4.Fejezet

Az utolsó órám után a szekrényembe dobáltam be néhány tankönyvemet,melyeket úgy ítéltem meg,hogy nem lesz rájuk szükségem egy darabig. A tanítás már a véget ért (kivéve akinek még van plusz egy órája) így a diákok többsége igyekezett elhagyni a börtönt melyet iskolának csúfolnak.

Miután végeztem a néhány könyvem behajitgatásával (mennyivel könnyebb lett a táskám,azta) becsaptam a szekrényem,majd Tori szekrénye felé sétáltam,ami nem volt túlságosan távol az enyémtől. Tori, a földön ült,és a könyveit pakolgatta be,majd mikor végzett,felegyenesedett és becsukta a szekrényét. Tori fájdalmas  arccal pillantott rám,mint akit éppen kinyírni készülnek. Úgy gondolta,jobb programot is eltud képzelni mint pakolászás,a tornaszertárban. Például,feküdhetne egy matracon,vizsgálhatná az eget,közbe pedig csak a vízen lebegne,vagy popcornt enne,és a tv képernyőjéről le se emelné a szemét.

Miután megérkeztünk a  tornaszertár elé a tettestársainkhoz,akik velem együtt késtek,Mr.Trainor felolvasta, az igazgatóhelyettestől kapott névsort,majd kezdődhetett a pakolászás. A pakolótársak nem értették Tori mit keres itt,de Tori elmondta az okát a miértjét,és hogy mennyire nem kedveli a  történelem tanárt. Tori volt az egyetlen,aki nem azért volt itt,mert elkésett a második napon. 

Nem igazán értettem,hogy a lyukas labdákat miért tartják meg a testnevelés tanárok,ez az ő hülye szokásuk,gondolom nincsen szívük kidobálni őket,vagy valami ilyesmi. Unott arccal válogattunk, a labdák között,töröltük  le a polcokat,és szabadultunk meg különböző sport eszközöktől,főleg olyanoktól,melyek már tönkrementek vagy hibásak voltak.  A leeresztett labdákat,Tori próbálta felpumpálni,de egyedül nem igazán boldogult vele,és gyakran szidta ezt az egész hülyeséget. Így Arthurral,  12.B-s gyerek segítségével,pumpálta fel őket. A fiú magas volt,ha jól tudom kosarazott. Észveszejtően izmos karja volt,ami Torinak is szemet szúrt,és nagyon szép szemei voltak. Talán Torit,randizni hívhatná egy végzős,végülis már jó két hónapja,szakítottak a barátjával és jót tenne neki egy randiféleség vagy,mit tudom én. 

 Ahhoz képest,hogy azt hittük órákba fog telni mire befejezzük,a takarítást,elég hamar végeztünk,körülbelül háromnegyedóra alatt,befejeztük. Igaz,csak felszínesen takarítottuk át,úgy,hogy nagyjából tisztának látszódjon,de minél hamarabb szabadulni akartunk. 

- Ragad a tenyerem,és fura szaga van. - magyarázta Tori,miközben a sulihoz közeli buszmegállóhoz tartottunk.

- Nem vagyok allergiás,de ennyi portól ami abban a szertárban volt azt hittem kisebb hapci rohamom lesz.

- Hapci roham. - nevetett Tori. - Vicces szó. 

Mikor a buszmegállóhoz érkeztünk,leültünk a busz sávjánál lévő patkára. Az összes szék foglalt volt,az időseknek kellett a hely,és semmi pénzért nem adták volna oda,két poros kamasznak.

- Szagold már meg a kezem,nagyon fura szaga van! - nyomta az orrom  alá a tenyerét.

- Vidd innen,megfulladok! - röhögtem. - Állj fel,itt a busz.

Torival egy megállóban szálltunk le. Már délután négy körül járt az idő,és még egy 10 perces gyaloglás várt rám.  Egy fajta kertváros részen laktunk,de a kis utca nyüzsgött a hazafele tartó felnőttektől,szabad kamaszoktól akik nagyívben tesznek arra,hogy másnap suli,szülők akik az általános iskolából hozzák haza gyermekeiket,kutyasétáltatók,stb.

