rohantam  a második emeletre a fizika terem elé,és mikor még megérkeztem az ajtó zárva volt és ki lehetett hallani a tanár hangját. Még nem engedte ki az osztályt. Aztán,az ajtó kivágódott a fizika tanár elcsörtetett mellettem míg én a korlátról át néztem le,hogyan mozgolódnak az aulában az emberkék. Már majdnem mindenki ki jött csak Luke nem. Az egyik lábamról a másikra ugráltam,közben folyamatosan az ajtót bámultam. Aztán megpillantottam,ahogyan zombi fejjel csoszog ki a teremből.
- Csak nem jól telt a fizika óra? - kérdeztem nevetve.
Rám nézett,majd kezét végigszántotta sötétbarna haján.
- Képzeld,sosem gondoltam volna azt,hogy tizenhét évesen is ugyan úgy fogom szeretni a fizikát,mint tizenhat évesen. - mondta totálisan leamortizált tekintettel.
- Te választottad ezt.
- Pofa be,kémikus.
- Naaaaaaaaaaa. Azt nem én akartam!
- Lehet,hogy valahol a lelked mélyén,igen is akartad. - mosolygott gonoszan.
- Csak azért nem váglak hasba mert szülinapod van. Ó! Ha már itt tartunk... - a táskámat a földre dobtam. Luke felsóhajtott.
- Na jó,tökfej essünk túl rajta.
Többet nem is kellett hogy mondania,rögtön a nyakába ugrottam és kézzel lábbal szorongattam. Totálisan rácsimpaszkodtam.
- Boldog szülinapot! - harsogtam a fülébe.
- Kösz Sash. Már hiányoltam ezt a jelenetet a napomból. - nevetett. Elengedtem Lukeot,majd felvettem a táskámat a földről és a vállamra dobtam.
- Aji később.
- Ötkor vidámpark?
- Ötkor vidámpark.
- Nem lesz random meglepetés vagy ilyesmi,igaz?
- Olyan lesz az egész mint amikor tizenegy kamasz elmegy,hogy együtt szórakozzanak a vidámparkba. - mondtam miközben elindultunk,hogy elhagyjuk a suli területét.
- Remek. Ma,így is a szüleim a Boldog Szülinapot! dallal köszöntöttek reggel. Még ki se nyitottam a szemét,de láttam a tizenhetes gyertya fényét, a tortámon. Anyának könnybe volt a szeme,apa megállás nélkül fotózott. Gondolhatod milyenek azok a képek..
- Nagyinak megmutatom képek. Max.
- Pontosan.
- Mi lesz akkor ha tizennyolc leszel?
- Anyu elárasztja a lakást a könnyeivel.
- Ééééééés,mit kaptál?
- Nem adták ide reggel,azt mondták majd ha hazamegyek megkapom. De majd a vidámparkban elmesélem mivel leptek meg a szüleim.

Luke valójában nem bírja a szülinapi nagy felhajtásokat,ezért is kérdezett rá arra terveztünk-e számára valami váratlant. Az egészet egy átlagos napnak tekinti,hiszen nem látszik meg rajta semmi,mindössze csak egy évvel öregebb lett,de közben ugyan úgy néz ki,ugyan az az ember maradt,ezért nem veri nagy dobra. Míg más nagyfeneket kerít az egészet Luke megpróbálja magát meghúzni és a közeliekkel megünnepelni,azaz velünk és a családjával és neki ez bőven elég. Igazából sose mesélt arról,hogy Adammel is mindig szülinapoztak.  Na mindegy, a lényeg az,hogy ő nem bérel ki szórakozóhelyet ahol hatalmasat bulizzon csak mert egy évvel idősebb lett,nem kürtöli világgá hogy ma született se semmi. Amúgy is népszerű srác,aki tudja hogy ma van a szülinapja az úgy is felköszönti,meg mire való a közösségi oldal. Épp elég neki az,ha küldenek neki egy halom "Boldogat!" üzenetet, és olyankor mindig rádöbben mennyi embert,nem is ismer. És nem is akar.

