5.Fejezet

SZEPTEMBER 17 

7:56,Szerda

Egy tejeskávé kíséretében indultam meg a kis előadóterembe ami szintén a földszinten helyezkedik el,nem túl távol az énekteremtől. Egy miniszínház teremhez tudnám hasonlítani. Ez az a terem ahol a dráma órák zajlanak,tánc órák (mert a mi sulinkban ilyen is van) és olyan darabok melyet azok adnak elő,akik járnak erre az órára. Köztük én is. 

Nem azért jelentkeztem erre az órára,mert vágyom a szereplésre,vágyom a népszerűségre és úgy érzem azáltal az lehetek,ha a suli legjobb színdarabjaiban játszom,vagy éppen mert világhírű színésznő vagy rendező szeretnék lenni. Mindössze szükségem volt még egy tantárgyra amire kötelezően járnom kell,és nem akartam informatikára menni vagy esetleg fizikára. Azért is volt jó választás drámára járnom,mivel szeretett tanárom Ms.White tartja és én rendszerint sosem csinálok semmit,csak ülök és hallgatok. 

Tehát mi ennek a tanórának a lényege?

Számomra semmi,mivel utálok színészkedni,nem is tudok,táncolni sem szoktam,és musicalekbe sem szerepelek mert ugye nem énekelek. Én csak kötelezően részt veszek rajta,tanulok belőle és megteszem azt amiből számon kérés van. Ennyi.

Az osztályomból Hope,Alice,Amy,Josh,Kelly,és Diana jár még erre a tanórára, illetve még páran a másik három tizenegyedik osztályból. Mikor a tanévben először toppantam be drámára (3 perces késéssel,ami nem meglepő) szerettem volna,azonnal sarkon fordulni és inkább informatikán szenvedni a kockákkal. Nem jó buli,ha olyanokkal jársz egy órára akiket szívből gyűlölsz (itt a három cicababára gondolok,egynek van esze és nem jön a közelembe,haha).

Mikor beléptem a terembe,már mindenki jelen volt,még Ms.White is. Megint késtem? Milyen meglepő.
- Jó napot. - motyogtam,majd hátravonultam az utolsó sorban lévő székekhez és leültem az egyikre. Pont olyan helyet választottam ahol két oldalt mellettem senki sem ül,így a táskámat felraktam a jobb oldalt lévő székre, a bal pedig tökéletesen megfelelt "kávés pohár tartónak" Ms.White engedélyezte,hogy elfogyasszam az utolsó pár kortyot,így pohár tartó székre,nem igazán volt szükségem. 
A tanárnő nem tett megjegyzést a késésemre sem,valószínűleg előttem érkezett meg az órára. 
A poharam hamar kiürült,így míg Ms.White a valami pantomimes dologról magyarázott és az üres pohárral szórakoztam,amit folyamatosan a kezembe tartottam. Úgy érzem kéne még egy adag tejeskávé,ma nem igazán vagyok a toppon. Ilyenkor mindig megbánom,hogy késő estig lógok a neten,de abban a pillanatban mikor éppen a twitteren boldogítom a népet,sose érdekel. Reggelente annál inkább,mivel a karikák a szemem alól nem igazán tüntethetőek el,az álmos,kómás fejem pedig csak ront a helyzeten. 

- Sean,megmutatnád milyen lehet egy pantomimes? - kérte fel a tanárnő Sean Melvint 11.A-s fiút,az első sorokból. Sean,alacsony termetű vicces figura volt, a humorával szerzett magának némi "hírnevet" az iskolában. Nyilvánvaló,hogy majd a szórakoztatóiparban szeretne elhelyezkedni,ami sikerülni is fog neki,mivel a fiú bármilyen helyzetben képes úgy megnevettetni az embert,hogy megfájdul a gyomra. Sean felszökdécselt a színpadra Ms.White mellé és elkezdett pantomimeskedni. A figurát ismét viccesre vette,mivel a tanárnő minden egyes mozdulatát kezdte utánozni a háta mögött ahogy a Ms.White előtte beszélt,magyarázott és mutogatott. Aztán jöhetett az a béna "bezártam magam egy dobozba" dolog. Na,azt még én is eltudom játszani. 