-  Ma lógunk? –kérdezte Tori.  A kérdése annyit jelent szimplán,hogy „később találkozunk,és csinálunk valamit?”

-  Nem tudom. Anyámon múlik.

-    Alice,meg Luke majd megment,mint általában,aztán meg gyertek át,oké?

-    Nem mondod el a szüleidnek,hogy büntiből egy tornaszertárat takarítottál,igaz?

-   Kizárt dolog. Este érnek haza,amúgy sem fognak róla tudni. És már teljesen feladtam,annak a reményét,hogy valaha beismerik,hogy nem kedvel a töri tanár. Pedig,esküszöm, ők is tudják,de akárhányszor van valami én leszek a hibás.

-   Ja. – bólogattam együtt érzően. – Akkor később. – öleltem meg pink hajú barátnőmet,majd ráléptem a deszkámra és azon gurulva,hazaindultam.

Mikor megérkeztem a bejárati ajtó elé,felkaptam a  „járgányomat” majd halkan beléptem tágas otthonunkba. Kicsusszantam a tornacipőmből,majd a nappaliba csoszogtam. A nappaliban senkit sem láttam,így reménykedtem,hogy egyedül vagyok itthon.  A lépcső felé pillantottam,amely az emeletre vezetett,de nem hallottam hangokat. Megkönnyebbülve sóhajtottam egyet aztán,elindultam fel a lépcsőn. A tervem az volt,hogy bezárkózom a szobámba,megtanulom ami holnapra kéne,aztán átmegyek Toriékhoz.

-    Szia Sasha. – szólt anyu a hátam mögül. Na,ennyit a tervemről.

-    Hali,anya.

-    Most értél haza? Merre jártál, iskola után? Úgy tudtam egyből jössz haza suli után. 

Francba. Tudja,hogy ma a lánya egy poros szertárat pakolt,csak mert késett.

-  Te hogy-hogy nem vagy a cukrászdában? Azt hittem ma is besegítesz Cameron bácsinak. – kérdeztem vissza.

-  Téged vártalak. Na,hol voltál? Csak nem szertárat pakoltál,mert késtél? Sasha,mondtam,hogy igyekezz! Már a második napon késni?! Nem ezt várom el tőled!

-   Nem mondtad,hogy megy egy korábbi busz,ami egyenesen a sulihoz visz időre! Csak a későbbit említetted nekem! 

-   Tudnod kellene! Ha én nem cipelnélek el a suliba,autóval mindig elkésnél? Legalább,ha már megpróbálsz észrevétlenül órára jutni,aztán lebuksz,elnézést kérhettél volna,késős társaiddal együtt.

-    He? Ezt meg,honnan veszed? Én nem sunyiba mentem órára,rendesen siettem!

Ez a mondatom igazából nem volt igaz. Rohadtul nem érdekelt,és abban a pillanatban csak az járt a fejemben,hogy ne vegyenek észre,hogy késtem. Legnagyobb szerencsémre,észrevettek,és ezt anya tudta. Csak nem tudom honnan. Az órarendemet kívülről tudja már,pedig csak tegnap nyomtatta ki magának a hűtőre. Mindig azt mondja,nekem rakja ki,hogy onnan is le tudjam olvasni milyen óráim lesznek,de tulajdonképpen magának rakja ki ellenőrzés képpen. Így pontosan tudja mikor vannak plusz óráim,és akkor természetes dolog az,ha később érek haza három óránál.

-   Sasha,benne vagyok Mrs. Jenner gyorshívójában,mivel tavaly az év legbalhésabb diákja voltál. Még is mire számítottál? Szerinted bevettem volna,azt,hogy elbeszélgetted az időt a barátaiddal?

-   Anyu,figyelj.. – kezdtem volna magyarázkodni és érveket sorolni anyámnak,de közbe szólt. Lehetőségem sem volt érvelni,pedig az elég jól megy.