Mikor hazaértem,csak a hugom találtam otthon,aki egyből nekem támadt több ezernyi kérdéssel. Legalábbis úgy tűnt,soha nem fog majd ki.
- Sashaaaaaaa!
- Mi van? - huppantam le a nappaliban lévő kanapéra.
- Te ajánlottál a suliújságnál? - ácsorgott fölöttem összefont karokkal.
- Ja. Mert?
- Sandra ma megkeresett az egyik szünetben. Nagyon gesztikulálva magyarázott nekem,és egy elég hosszú előadást tartott,de lényegében azt mondta lehetőségem van bekerülni a suliújsághoz. Tényleg lehetőségem van bekerülni a suliújsághoz? Már most?
- Ha tetszik a főfőfőfő szerkesztőnek és annak a tanárnak aki vezeti a suliújságot,akkor igen. Bekerülhetsz és szerkesztő lehetsz.
- Ez elképesztő! Nem tudom,hogy köszönjem meg! Ez iszonyatosan jó! Nagyon boldog vagyok! Jézusom,van morbid,vicces és ismeretterjesztő sztorim. Sasha,melyik? - járkált ide-oda miközben folyamatosan a körmét rágta.
- Jasmine,fejezd be a sétafikát! Figyelj,adj mind a háromból egyet Sandrának,majd ő megmutatja Logan Hemsworthnak.
- Ő a suliújság főfőfőfője?
- Ja. Illetve Mr.Marshall tanár úr,aki rajz tanár,de tanult újságírást is.
- Hát, az a srác iszonyat helyes! És végzős! Jézusom!
- Na,oké,elég a pörgésből. Tisztázzuk. Nem nyomulsz Loganre. De jóban lehetsz vele.
- Sasha,jövök neked eggyel! Nagyon nagyon nagyon köszönöm!
- Oké,valamikor behajtom.
Azzal magamra hagyott és az emeletre futott gondolom a szobájába,hogy elokotorja legjobb irományait. Na,nekem jól fog még ez jönni valamikor,hogy Jasmine bármikor segíthet nekem. És akármilyen kérés nem utasíthatja vissza. Ez királyság!
Míg nem kellett indulnom a tv képernyőjét bámultam a nappaliban,közben pedig elfogyasztottam a maradék pillecukor adagot. Időközben Ben hazarobogott,aztán el is tűnt,hogy bevásároló körútra mehessen,illetve a hugaimért az iskolába.
Négy órakkor Alice,száguldott át hozzánk,aki csaknem felszakította a kerti ajtónkat,de utána döbbenten ácsorgott az ajtóban. Megszokhatta már volna,hogy szeretek mindent a legkényelmesebben elintézni,és hogy mindenhonnan elkések.
- Sasha! Ez komoly?
- Teljesen. - feleltem csámcsogva. Azóta már felbontottam egy csomag ropit is. - Mizu?
- Oké. Kábé,félháromra érhettél haza. Elárulnád,hogy mitcsináltál egy és fél órán keresztül?
- Hogyne. Tehát,akkor figyelj. Beszélgettem a hugommal. Aztán zenét hallgattam a kedvenc zenecsatornámon,találtam egy sorozatot,amit ezentúl mindig nézni fogok. Megettem a maradék pillecukrom. Hoztam be magamnak ropit,mint látod éppen azt eszem. És,asszem ennyi.
- Éééés,mivan a tanulással? Az időben kész leszek dologgal? Sasha tudod,hogy Sandra mindjárt itt van,és Sandra meg nagyon utál késni.
- Ne nyagass már. Megfésülködök,összedobálom egy kistáskába a cuccom,és kész is vagyok.
- Siess,én is tökre utálok késni. És amúgy már megtanulhattam volna,hogy nálad az "Időben kész leszek ne aggódj" mondat nem érvényes.
- Tényleg megtanulhattad volna már. - röhögtem,majd felsétáltam a szobámba,hogy összepakoljak. Megkerestem a fekete oldal táskámat és abba kezdtem összedobálni a számomra szükséges dolgokat. Fésű (ha már a kezembe akadt akkor használtam is,amúgy is kezdett a hajam alja hullámosodni,ja meg nem kerestem így meg fölöslegesen a hajkefémet.),pénz,Luke ajándéka,napszemüveg (ki tudja,lehet,hogy majd kell). Visszamentem a nappaliba ahol felvettem a dohányzó asztalra kirakott,kulcsomat és telefonomat. Eltettem őket,aztán pedig indultam az előszobába,hogy felszenvedjem magamra a tornacipőmet. Miután feltápászkodtam a földről és végig mértem magam a tükörben Alice felé pillantottam.
- Ez új rekord Sash. - nézte a mobilja kijelzőjét Alice.
- Igyekeztem. Köszönöm az elismerést. - mosolyogtam.
- De tudod,nem megy neked a gyors tornacipő felvétel. Sőt,semmilyen fűzős cipő felvétele nem megy valami gyorsan.
- Ennyit az elismerésről.
- Bocs,hogy letörtelek,de így van. - nevetett. Kinyitottam a bejárati ajtót majd felkiabáltam a hugomnak,hogy leléptem és valamikor majd jövök. Lehet hallotta lehet nem,már sose tudjuk meg,mert a választ nem vártam meg csak bezártam magam mögött a bejárati ajtót.