Sean alakítása közben, a mini művészterem ajtaja egyszer csak kivágódott,és egy álmos alak lépett be. Tornacipőjének fűzői hanyagul voltak megkötve,sötétkék farmerjában tartotta a bal kezét,jobb kezével pedig még a kilincset fogta. Egy "Skate My Mind" feliratú fekete pólót viselt,haja pedig úgy mond "tökéletesen kócos volt". Ez a fiúkra jellemző titulus. A hajuk olyan mint egy madárfészek,és úgy tesznek mintha nem érdekelné őket a kinézetük,miközben a hajukkal vesződnek órákat a tükör előtt.  
Na,de Adam Frewer,mit keres dráma órán? 

A múltkori medencés belökésem óta,nyilvánvaló volt.hogy mi nem leszünk legjobb barátok. Nem is lettünk. Miért lennénk? Adam és az én kapcsolatom kizárólag egymás őrületbe kergetéséről és agyon szivatásáról szól. Már az első héten mindenki tudtára adtuk,hogy nem szívleljük a másikat,ugyan is az iskolában is előszeretettel piszkáljuk egymást. Én utálom őt. Hogy,ő is engem? Sértegető típus vagyok,biztosra veszem,hogy nem kedvel. És nem is akarom,hogy kedveljen engem.
Már a suli harmadik hetében járunk,és azóta Adam a medencés eset után,az egyik ebéd szünetben """""véletlenül"""""" sajtkrémet szórt a hajamba,mire én hozzávágtam a sonkás szendvicsem,erre valami vadbarom elordította magát, "KAJACSATA" címszóval és a suli udvarán mindenkinek repült az ebédje egy személyhez. Végülis Alice jól járt vele,mivel képen törölhette Dianat muffinnal. Persze,engem vettek elő mint probléma okozó,én meg belerántottam Adamet mint bűntársat,Diana beköpte Alicet és így tovább. Tehát vagy hatan az előző hetet a büntetésben töltöttük. Egy nyomorult kajacsata miatt. A következő napon,Adamnek merő "véletlenségből" megettem a hamburgerért,mire Hope kiakadt,hogy arra tulajdonképpen ő pályázott. Adam vette meg az utolsó csibeburgert,és én is azt akartam venni ebédre meg Hope is. És míg Adam nem figyelt,lenyúltam és elfutottam vele,így az nap a zsákutca szerű helyen ebédeltem az udvaron. Egyedül. De megérte,mert a hamburger isteni volt. 
Volt már olyan is,az elmúlt három hét alatt,hogy velük lógtam a parkban (Luke remek barátom,miatta elviselem ezt a nyomorékot) és deszkázgattunk. Persze,ott se bírt magával,így hol kirúgta alólam a deszkát,hogy én löktem el,mikor épp ráakart lépni. (Ezzel akkor és ott elszórakoztam egy darabig.)