-   Nem! Sasha te figyelj rám.. – éééés most következik az a rész amikor az anyám elfújja a jól betanult monológját,amit egész kilencedik osztály utáni nyáron hallgathattam, aztán,  tizedik osztály alatt folyamatosan tolta nekem,majd az azt követő nyáron,és most is. Havonta,hetente,naponta,naponta kétszer,naponta ötször.. és így tovább. Ez a monológ valahogy úgy hangzik,hogy „Egy elit gimnáziumba jelentkeztél,ahol pontosan megvannak a követelt elvárások. Tehetséges,különleges,de legfőképpen okos gyerekek járnak oda,akik tanulnak,jók és nem lógnak. Azért hagytam neked,hogy oda jelentkezz mert tudtam,hogy majd ott megállod a helyed akárcsak a bátyád,Zack. Talpraesett és ügyes lány vagy,de a lehetőségeidet elszúrod a gyerekes kamaszos szórakozásoddal,pedig komolyan kéne venned az iskolát. Ez egy totálisan más gimnázium,eltér és különbözik egy átlagos iskolától,több kötelező tantárgy van. Örülhetnél hogy bekerültél,oda a hangod varázsával,hiába már nem énekelsz,matekból és kémiából remekül kitűnhetnél,és majd lehet belőled valaki. Könyörögöm,szedd össze magad,és legyél jó!”

Annyiszor hallottam már ezt a szöveget,hogy már nem is figyelek rá,mikor ezt mondja. Kívülről tudom,fölösleges figyelnem. Remélem nem rögzül bennem,és én nem ezt a dumát hajtom majd az én gyerekeimnek.

-   Persze. Jó leszek matekból és kémiából. Kedvenc tantárgyaim. – motyogtam cinikusan.

Anya miatt járok kémiára mivel ő erőltette..ha fizikára is kéne,az maga a halál lenne. Nem mennek azok a tantárgyak amikben számolni kell…nagyon nem. A matek meg amúgy is kötelező a Morinsonban,tehát nincs más választásom,mint bejárok órára. Egyszer lógtam matekról. Nem lett jó vége. Nagyon nem.

Sose értettem,általánosban,hogy lehettem végig kitűnő mindenből. Igen,MINDENBŐL. Talán azért mert más voltam..és a suli is más volt. Teljesen.  Matekból még kilencedik elején négyes-ötös voltam,aztán már hármas-négyes osztályzat között ingadoztam,majd tizedik osztályban már kettes-hármas között. És, a legjobb az egészben,hogy a matektanár Mr.Howard,nagy számnak, és kamasz kitöréseimnek köszönhetően már kilencedikben megutált. Mondjuk,az érzés teljes mértékben kölcsönös,én se szerettem,már a kezdetőktől fogva. Fura szaga van,goromba,és szerintem nincs szíve,és azzal szórakoztatja magát,hogy engem próbál megalázni az órái során. Bájos.

-   Felmegyek a szobámba..tanulok,meg ilyenek.

 Elindultam felfele a lépcsőn. Másodjára próbáltam felindulni az emeletre,a szobámba futni,és egy darabig ott ülni.

-   Mit kell tanulnod? 

Francba már. A negyedik lépcső fokon voltam,még négy lépcsőfok és felérek az emeltre. Most komolyan érdekli mit kell tanulnom? Ja,mindig érdekli.

-   Ühm,van egy rövid biosz lecke holnapra. Ennyit. Utána átmehetek Toriékhoz?

-    Nem. – mondta szárazon anya,majd eltűnt. A kertbe ment vagy a konyhába,tippem sincsen,gondolom oda ment vissza ahonnan meglepett engem.

Harmadik próbálkozásra sikeresen felértem az emeletre. A szobámig csúszkáltam,majd mikor beléptem,letettem a deszkát a földre, mellé pedig az iskola táskám. Az ágyhoz sétáltam,aztán hanyatt dobtam magamat. Legkevésbé sem volt kedvem tanulni.

Hosszú percekig a plafont bámultam,és hosszan pislogtam. Úgy éreztem,képes lennék elaludni. Félálomban lehettem,mikor Jasmine belépett a szobámba.

-    Látom jól tanulod a bioszt. – mondta.

-   Mondtam már,ha beakarsz jönni kopogj,és akkor megmondom,bejöhetsz-e vagy nem.