A Sigs Flags vidámpark Los Angeles,egyik legmenőbb és legdrágább vidámparkja sok kajás bódéval,ajándék szerzős bódékkal, király játékokkal,extrém és durva hullámvasúttal. Tény és való,valóban nem egy olcsó mulattság,de már nyár óta terveztük,hogy ide akarunk jönni,és hát Luke szülinapja pont alkalmas rá. Ritkán jutunk el vidámparkba de akkor tuti,hogy agybafőbe költekezünk,na meg Armstrongék egyetlen pici fiúk hamar felnő,engedik a szülinapján szórakozni. Még ha iszonyú sokba kerül az egész kiruccanás.
A túlzsúfolt utakon Sandra erőteljesen és kissé agresszívan nyomkodta a dudát,sőt gyakran totálisan rá feküdt és olyankor mind a négyen (én,Alice,Laura és Tori) frászt kaptunk. Tényleg utál késni. Esetleg amúgy,ha jó parkolóhelyet találunk időbe és Sandra megfuttat minket akkor pontosan odaérünk a bejárat elé,öt órára. De nem így lett,szóval 5:10-re értünk oda és én akkor is csigalassúsággal sétáltam oda a többiekhez.
Megvettük a belépőjegyet,aztán pedig áthaladtunk a  bejáraton. Ennél messzebb egyenlőre nem is jutottunk.
- Na,gyerekek. Hol kezdjük? - pillantott körbe Drake.
Hope éppen megakart szólalni de Amy csendre inette.
- Tíz perce sincs,hogy ettél. Nem megyünk egyetlen kajás bódéhoz sem Henderson,felejtsd ezt most el.
- Ajizzuuuuuuunk máááááááááár. - ugrált Tori.
- Megmondtam,hogy ne vegyetek semmit. - motyogta Luke. - Mindenem megvan. Sőt,már kocsim is van. Már csak az a hülye jogsi kell. - vigyorgott boldogan.
- Ne már,haver egy autót kaptál? Ez királyság! - mosolygott Dave.
- Ez remek! Szerezd meg a jogsit,többször nem cipellek! - veregette hátba nevetve Adam.
- Mi nem tudunk felül múlni egy kocsit! - szomorkodott Hope.
- Miért mit vettél?
- Nem vettem semmit,hanem helyette alkottam. Sütit sütöttem,de nem mertem elhozni mert féltem hogy tönkremegy. Tök sokat dolgoztam vele.
- Hazafele beugorhatok érte? - mosolyodott el halványan Luke.
- Ühümm,hát persze.
Ezek után mindenki szép sorjában adta át az ajándékokat Lukenak.
Tori lerajzolta a gördeszkás Lukeot,Alice vásárlási utalványt adott neki,az ikrek két darab microSD kártyát,Sandra fizika házit (ennek Luke kifejezetten örült),Adam egy kabala gitárpengetőt,Laura valami képregényt adott,én pedig egy borítékot amit Luke azonnal megakart nézni,hogy mit relyt.
- Ne nézd most meg!
- Miért? - néeztt rám furán.
- Mert..-zavaromban a fülem mögé tűrtem a hajamat - mert ne itt nézd meg. - nyögtem ki végül.
- Hát..oké. Kösz,mindenkinek. Rendesek vagytok. Na,akkor megyünk szórakozni?
Nem kellett kétszer kérdeznie. Kezdődhettett a vidámpark túra. Valójában mindenki más játékra akart felülni,de szép sorban haladtunk,a csapatunk nem szakadt szét.
Az extrém hullámvasúton (milyen hosszú sor volt te jó ég) való sikítást,és az utána következő rémes hányingert pipálhattuk ki először.
Utána pedig gokartoztunk. Dodgemeztünk,ahol Adam és köztem valóságos háború alakult ki. Szerintem egyszer nem mentem normálisan körbe a pályán vagy ez a hülye jött nekem vagy én mentem neki.
Ezután Dave és Luke felakart ülni a hatéveseknek való ringlispílre  de túl "öregeknek" minősítette a játékvezető a két fiút,és ezek után Luke teljesen kiakadt.
- Mi az hogy túl öregek? Tizenhét!!! Gyerekek csak tizenhét vagyok!!!!! Most tényleg öreg vagyok?!
Ne! Nem akarok vén szatyor lenni! Legyek újra hat éves,könyörgöm!
Nem kérdés hogy döltünk a  röhögéstől.
Szellemvasútaztunk. A szellemvasútra mindig azt hittem,hogy elég gagyik és bénán vannak megcsinálva. Ez nem volt. Nagyon nem. Mondjuk,ki milyen ijedős,de én eldöntöttem,hogy ide soha nem ülök fel. Soha. Amynek viszont kifejezetten tetszett,és újra beakart menni egy körre. Nem hagytuk neki.
Mindenféle játékot kipróbáltunk. Nem az összeset mert arra már nem volt időnk,de elég sokat. Mikor már félnyolc fele járt az idő a vidámpark bódéi előtt bóklásztunk,és szép lassan haladtunk a kijárat felé. Hátul sétáltam míg elől Drake poénján nevettek. Nem tudom mi volt a vicc,de minden figyelmemet elvonta a minifánk édes illata. Én éhes voltam. Nem kicsit. Szóval lefordultam a bódéhoz,mert nem bírtam ki,hogy ne vegyek egy nagy adag minifánkot amit jól megáztatnak csokiszirupban. Csak,hogy a barátaimnak nem szóltam,hogy "bocs,meg kell állnom kaját venni" így totál elvesztettem őket,vagy is otthagytak,vagy is lemaradtam tőlük. Körülbelig 2 percig csak úgy ácsorogtam a minifánkos műanyagtányérral a kezemben,aztán pedig elindultam a kijárat fele,közbe folyamatosan majszoltam az édességet. Az emberek már eléggé megfogyatkoztak én pedig nagyon reménykedtem abban,hogy utólérem a többieket,de nem így lett,és igazából már nem is tudtam,hogy pontosan merre járhatnak. Leragadtak-e egy bódénál vagy nem? Nem tudtam.  Ezért hirtelen megtorpantam valami bódé előtt és tárcsázni kezdtem egy olyan személyt aki tuti biztos,hogy felveszi,elengedhetetlen kelléke a mobilja : Draket. Alíg csöngött ki a telefon hirtelen,egy kéz ragadta meg a vállamat,én pedig összerezzentem az érintéstől és rémülten fordultam meg.