 Volt már olyan,hogy nyakon öntött vízzel,és vagy hétszer futottuk,körbe a parkot,csak mert beakartam neki húzni. Akkor anya megint azt hitte szökőkútba dobtak,pedig nem. Csak egy idióta,jéghideg vízzel öntött le hátulról. Ő megalázott a múlthéten mikor magamra borítottam NEKI köszönhetően a kólámat,én kifikáztam az egyik pólóját cserébe,tesi órákon bénábbnál bénább fogadásokat kötöttünk,mert nem bírja ha egy lány ellen veszít,de én se ha ellene. Legutóbb azon fogadtunk,melyikünk futja le a 60 métert hamarabb,csúfosan vereséget szenvedtem és nekem kellett ebéd szünetbe mindenki szeme láttára ketchupos pillecukrot ennem. Brrrrr. 
De ezek mellett a béna tréfák mellett a civakodások gyakoribbak voltak,mert sose értettünk egyet a másikkal,és mindig a magunk igazát védtük. Sokszor volt Adamnek igaza,de akkor se bírtam ki és vitába szálltam vele "már pedig az nem úgy van" és rosszabbnál rosszabb indokokat soroltam neki. Gyerekesek vagyunk? Aha,lehet. Biztos. Utálom? Nagyon. 
Persze,senkit sem érdekel,hogy én ellene vagyok,mikor mindenki más vele van. Mindenki szereti,mindenki űberjófejnek és szuper srácnak tartja. Luke és Adam természetesen elválaszthatatlan legjobb haverok,évezredek óta és most a barátságuk erősebb mint valaha. Tori imádja a stílusát és a poénjait,Hope kedveli,mert kérnie sem kell tőle,és mindig ad neki valami nassolni valót,Sandra állandóan szidja,hogy "Adam egy idióta,vonzó külsővel" és azt hajtogatja,hogy nagyon is megszeretné fojtani mert egy idióta,pedig láthatóan bírja,és muszáj elviselnie mivel padtársa. Alice,szimplán barátságos volt vele,így Adam ezt viszonozva,remek barátok és bioszon labortársak. Dave pedig határozottan a fiú oldalára állt,mivel ötleteket ad neki,hogyan szívasson meg engem. A kis áruló. Drake meg nem is véd meg engem. Szép barátok mondhatom. Mondjuk,Adam egyszer sem alkalmazta még Dave terveit,azért előszeretettél félretette a "Hogy készítsük ki Sashat" tartalék ötleteknek. Laura semleges szerintem,hiszen Adammel nem sokat beszélt még bár barátságos vele,nehezen nyílik meg új tagok előtt,Amy pedig velem van mert ő sem kedveli. Mondjuk Amy mindenkit utál (ez nem igaz,csak ezt mondja,minket szeret) de azért velem van.

Tehát ha jól számolom Adam ellen ketten vannak,mellette pedig végtelen sokan. Nagyszerű.
Mellesleg a gimibe gyorsan,és egyszerűen beilleszkedett. Úgy közlekedik a folyosón mintha,kilencedik óta ide járna és legalább a végzős srácok felével "lespanolt" illetve más "nagy arcokkal" és ha egy lány nem fordul meg utána a folyosón utána olvadozó tekintettel,akkor egy sem. Az ilyen olvadozó tekintetek vagy azt közli,hogy "úristen,de helyes srác,vegyél feleségül azonnal" vagy "kérlek,vegyél észre".
Baah.

- Késtél. - mondta Ms.White szúrósan pillantva az ajtóban ácsorgó fiúra.
- Elnézést. Elaludtam. - motyogja. - Bár úgy érzem nem sok mindenről maradtam le.
Ajkai félmosolyra húzódtak. Pimasz,álmos félmosolyra. 
- Igazgatóval sikerült egyeztetned? - húzta fel a szemöldökét a tanárnő. 
Egyeztetni? Mi van? Mit? Mi? Mi?
- Igen. - bólintott Adam.
- Rendben. Akkor ülj be hátra és próbálj bekapcsolódni. 
Teljesen lesokkoltam. Lefagytam. Megbénultam. Vagy akármi. Adam drámára fog járni? Miért?  Meg engedett egyáltalán,hogy valaki a tanév közben még elkezdjen járni egy plusz tantárgyra?  HAHÓ,EZ ITT NEM EGY EGYETEM VAGY EGY FŐISKOLA,AHOL CSAK FELVESZEL ÉS LEADSZ TANTÁRGYAKAT.
Adam az utasítást követően a hátsó széksorhoz vánszorgott és levágta magát mellém,a bal oldalamon lévő székre. Már csak egy szék volt mellettem szabadon,az is a legszélső szék,jobb oldalt amin a táskám pihent. Végűlis Adamnek pont mellém kellett leülnie,hiszen két másik szabad szék is volt legelöl és még hátul a sor másik végén.
Bosszantani akar. És nagyon jól csinálja,ugyan is felbosszantott.
Sean tovább pantomimeskedett én pedig a székemen mocorogtam. Zavart,hogy mellettem ül,legszívesebb megszívattam volna valami béna dologgal,de semmi ötletem nem volt,és hihetetlenül álmos és fáradt voltam hozzá. Jó pofát vágtam az egészhez,habár egyáltalán nem akartam. Nem elég,hogy látom matekon,bioszon,tesin,francián,éneken de most már drámán is meg kell barátkoznom a jelenlétével. Van-e egyáltalán olyan órám  ahová ő nem jár? Ja,nincs. Azaz van,a kémia,de azt amúgy is utálom,ha Adam is járna akkor lehet jobban utálnám. Amy és Alice két sorral ült előrébb. Kérdően pillantgattak hátra,Amy látványosan artikulálta,hogy "Ez meg mi a francot keres itt?" Mire én hevesen megráztam a fejemet. Adam sem hülye nyilván észre vette,mert mikor félszemmel ránéztem,eléggé önelégülten vigyorgott. Felfordul tőle a gyomrom.  Nem tudtam,nem értettem miért kezdett el hirtelen drámára járni,pedig nagyon tudni akartam. Nem kezdtem el vele órán beszélgetni,mivel ő nem szólt hozzám,én pedig ráérek számon kérni az óra után,hogy mit keres pontosabban drámán. 