Jasmine kopogott a szobaajtómon (amúgy már a szobában volt,de tök mindegy) majd feltette a kérdést :

-    Bejöhetek?

-   Nem. – feleltem.

-   Csak azért jöttem,hogy anya azt üzeni ha megtanultad  a bioszt menj le mert kikérdezné.

-    Most te vagy anyuci postagalambja? Minek mondjam fel? Úgy is mindig mindent megtanulok.

-   Igen,persze. Amúgy,ő kérte meg,hogy szóljak.

-   Miért nem megy ma be a cukrászdába?

-     Honnan tudjam? Nem mondta.

Miután a hugom megtette anya kérését,kiment a szobámból.

Nem akartam tanulni. Nem akartam,hogy anya kikérdezze. Nem akartam itthon punnyadni,mert már nagyon kezdtem megunni hófehér plafonom bámulását.

Kihalásztam farmerzsebemből a mobilomat,és úgy döntöttem most írok egy „SOS vigyetek el lógni” SMS-t Luke-nak.

Sasha: Luke!! Szabadítsatok ki!!!

A válasz hamar érkezett.

Luke: Mivan,anyuci berágott?:DDDDDDD

Sasha: Nem vagy vicces. Megint kezdi. Kiakarja tőlem kérdezni a hülye,bioszt. Alig kell valamit tanulni bioszra. Nem akarok itthon ülni. Unatkozok. Nincs kedvem tanulni.

Luke: Nem tanulod meg előbb a bioszt? Mert ha megtanulod,utána tuti elengednek.

Sasha: Miért,te nem tanulod meg? Este bemagolom azt a két sort nem nagy cucc.

Luke: Oké,kihozlak a börtönből.

Sasha: Köszönöm.  Siessetek.

Luke: A szokásos hadműveletet végezzük el,Alice-vel,vagy alkalmazzunk újat?

Sasha: Van új meg szokásos?

Luke: Yep.

Sasha: A szokásosat. Nem tudom,mire kell számítanom az új hadműveleteteknél. :D

Luke: Ok. Pár perc múlva,ott vagyunk bírd ki.

Az üzenet váltásunk után lementem a nappaliba. Anya a hatalmas fekete díványon ült,és egy napilapot olvasott.

-  Na,megyek anya.

-   Nem mész sehova. Tudod már a bioszt? Hozd a könyvet kikérdezem.  És,ha nem is tanultad meg,mert gyanítom bele se néztél,akkor is itthon maradsz. Tanuld már meg,hogy a tetteknek következménye van.

-   Anya,én önszántamból is szívesen segítettem volna,poros,retkes tornaszertárat takarítani. Nagylelkű vagyok,és segítőkész,főleg ha a szeretett sulimról van szó.

-   Aha,persze.  –köhögte anyu,majd újra az újságot kezdte olvasgatni.

Egy darabig,még a nappaliban ácsorogtam,a lábaimon ide-oda billegtem,majd úgy döntöttem leülök anya mellé,aki továbbra is az újságot böngészte. Ismét könyörgésbe akartam kezdeni,hogy engedjen el itthonról,mikor Luke és Alice lépett be a terasz ajtón.

Alice-nek szabad átjárása van hozzánk mivel,a kertünket és az udvarunkat elválasztó kerítés közé egy kaput építettünk a szüleinkkel,mikor barátok lettünk.A kapun áthalad egy apró ösvény és ott,előszeretettel járkálunk át és zargatjuk a másikat. A legutóbb akkor mentem át Alicékhez,amikor éppen vacsoráztak,múltkor ő jött át akkor mikor én elaludtam egy unalmas filmen stb. Igazából ennek az a lényege,hogy én akkor zaklatom amikor kedvem van hozzá,akár a nap 24 órájában, ő pedig engem.  Akkor is átjön a húgaimmal játszani mikor én nem vagyok itthon,így ők sosem unatkoznak. A szüleit is előszeretettel zaklatom,szerintem gyakran szeretnének elküldeni melegebb éghajlatra,de van bennük jó indulat és sosem teszik.  Ez az több éves átjárkálás,váratlan betoppanások,már teljesen megszokottá és természetessé vált.