- Francba,ne ijeszgess! - mondtam idegesen Adamnek akit nagyon szórakoztatta a rémült tekintetem.
- Mindenki téged keres,te meg nyugodtan elfogyasztottál egy adag minifánkot? Jogosan ijeszgetlek.
- Én is titeket kerestelek. De meguntam és gondoltam felhívok valakit,hogy odamegyek ahol vagytok,de mire tárcsáztam Draket,te ideosontál.
- Nem osontam. Sétáltam. Mint egy normális ember. Nem tehetek róla,hogy te süket vagy és figyelmetlen.
- Na!
- De hát ha így van!
- Nem vagyok süket és figyelmetlen sem!
- Ott sétáltam veled szembe és te nem vetted észre! Bamba!
- Nem vagyok bamba!
- De az vagy. Most pedig gyere mindjárt zárnak. - ragadta meg a csuklóm majd húzni kezdett maga után.
- Engedd el a kezem,még van egy darab minifánkom és megakarom enni. - kérleltem.
- Oké,de gyere mert bezárnak minket. És ne totyogj,keress valami emberi tempót.
Bedoptam a számba az utolsó minifánkot aztán a legközelebbi kukához (egy plüssállatos bódé előtt) odavittem és kidobtam a műanyagtányért. Adam pedig végig mellettem sétált.
- Úristen! Úristen! - visítottam.
- Most meg mi bajod?
- Nééééééézd máááááár! - mutogattam a bódéban lévő plüss pingvinre. Hatalmas szemei voltak és egy piros baseball sapka volt a fején. Az egyik szárnya integetésre volt beállítva.
- Egy pingvin,piros sapkával,nagy szemekkel és ferde szárnnyal. Mehetünk?
- Nem. Én anélkül nem megyek haza.
- Most tizenhat vagy vagy tizenegy? És még te mondtad nekem,hogy én vagyok a gyerekes?
- Te akartál harcot vívni valami bódénál!
- Azt hitted komolyan mondom?
- Természetesen. Na,de nekem kell az a pingvin a hugaim amúgy is oda lesznek érte.
A közelebb mentem a bódéhoz és az ott lévő eladótól kértem útbaigazítást a plüss megszerzése érdekében.
- Ha eltalálod a 3 labda valamelyikével a mozgó hajót a tiéd lehet,aranyom - felelte. Majd kacsintott. Majd még kétszer. Majd még négyszer. Szemrángásos görcs. Tutira szemrángásos görcs.
Fizettem a kiírt összeget,és a kezembe nyomta a három labdát.
- Én hamarabb megszerezném ezt a pingvint. - vigyorgott magabiztosan Adam.
- Most versenyezni akarsz egy pingvinért? Úgy két perce nem gyerekesnek tartottad? - ráncoltam össze a homlokom.
- A dobó képességem sokkal jobb mint a tiéd.
- Hah,dehogy is.
- Dehogynem.
- Enyém lesz a pingvin.
- Vagy nem. - röhögött. Fizetett ő is a három labdáért,aztán megengedte,hogy kezdjek. Nem sikerült eltalálni először. De neki se. Mindketten újra vettünk három labdát. Megint én kezdtem. És eltaláltam a hajót. Boldogan vettem át a pingvint. Mivel Adamnek még volt három labdája még eldobálta azokat,és most eltalálta a hajót. Úgy tűnt mintha egy pillanatra totálisan lefagyott volna,és mintha mindjárt felrobbanna. Kuncogni kezdtem mellette a legújabb plüssállatom ölelgetve.Adam egy plüss zsiráfot választott (mert valamit muszáj volt) majd elindultuk,hogy elhagyjuk a bódét.
- Nyertem. - vigyorogtam gúnyosan.
- Fogd be. És tessék. - nyomta a kezembe a zsiráfot.
- Mit kezdjek vele? Miért nem adod Liznek?
- Liznek van elég plüsse,neked meg két hugod van szóval egy Jasnek egy pedig nemtudomhogyhívjáknak.
- Valójában három hugom van.
- Mi?
- Jasmine,illetve Mira és Madison. Ikrek.
- Ó,milyen sok iker ismerődös van.
- Csak kettő. - mosolyogtam.
- Hány évesek?
- A hetet töltötték augusztusba.
- Na akkor nekik odaadhatod a zsiráfot. És azt is mondd,hogy kedves barátod Adam küldi nekik.
- Hah milyen kedves barátom?!
- Ősellenséget is mondhatsz,teljesen mindegy,engem imádni fognak a törpék.
- Nem fogom elmondani kitől van a zsiráf. De azért köszi. És akkor is nyertem.
Mikor a bejárathoz értünk,mindenki nekünk (főleg nekem) esett,hogy mit csináltunk,és hol a francba voltunk. Aztán a plüss mindent elárult. Boldogan mutogattam a pingvint és a zsiráfot főleg azért mert legyőztem Adamet és mert pipa,hogy hamarabb lett meg a  pingvin mint neki. Ez így tényleg elég gyerekesen hangzik,de hát így volt. Mellékesen éppenhogy zárás előtt kiértünk és elhagytuk a bejárat környékét.