-  Jó napot Lucy!

-   Napot Ms.Wish,avagy Lucy. – üdvözölték anyámat. Az utóbbi szerintem teljesen egyértelmű,hogy Luke volt. Ó,és miután anya újra házasodott azóta ő, „Ms.Wish”

Annyira ismerik a szüleimet,hogy tegeződnek velük. Olyanok mint a haverok. Fura számomra. Beteges. Mi lesz legközelebb,együtt mennek csocsózni és engem nem hívnak majd?

-   Sziasztok. – mosolygott rájuk,anyu. – Mi járatban?

-    Csak Sashaért jöttünk. Megyünk Toriékhoz lógni. – mondta,Luke a saját laza stílusában.

-    Most Sasha nem mehet „lógni”. Bocsi,srácok.

-     Ugyaaaaaaaan. -  kezdi Alice bevetni a titkos módszert.  Hurrá,hurrá. – Tessék elengedni! Velem jön majd haza,mint általában,és pontosan és időbe itt leszünk. Hányszor késett el itthonról Lucy? Mindig velem jött,és pontosan érkezett haza,mert mindig mondtam neki, „késni nem illik,és bajba kerülsz!” Ha kellett,mindig haza lökdöstem. És,Sasha megigéri,hogy letesz az éjszakai sorozat nézésről,és hogy soha többet nem késik a suliból. Ugye,Sash? – pislogott ártatlanul rám Alice,mire én hevesen bólogattam. Mindannyian tudjuk,hogy fogok még késni,és nem teszek le az éjszakai sorozat nézésekről.

-  Majd reggelente hívom,amikor én kelek,így tuti nem alszik el? Naaa?

Na ezt tuti nem gondolja komolyan. Kizárt dolog,hogy én akkor keljek amikor ő. Nem,nem nem, nem és nem.

-   Oké,mehet. De ne maradj túl sokáig. Akkor gyere mint amikor Alice! És Luke megtennéd...

-    Hogy kísérgessek,ilyen védtelen kislányokat ne hogy megtámadják őket,ilyen békés környezetben? Természetesen. – válaszolt szemtelenül,Luke,mire Alice oldalba vágta.

Miután sikeresen megtörtént,a „győzzük meg Sasha anyját,hogy engedje el a lányát extrém barátnőjükhöz” művelet,vihogva hagytuk el a házunkat. Alice fantasztikusan alakított,Luke meg csak a szokásosat adta. Tipikus önmagát.

-   Ugye nem fogsz felhívni amikor kelsz?  - néztem röhögve Alice-re.

-     Dehogy is. Van amikor később kelek,mint te. De add a mobilod. Adok hangot a hülye ébresztődre,mert amúgy te elfelejted.

Megráztam a fejem majd röhögve  a kezébe nyomtam a készüléket. Alice,beírta a feloldó kódot,majd nyomkodta,húzogatta az ujját,az érintőképernyőn,és miután úgy vélte,hogy „igen,ez elég hangos lesz,sőt meg is fog süketülni” visszaadta a telefonomat. A további utunkat nyugodtan folytattuk, a nem túl messze lakó Toriék házához. 

Mi is elég tágas házban élünk,de a Toriéké,eléggé hasonlít egy villához. Tori az utca végén lakik, a hozzá vezető utat,végig egyenesen kell megtenni. Éppen ezért szállunk le egy buszmegállóban.  Toriéknak szükségük volt ekkora házra,és meg is tehették,hogy ilyen legyen. A szüleinek szuper,jó fizető állása van,így szívesen mondanám azt,hogy gazdagok,de inkább amolyan megtudnak élni család. És,hogy miért kellett nekik ekkora ház? Mert ha Tori,egyedül nevelkedett volna,akkor biztosan nem egy 5 hálószobás,2 fürdőszobás,nagy konyhával,hatalmas nappalival,tágas garázzsal,óriási udvarral rendelkező házba telepedtek volna le. Tori és az négy bátyjának kellett a hely,a szüleik pedig biztosították ezt a helyet.  A szüleiknek jut egy szoba,Torinak,Austinnak,Tylernek és a maradék két fiúnak Arnoldnak és Ryannek. (Ők ketten egy szobába voltak) Ketten már elköltöztek tőlük,így egy szobát kialakítottak,ilyen vendégszoba szerűségnek, Tyler most harmadikos, a mérnöki egyetemen,kollégista hétvégéken jár haza mert a város más felében tanul,Austin pedig idén kezdte az egyetemet a bátyámmal együtt.  