Totálisan kimerülve értem haza. Anyu semmit sem tudott a matek jegyemről,és ennek kifejezetten örültem. Az ikerhugaimnak azonnal megtetszett a két plüss melyet hoztam és le is csaptak rájuk rögtön. Volt pingvin és zsiráf. Nincs pingvin és zsiráf. Miután tartottam anyunak,Bennek,és Zacknek egy kisebb élménybeszámolót,utána még Zackkel még tartottunk egy pótvacsorát,akit most nem érdekelt a tanulás és helyette az én napi élménybeszámolómat hallgatta meg (nagyon kinevetett a matek miatt) és ő is arról mesélt,hogy milyen napja volt az egyetemen.  Azután pedig elvonult lezuhanyozni,majd a szobájába, és én is követtem a példáját. Vettem egy hosszadalmas zuhanyt,aztán pedig a világ legménábban felkontyolt hajával,egy bögre kakaóval és a laptopom társaságában gubbasztottam az ágyamon már eszem ágába nem volt hozzáfogni a leckéhez. A net ébren tart,és sokkal jobb elfoglaltság görgetni a lapokon mint...öööö,valamit tanulni. (Nem tudom milyen óráim lesznek holnap,majd reggel lesz ez nekem meglepi).
Mondjuk a neten most sem történt semmi érdekes. A twitter pörgött, a facebookon zajlott a társadalmi élet,folyamatosan frissült. Ez kapcsolatban van azzal,az egyedül álló lett,ez megosztott egy közös képet azzal, az éppen szeretettnek érzi magát,annak tetszett egy videó. Folyamatos megosztások,állapot frissítések,kedvelések. Csak a szokásos. A chatelések is ezerrel folytak.

Mikor már úgy éreztem,hogy kellőképpen kineteztem magam,megnéztem minden hülye videót,frisseket amiket találtam,úgy gondoltam lelépek,és alszok. Legalábbis azt akartam,de két üzenet fenttartása még maradásra kényszerített. És az utóbbi azért mert marhára felhúzott.


Lucas Armstrong

Luke: elképesztő a dal

Sasha: komolyan? mást nem tudtam kitalálni,hogy mit adhatnék neked,tudtam hogy nem akarsz semmi drága dolgot vagy ilyesmi..engem meg elragadott a kreativitás nagy hatalma. 

Luke: tényleg zseniális
      még le is kottáztad. 

Sasha: Ühümm,gitárra írtam

Luke: Mikor hallhatom élőben? 

Sasha: khm

Luke: Oké,értem.
Sasha: Mégegyszer Boldog 17-et te őrült!♥ 
Luke: Kösz,tökfej. Meg a mai napot is.

Sasha: Jövőre Mekis szülinapi buli? Mint a nyolc éveseknek? :DDDD

Luke: Felejtsd el! :D Menjél aludni,tökfej.

Adam Frewer

Adam: Edwards,csak mert nyertél egy hülye pingvint ne örüljél,nem vagy attól te a legjobb. :DDD 

Sasha: a hugaim imádják,jó,hogy én nyertem meg és nem te. És 10000x jobb vagyok. :D 

Adam: mindkettőt nekik adtad?

Sasha: ja

Adam: örültek?

Sasha: azt mondták az lesz ezentúl az új alvó társuk. 

Adam: melyik nyúlta le a zsiráfot?

Sasha: Mira. 

Adam: ő engem nagyon fog szeretni 

Sasha: nem is fog megismerni
       nem fog szeretni :DDDDDD
Adam: honnan tudod? 

Sasha: mert tudom és kész
       szállj le a hugomról 

Adam: azért nehogy meglepetés érjen ;)

Sasha: ne küldj ilyen kacsintós smilet,aza  bódés vén pali jut az eszembe és kiráz a hideg! 

Adam: ;););))))););))));));) 

Sasha: Fejezd be! Na! Elég! 

Adam: jólvan...
      ....
       ;)

Sasha: Te barom,hagyd már abba!

Adam: Holnap Edwards.
      Szép álmokat ;););)))));))));)));)

Sasha: Agyonütlek! 
       Jóéjt. 

És kiléptem. 

6. Fejezet

SZEPTEMBER 22.

7:23,Hétfő

A reggelem különösen balszerencsésen indult,mint az eddigiek.  Pedig, ez még csak a suli harmadik hete. De mint,minden hétfő,ez sem kezdődhetett másképp. Ez egy afféle átok. Vagy szerencsésen kezded a hetedet,vagy pedig úgy indul az egész,hogy elalszol mert nem kelsz fel a mobilod ébresztőjére. Aztán veszekszel a hugoddal mert sokáig zárkózik be a fürdőbe,te pedig idegbeteg módjára dörömbölsz az ajtón. Sőt,csak nem kitéped a helyéről. Majd miután sikeresen tudod használni a füdőt,és már majdnem,elkészülsz,édesanyád leszid mert megint késésben vagyunk. Természetesen miattad.
Hiába hibáztatod a hugodat,mert sokáig totyogott a fürdőben,így is úgy is te leszel a hibás. Mert nem keltél fel időben.
Nálunk abszolut ilyenek a reggelek. Mondtam már,hogy jó ötlet reggel veszekedni egy 16 éves kamasz gyerekkel?

Mikor kapkodva elkészültem,és a hajam is viszonylag egyenes volt (utálom hogy hatalmas hullámok vannak a hajamba) egy gyors kávéra még időt szerettem volna szakítani,csak hogy kevésbé nézzek ki úgy mint egy zombi. Mert tulajdonképpen úgy néztem ki. A kinézeten,dob a ruha (fehér atléta egy fekete kardigánnal,bokáig érő farmer,fekete bokatornacipő) és a szempillaspirál szájfény kombináció,de az álmos tekintetet semmi sem semmisíti meg. Így kellett nekem az az egy bögre finom kávé. Jobban mondva,kellett volna. Hiperaktív iker hugaimnak köszönhetően akik fogócskáztak(?), kora reggel(?), a konyhánkban (?????), meglöktek és a kávé egy része a fehér atlétámon és a hajamon landolt. Akkor még egy gyors ruha kombó megváltoztatása és egy kis hajöblítgetés,hogy ne ragadjon és ne legyen túlzottan kávé illatú a hajam,és indulhattunk. Imádom a hétfőket.