Beléptünk a kert kapunk,majd Luke kopogott a bejárati ajtón. Austin nyitott ajtót.

-   Császtok. Mizu? – üdvözölt minket,közbe Luke-val kezet fogtak.

-   Hali Austin! – kalimpáltam Luke mögül,aki kitakart Austin látóköréből.

-   Sasha! De jó,hogy látlak. Gyertek be, a bátyád is itt van.  Torit,kint találjátok, a medence felszínén lebeg kedvenc lila színű matracán,és itt van Amy is meg Sandra is akik nagyon beteg számokat hallgatnak.

-   Hallottam Austin! – hallatszódott,Amy kiabálása az udvarról. Ahogy beléptünk a házba,nem időztünk ott sokat,egyenesen kimentünk az udvarra. Tori,a szeptemberi forróságban (körülbelül 27 fok lehetett ma, Los Angelesben,itt sosincs mínusz) bikini felsőben,és egy fekete melegítő rövidnadrágban feküdt matracán,és folyamatosan az eget pásztázta. Amy és Sandra valami zenén vitatkoztak,Zack pedig egy nyugágyon feküdt,és limonádét ivott.

-  Sziasztok. – köszöntünk nekik,mire ők visszaköszöntek.

-   Na sikerült ellógni? – hunyorgott felénk Tori.

-    Alice megint alakított.

-     Szuper. Nem soká átjönnek az ikrek is,meg Laura és Adam,de Hope ma nem tud jönni az edzése miatt,sajnos.

-   Klassz. Aham,értem. – bólogattam és leültem a teraszukon,az egyik székre Alice mellé. Aztán szépen lassan kezdtem felfogni a hallottakat.

-   Adam?! Adam is jön?!

-    Ühümm,áthívtam őt is. Baj?

Megráztam a fejem. Dehogy baj. Ugyan már. Maximum megint belém köt,én végig sértem,ő végig sért,aztán annyira elegem lesz belőle,hogy a medencébe lököm,és csúnyán kinevetem. Igen,ez jó lesz.

Miközben a „hogy nyírom ki Adam” tervemet szőttem,mindenki kellemesen elfoglalta magát. Amy és Sandra még mindig valami zenén vitatkoztak,Tori,élvezte,hogy lebeg a felszínen,Alice limondét szürcsölgette,és próbálta kiszedni az italba ejtett citromot anélkül,hogy kézzel nyúlna bele (???) Zack és Austin beszélgettek,csupa olyan dologról ami nem érdekelt,Luke meg..elkezdett levetkőzni.

- Sasha. Jól vagy? - kiabálta a bátyám.

- Igen!  Miért ne lennék?

- Passz. Fura fejed volt. 

Túlságosan elkalandoztam a gondolataimban. Na mindegy.

-    Luke. Mit csinálsz? –ráncolta a szemöldökét Sandra.

-    Melegem van,úgy készülök csobbanok. Miért? Mellesleg te hogy,hogy nem tanulsz?

-     Már megtanultam a hülye bioszt.

-    Ja,bocs.

-    Most akkor,komolyan úgy készültél,hogy csobbansz? – kérdezte Alice,fel sem nézve rá,nagyon elfoglalta a poharában lévő citrom karika.

-    Igen. Úgy készültem. 

Luke-on tényleg egy fürdőnadrág volt. Ruháit  a teraszt körbeölelő kerítés szerűségre terítette,majd neki futott a medencének és ugrott egy „bombát”. Sikeres bomba érkezése következtében,Tori nem számított a megmártózó Luke-ra így Tori lefordult a matracról és a vízbe zuhant. Köhögve bukkant fel a víz alól.

-   Te barom! – csapkodta a vízfelszínét.

-    Mi van? Mondtam,hogy csobbanok. Te nem figyeltél. – vigyorgott Luke pimaszul. Torit idegesítette a pimasz mosolya,így pocsolni kezdte. Akik ezt a „partról” nézték megállás nélkül röhögtek.

Időközben megérkezett Dave,Drake,Laura és Adam is.

-   Miről maradtunk le? – mutatott,az agresszívan pocsoló Tori felé Adam.

-    Hát,Sandra már megtanulta a bioszt és Amyvel valami zenéről veszekedtek,Luke úgy készült,hogy ő ma megmártózik ezért beugrott a medencébe,amire Tori nem számított és lefordult a matracról,és most pipa Luke-ra és vízi csata van.  Én itt ücsörgötem,és egy citromkarikával szerencsétlenkedtem,Austinék beszélgettek,Sasha pedig,nem tudom mit csinált,néha ijesztően röhögött és vigyorgott. Asszem ennyi. – magyarázta Alice.

-   Van limonádé?

Ja,Dave-nek ennyi megragadt a sztoriból. Alice bólíntott,majd Dave visszafordult a házba. Gondolom a konyhába igyekezett limonádét szerezni.

Luke kikászálódott a medencéből,majd a most megérkező srácokhoz sétált,hogy üdvözölje őket. Nedves haját hátratúrta miközben feléjük tartott. Szálkás testéről és izmos karjáról,folyamatosan csöpögött a víz.  Sosem mondtam azt,hogy nem találom őt vonzónak. Luke is,tipikusan azok a srácok közé tartozik akik tisztában vannak,hogy mennyire jól néznek ki,és hogy megbámulják őket a lányok. Ezt ő is kihasználja. Adam is ilyen. Tuti ezért vannak ilyen jóba.  Ki ismertem a fajtájukat.

-   Jót csobbantál? – vigyorgott Adam.

-   Fantasztikusat. Már megérte,hogy lássam pszichopata Torit,vízbe fordulni. Szerintem,most a bátyja is jobban bír mint valaha. – röhögött.

-  Szép volt Luke. Legalább így több értelme van a medencének számára. Úszik benne. Jött oda,Austin és Zack. Austin gratulált Luke,remek ugrásáért,Zack pedig beült egy mellettem lévő székre.

-   Kösz az elismerést. Mellesleg. Zack. Austin. Ő itt Adam,új osztálytárs régi és mostani legjobb haver. Adam. Ő itt Austin, Tori bátyja és Zack, Sasha bátyja.

Barátságosan kezet fogtak a srácok,aztán hamar témában voltak.  Zack jobban nyitott Adam felé,hamar a gördeszka témába kerültek,mivel Zack is deszkázott régebben. Úristen! Adam meg Zack legjobb barátok lesznek,Jasmine és Adam huga Lizzie legjobb barátok lesznek,a két Frewer gyerek nálunk fog lógni,és akkor minden egyes nap láthatom Adam-et az otthonomban. Nem elég a suliban? És így is mivel,egész jól összehaverkodott mindenkivel,minden banda programban benne lesz. Új barátokat fogok keresni. Meg új testvéreket.

Kis idő elteltével,mindenki teljesen lekötötte magát. Minden suli után program azzal telt,hogy Toriéknál lógtunk,vagy egy parkban,vagy egy gyorskajáldában,vagy egy kávézóban.  Laura egy nagyon vastag (!!!!) könyvet olvasott,Adam,Zack és Austin beszélgettek,Dave Laurát piszkálta,így Laura már majdnem agyon csapta azzal a nagyon vastag könyvvel (!!!) Drake a lábát áztatta a medencében és unott arccal bámulta a víz felszínét,mivel a mellette ülő Sandra valamit magyarázott neki,ami gondolom nem érdekelte,Luke és Tori a medence felszínén pihengettek (Tori megbékélt,és adott Luke-nak egy másik matracot) én pedig,mint mindig a fejemből néztem ki,a többieket bambultam és gondolkodtam.