A suliba körülbelül becsengetés előtt 3 perccel  érkeztünk meg Jasminevel,és mind a ketten siettünk órára. Ő már az ajtóban eltűnt,rám pedig még várt egy emeletnyi lépcsőzés.Naná,hogy utoljára estem be a tanterem ajtaján. Eltekintve attólhogy a hajam már csapzott volt és kávé illatú, a szemeim pedig karikásak,na meg hogy álmos voltam és nyűgös,mindent felülmúlt a matekórai kezdés. Ami 100%-ban tönkreteszi a hétfőt - mert amúgy már ennél rosszabb nem lehet.
- Khm,Ms.Edwards lenne szíves a helyére fáradni és nem az ajtóban ácsorogni? - mért végig rajtam Mr.Howard,majd becsapta maga mögött az ajtót. Szó nélkül hátra mentem a padomhoz és beültem Hope mellé aki a füzetén feküdt. Megbökdöstem a vállát,és vette a lapot,hogy a tanár is bent van,és ne aludjon be. Mr.Howard ordít mint a sakál,ha elalszanak az óráján. Megtapasztalhatta az osztály. Neeeeeem,nem miattam. Na jó,de.
Mr.Howard helyet foglalt a tanári asztalnál,és egy köteg lapot rakott le,a naplónkat, a kis jegyzetfüzetét,és a matek könyvet.
- Kijavítottam a dolgozatokat. Születtek egész szép eredmények,de van aki csak a megszokott formáját hozta. - közölte hűvösen,majd szemrehányóan rámnézett. Végem.
- Lucas,négyes. - emelte fel az első lapot a tanár úr. Luke nem volt itt. Nem azért mert elaludt,és nem azért mert lebetegedett. Ma tölti a tizenhetet és így szimplán úgy érzi megteheti,hogy tovább alszik. Mr.Howard könyvelte Luke jegyét aztán folytatta a dolgozatok kiosztását. A kockák (Bob,Jeremy,Gabe) egyértelműen ötöst írtak, a libák közül Kelly ötöst a három csatlósa négyest,Alice,Sandra,Tori,Dave,Adam ötöst, az idióták (Billy,Lewis,Josh) és Drake négyest,Amy és Laura hármast.
- Sasha - miért is ne a legvégén szólítson - kettes. Éppen hogy. Az agy kapacitásod,nem igazán hagyott helyet a matematika befogadására. Anyukád nem lesz elragadtatva tőle,mint általában. Sosincs elragadtatva a matematika tudásodtól.
Mintha az egész sértés leperegne a vállamról (le is pereg,pont nem érdekel) kimentem a tanári asztalhoz és átvettem a dolgozatom. Anya tuti kiakad,persze miután megtudta. De amíg nem tudja,addig nincs gond,és egy vitával kevesebb. Az óra további részében haladtunk tovább az anyaggal. Míg mindenki erőteljesen koncentrált Mr. Howard szavaira, a feladatokra én lemaradva másoltam Hope füzetét,ugyanis minden jobban érdekelt,csak az nem amit  veszünk.

 Matek óra után,gyorsan mindent a táskámba borítottam és igyekeztem elhagyni sebesen a termet. A dolgozatomat visszaadtam Mr.Howardnak és siettem az ajtó felé. Adam Frewer az utamat állta,aki az ajtóban beszélt valami matek példát Joshsal. Azthittem nem fog elegengedni,meg szívat és nem enged ki az ajtón amíg Mr. Howard nem szólna rám(!!) hogy haladjak már. De semmi ilyen nem volt. Rámpillantott azzal a közömbös tekintetével,amit már egy hete kapok tőle és kiengedett. Én pedig az utamat a lépcsők felé vettem,onnan pedig egészen fel a nyelvitermekig. Spanyol órám lesz. Matek után már csak jobb lehet. Miközben lassú léptekkel haladtam felfele a lépcsőn teljesen elgondolkodtam. Mióta volt az az eset,hogy Adam segíteni akart nekem,de én elbaltáztam,nem igazán beszéltünk,annak ellenére,hogy egy társaságban voltunk. Persze gúnyos beszólások,csipkelődések voltak,és papírgalacsinokkal is dobált valamelyik múlt héten valamelyik szünetbe,de ezektől eltekintve, semmilyen versengés nem alakult ki közöttünk,és semmilyen nagyobb vita. Mindig olyan könnyen felidegesítettem,és nem tudom most miért nem hat semmi. Nem mintha szükségem lenne,egy nagyképű,lenéző srác figyelmére,csak furcsálltam hogy az első két hétben mint aki kiakar csinálni úgy szívózott velem,most meg sehol semmi. Lehet ő is utál és így az érzés teljesen kölcsönös. Vagy egy hatalmas szivatásra készül,és most éppen,hogy tart egy kisebb fegyverszünetet. Nem tudtam,de valójában nem is akartam. Mindig van amivel vissza tudok vágni,innentől kezdve nem aggasztott annyira a dolog.
Mikor felértem a spanyol teremhez zárva volt. Szerintem vagy két percig csak álltam és bámultam a zárt fehérre festett ajtót. Aztán levettem a vállamróla  hátizsákom,és a földre tettem. Néztem ahogy teljesen elterül a földön. Aztán,a falhoz léptem,hátamat neki döntöttem és szép lassan a lecsúsztam a fal mentén a földre. Álmosan szemléltem a szünetben mozgó diákokat,ahogy teremről teremre járkálnak,szendvicsekkel és kávéspoharakkal szaladgálnak,ahogy összenevetnek vagy ahogy komótosan bámészkodva csoszognak.
- Reggelt, matekzseni. - köszöntött Billy mosolyogva,majd helyet foglalt mellettem.
- Haha,humoros. - forgattam a szemeimet.
- Na,mit morcizol? Csak,nem jól indult a hétfő reggel?
- Hogyan találtad ki?
- Az arcodra van írva. - nevetett. - Miért van kávé illat?
Sóhajtottam,majd szónélkül megfogtam hosszú hajam végét és Billy orra alá toltam.
- Reggeli balszerencse? - fürkészett világoszöld szemeivel.
-  Csak két hét éves reggeli fogócskázása a konyha és a nappali között. Reggeli balszerencse,ugyan már.- legyintettem.
- Élvezik az ikrek a sulit?
- Még igen. De majd nem fogják.
- Hét évesen én is szerettem. - mondta lazán,majd matatni kezdett a táskájában. - Ezt idd meg, Rossz rád nézni. - mondta és a kezembe nyomott valami dobozos jegeskávé féleséget.
- Ennyire rémesen nézek ki? - nevettem erőltetetten.
- Álmosan. Na idd meg.
Ő volt Bill Brooks,azaz Billy. A 11.D osztályába tartozó menő srác,aki annak ellenére,hogy igen népszerű,nem aljas,nagyképű és egy tipikus seggfej (ami itt amúgy elég sok srácról elmondható). Igyekszik elvegyülni a tömegben,de formás arca,szikrázó zöld szemei és a homlokába lógó fekete haja már figyelemfelkeltő. Különösen a lányok terén. Előszeretettel hordja a suli logójával ellátott dzsekit,és amilyen jó sportoló olyan jó dobos is. Kifejezetten örülök annak,hogy ő az osztályból az aki velem együtt jár spanyolra. Pedig az elején azthittem egy osztálytársam se fog majd járni,de hát itt van Billy aki a padtársam,aki iszonyat okos spanyolból,és akivel bármikor lehet amőbázni órán,de sose tudok ellene nyerni. Túl eszes,jó taktikája van.
A szünet lassan véget ért és a többi társunk is megérkezett,majd a tanár Mr.Wright. Középkorú,magas,mindig morcos tekintetű férfi. Sokszor tippeltünk arra hogy nem megy neki a társas élet,de a valódi okát nem tudjuk annak miért néz mindig komoran. Ugyanakkor kiváló spanyol tanár,és szerintem én és Billy vagyunk a  kiskedvencei,már ha lehet így mondani.

A spanyol óra után még ki kellett bírnom egy történelmet és egy irodalmat,aztán pedig spuriztam a büfébe friss pizzát venni magamnak ebédre. Ebédszünetben a szokásos asztalunknál ültünk a lányokkal és mindenki elvolt a saját kis világában. Laura valami magazint olvasott,miközben salátát(?) evett, Alice és én kémia házit írtunk (nem is tudtam,hogy volt),Tori éppen totális kiakadást tartott,és valami divatrendőrség kihívásáról magyarázott,a pontos előzményekről lemaradtam mert nem figyeltem,Amy cinikus megjegyzést tett néha Tori egy-egy mondatára Hope pedig az egészet végig röhögte.
- Héééééééé. - kiabált Tori.
- Most meg mi bajod van? - meredt rá unottan Amy.
- Hol van Sandra? Sandrának kell kiakadnom,ő tuti megértené ezt a tragikus színkombinációt!
- Tényleg,hol van? - pislogott Hope.
Míg Alicevel kémia házit írtunk (pontosabban én csak róla másoltam) mindenki azon gondolkodott,hogy a legokosabb tag miért nincs a társaságunkban.
- Al,tényleg holvan Sandra? - bökdöstem meg a ceruzámmal Alice karját. Alice fel sem nézve a munkafüzetéből szó nélkül felemelte a kezét amiben a ceruzáját tartotta és a háta mögé mutatott. Sandra éppen egy alsóst oktatott ki,vagy harapta le a fejét,vagy nagyon magyarázott neki,esetleg mind a három lehetőség,de nem tünt túlságosan boldognak,és eléggé hadonászott. Szegény tizedikes lány,miután vége ennek a műsörnak totál összeomlik a lelkivilága.
- Na,most mi baja Gillbertnek? - ráncolta a homlokát Tori.
- Suliújság. Csak a szokásos. Tavaly is ez volt emlékeztek? Lap megjelenés előtt állunk,Sandra ezt komolyan veszi. Le kell adni a főfőfő szerkesztőnek aki egyeztett majd a suliújság vezetőjével Mr. Marshall tanárúrral.  Ha tetszik nekik a dizájn,a cikkek meg minden egyéb izé,akkor nyomdába megy. Ha alakítani akarnak valamin alakítanak ha nem mindent úgy hagynak.  Csakhogy..
- Megőrülök! Sose lesz kész ez a hülye újság! - ért oda az asztalunkhoz csapkodva Sandra,majd helyet szorított magának,Hope és Laura között. - Annyi amatőr van,hogy nem hiszem el!
- Ezt akartam mondani - folytatta Alice - Sash,lemásoltad?
Bólintottam,majd Alice becsukta a munkafüzetét és elpakolta a táskájába,én pedig követtem a példáját. Utána nyugodtan láttam neki a pizzámnak.
- Na mizu, Sandra? - nézett rá kérdően Al.
- Amatőrök,sehogy sem lehet feldobni ezt az újságot. Szeptember nem szól semmi másról,csak a suli kezdésről,az újoncak érkezéséről. Ennyi. Értitek? Ennyi! Nem keresnek tehetségeket mikor,elvileg ez a suli arról híres hogy tehetséges és okos emberek járnak ide. Kit érdekel,hogy felújították a tornatermet,kicserélték a csapokat a mosdókban? Nincs semmi sztori! Pedig mennyi elsőst tudnánk népszerűsíteni,azáltal ha interjút adnának vagy sztorit adnának át számunkra. De nem! Semmi!
Sandra tartott egy röpke hatás szünetet,amire azthittük teljesen hogy befejezte kiakadását.
- Na,jól vagy? - kérdezte Tori. Hát ennyit arról,hogy vége a kiakadásnak.
- Igen. Azaz nem,de kicsit még is. - vett egy nagy levegőt. - Kell valami észbontó sztori,vagy egy történet ami felkelti ezeknek a hülye kamaszoknak az érdeklődését.  Mert valójában nem rosszak annyira amikről írtak. Mert a sulikezdés jó,balul elsült kémiai kisérlet is jó,végzős sportoló sztárok kihagyhatatlanok,hülye felújítások a suliban,de szükségünk van másra is,ami kevésbé hétköznapi.
- Vegyétek fel a hugomat a szerkesztőségbe. -  szólaltam meg hirtelen.
- Miért? - fürkészett kiváncsian Sandra.
- Hát,igazából írónak készül elsősorban. Nagyszerű fejlődés lenne a számára ha bekerülne a suliújság csapatába. A zenélés amúgy sem túlzottan érdekli,mindig ír. Ó,és nagyszerű fantáziája van. Akár történeteket is írhatna a suliújságba. Vicceket,mert van humorézréke. Morbid dolgokat halloweenkor. Vagy hasonlókat. És egyébként is tudjátok milyen Jasmine. Szaftos pletykák tudta nélkül nem bír létezni,órákon át szokott csámcsogni a dolgokon. Nem pletyka kreáló,hanem megfejtő,és továbbító. Alig telt el egy hónap és már több pletykát tud mint én valaha. Szerintem,tudna érdekeset mondani.
Sandra elgondolkodott a hallottakon.
- Beszélni fogok vele még ma. Köszi a tippet Sash. De tulajdonképpen van két kérdésem. Honnan tudod ezt? És mióta vagy te a jófej testvér?
- Van két "titkos" füzete amelyek közül igazából csak a naplója olyan totál titkos,de van egy olyan füzete ahova történeteket ír és ha unatkozom mindig lenyúlom és elolvasom őket. És én mindig is jófej voltam vele szemben csak még nem tanulta meg értékelni.
- Remek,akkor majd megkérem hogy abból mutasson valamit nekem amit én átnyújtok a főfőfő szerkesztőnek. Ha neki tetszik bent van a csapatban az újság pedig jobb lesz mint valaha. Már csak felkéne dobni a sulit,hogy kevésbé keltsen börtön érzetet. Művészekkel is tele vagyunk miért nem kreatívkodnak?
- Sandra nyugi már,lapátold az ebédedet,és várj arra amíg a suli művészei nem veszik észre a suli ürességét. - mondta lazán Amy közbe folymatosan Torit szugerálva.
- Ne nézz rám így,nekem nincs ötletem mit lehetne itt kezdeni! - védekezett. - Amúgy most újra ki kell akadnom!
Fáradtan pillantottunk Pinkyre,mire ő idegesen az asztalra helyezte a mobilját.
- Soha többé nem megyek rá egy hülye divatblogra sem! Ezt pedig amit most néztem feljelentem! Minek csinál olyan aki semmit sem ért a divathoz? Aaaaaaarggggh.
- Victoria miért nézegetsz olyan blogokat? - vigyorgott cinikusan Amy.
- Ne hívj így! És amúgy a facebook üzenőfalra tette ki egy ismerősöm,hogy "Tudni akarjátok mi a trendi? Katt a divatblogomra!" Lefogom tiltani. Csak az embereket akarja félrevezetni. Ez egyszerűen felháborító!
- Üzenőfal...hm... - motyogtam magamban. Hangosan. Furán néztek rám a többiek. Nem értették,hogy éppen fantasztikus ötletem támadt.
- Sasha..akkor vágsz ilyen fejet mikor egy évben egyszer előfordul az hogy brilliáns ötleted támad...ami aztán bajba is sodor téged,esetleg minket is. - jegyezte meg Amy.
- Mi az hogy egyszer?! - háborodtam fel.
- Oké..háromszor,de akkor nagyon nagy bajban vagy....vagyunk. De,ezt vedd tőlem bóknak mert legalább feldobod az életem az extrém ötleteiddel.
- Köszönöm Ms.Gray. Ez megtisztelő.
- Szóra sem érdemes Ms.Edwards.
- Na figyeljetek. Ott az a beugró - mutattam a kis (valójában hatalmas) részre ami hasonlított egy zsákutcára. Padok sorakoztak végig,és arra fele nyílt a tornaterem felé vezető folyosó ablakai illetve néhány tanterem ablaka. - Na és ott az a fal. Se,ablak,se semmi,tök üres. Pingáljuk ki festékszórókkal. Írjuk tele üzenetekkel. Dalszövegrészletekkel. Titkos jelekkel. Mások is írhatnak oda különböző utalásokat. Monogrammokat. Amúgy is mindenkinek mániája ez a hülye szerelmes monogrammos izé. Meglehet hogy minden héten újra kellene festeni a falat,és a gondnok ezer százalék hogy kibukik. És ez még jobb, hiszen egy-null a mi javunkra a suli tanárjaival szemben.
- Te totál megőrültél?! - hitetlenkedett Alice. - Minden kezdődik előlről? Sasha tavaly nem volt elég?! Hát,szerintem többet voltam büntiben mint a szobámban! És abba már belegondoltál ha rájönnek hogy ki indította el ezt az egészet?! Hm?! HM????? Kicsapnak! Vagy nekünk kell megszervezni mindent ami a sulival kapcsolatos! Vagy,jaj ne! Mi takarítjuk a mosdókat..A FIÚKÉT IS!
- Alice,nyugalom. Sasha,ez egész jó terv. Támogatom. - bólintott rá Sandra. - Ötletes.
- Sandra,te most csak szórakozol! Te belemennél ebbe? Sandra Gillbert most komolyan rábólintott ennek az agyament ötletének? - mutogatott rám ingerülten Alice. Mondjuk volt benne valami.
Mindenki meglepetten nézett Sandrára,
- Most miért ne? - vonta meg a vállát. - Színes és titokzatos,felpezsdül a művészet és bízom Sasha képességeiben,hogy nem bukunk le..Ja,igen bízom benne,hogy nem derül ki semmi.
Az utolsó mondatot kissé bizonytalanul mondta,de azért örültem,hogy a legnehezebben meggyőzhető és legvisszafogottab barátunk ment bele elsőként.
- Oké. De.bármi is lesz sosem fogom a fiúk wc-jét pucolni..sosem. - jelentette ki határozottan Alice,mire mi mindannyian felnevettünk.