Elég sok minden átfutott az agyamon. Főleg anyám szavai ismétlődtek újra és újra,és abból is az a része,hogy „ Örülhetnél hogy bekerültél,oda a hangod varázsával,hiába már nem énekelsz,matekból és kémiából remekül kitűnhetnél,és majd lehet belőled valaki.”

Hogy is lehetne belőlem valaki? Hisz..már nem énekelek. És,miért? Mert nem akarom átélni,azt ami az utolsó általános iskolás évemen történt. És,hogy akkor mi történt? Ha lesz rá elég erőm biztosan felidézem a fantasztikus,csodás,fenomenális emlékeket. Most képtelen vagyok rá.

Gondolataimat,az előttem lévő Adam szakította félbe.

-   Mit akarsz? –pislogtam értetlen fejjel.

-     Bocs, a tegnapiért. Tessék,hoztam limonádét,mert láttam megittad.

Összeráncoltam a homlokomat,de azért elvettem a felém nyújtott poharat. Valami nem stimmelt. Kedves. KEDVES. Kedves volt.  Miiiiiii?

Miután,elvettem tőle a poharat Adam a medencéhez sétált és Luke-nak kezdett magyarázni. Még mindig értetlenül meredtem hol a nekem háttal beszélgető új fiúnak,hol a kezemben lévő limonádéra.

Belekortyoltam. Aztán azonnal kiköptem.

-   Mi  a szar? – visítottam. A nyelvem és a torkom lángolt. – Ki akarsz nyírni?

-   Nem,dehogy. De,te kezdted a harcot Sasha. Most visszavágtam.

Milyen harcot? Mi van? Oké,hogy harcias vagyok,de én csak levertem fociban,tegnap meg elmondtam a  véleményem. Nem nagy dolog. És igazából ő kezdte!

-   Egy oltással,és egy foci vereségért azzal vágsz vissza,hogy paprikát teszel a limondémba?

-   Sót akartam,de azt nem találtam! Most vagyok itt először! Austin azt mondta,használjam azt amit találok. – röhögött. Vele együtt Luke. Vele együtt Austin. Vele együtt Zack. Vele együtt Drake. Tori hihetetlenül meredt rá afféle „ez se bírja ki,hogy ne szekáljon valakit balhé lesz” nézéssel,Alice behúzta mellettem a nyakát,és a kiürült pohárjában piszkálta a citromkarikát, Laura azt se tudta mi van és Dave se,Sandra nevetett (?) Amy meg..nem tudom. Engem nézett.. a nézése pedig azt sugallta,hogy ne hagyjam magam. Legyek gonosz. Én pedig nevetni akartam. Aztán inni egy kis vizet,hogy ne égjen a nyelvem meg a torkom,de úgy voltam vele,hogy előbb elvégzem a hirtelen kipattant ötletem,aztán nevetek,majd iszok.

Felálltam a székből és lassan a medence szélén ácsorgó Adamhez sétáltam.

-   Tudod. Köszönöm. Igazán,finom és hűsítő. – mutattam a kezemben lévő italra.

-    Ó,érted bármit. – mondta cinikusan. De leszeretném most köpni. Késztetést érzek arra,hogy a két szeme közé köpjek.

-   De tudod mi hűsítő még? – mondtam teljesen nyugodt hangnemben. Mivel Adam háttal állt nekem,picit oldalra fordult,majd felhúzta a szemöldökét afféle „Na,mondd mi” tekintettel nézett rám.

Nem mondtam semmit,csak meglöktem a vállánál fogva úgy,hogy a vízbe boruljon. A tervem sikeresen konstantáltam,Amyből,meg kitört a röhögés,aztán a többiekből.

-   A víz. –vigyorogtam gonoszan a felbukkanó fiúra,aki totálisan elázott.

A torkom még mindig égett,és ahogy nevettem azt hittem megfulladok,úgy hogy,hanyagoltam a „félóráig nevetek ezen a bénán,mert azt hitte,hogy jobb nálam” dolgot és, a ház fele indultam,azon belül is egyenesen a konyhába,friss vízért.

-  Ja,és mellesleg,te kezdted!