Mikor az óra véget ért Amy,Alice és Hope társaságában vonultam ki a  teremből.
- Hogy járhat drámára? - értetlenkedett Alice. 
- Ki? - kérdezte Hope. Átaludta az egész órát azt hiszem.
Én semmit tudóan,ma már másodjára megráztam a fejemet mire Amy felszólalt: 
- Úgy tudom,még szeptemberben el lehet intézni a tizenegyedikeseknek, és a végzősöknek,hogy járjanak még egy tantárgyra és egy másikat leadjanak. Főleg a tovább tanulás miatt fontos és ezért bevezették ezt nálunk. 
Szegény Hope kapkodta a fejét,köztünk,és próbált rájönni miről is van szó. Nem sikerült neki,így annyit mondott,hogy "jó,majd rájövök magamtól,ne figyeljetek rám" és duzzogva a büfébe vonult. Észre se vettük először,hogy szegény Hope le van maradva,és folyamatosan kérdésekkel bombáz minket,mi pedig csak beszélgetünk beszélgetünk és beszélgetünk. A két lány utána ment a büfébe,de állításuk szerint Amynek valami kaja kellett én pedig elkezdtem a hátsó lépcső felé  sétálni,majd azon fel a termünkig. Matek óránk lesz. Megint. 
Álmosan csoszogtam a folyosón, a többi diák között. A tejeskávé nem tette meg a hatását,ugyan olyan nyomottnak és fáradtnak éreztem magamat.
- Jó reggelt Edwards. - jött mellőlem az az idegesítő hang. 
- Frewer. - biccentettem,majd rápillantottam. Szintén álmos tekintettel vigyorgott le rám. 170 centimmel eltörpülök mellette ezért muszáj rám le néznie. Jóval magasabb nálam talán pont egy fejjel,és ő ezzel szeret is cukkolni. A kezében frissen gőzölgő kávé volt. Most nagyon szerettem volna,elküldeni melegebb éghajlatra mivel direkt az orrom alatt lötyögtette. 
- Remekül festesz. - röhögött,majd kortyolt egyet a műanyag pohárból. Ma egy "PLS" feliratú fehér ujjatlan pólót viseltem,fekete kardigánnal,farmer rövidnadrággal és a kedvenc fekete bakancsommal. A kardigán olyan hosszú volt,hogy rövidnadrágom aljáig ért,így hátulról úgy tűnt,mintha csak egy kardigán lenne rajtam.
Nagyon szerettem volna visszaszólni neki,mert ő se nézett ki jobban mint én,de annyira nyűgösnek éreztem magam,hogy egy szemforgatással lereagáltam az egészet. Más sokkal jobban érdekelt. 
- Miért jársz drámára? 
- Gondoltam,hogy felteszed ezt a kérdést. 
- Csak érdekel. - vontam vállat. 
- Miért érdekel téged? Megtiltod,hogy járhassak vagy kitiltasz drámáról,hogy ne legyek a közeledbe? 
- Csak,nálunk még annyira nem fordult elő,hogy tanév közbe elkezdett valaki járni egy másik tantárgyra is. 
- Mert kilencedikesek és tizedikesek voltatok,ott nem lehetett ilyet tenni. Itt lehet. 
- Jó,de ez nem egy fősuli. Ráadásul már mindenki az első hetekben véglegesíti az órarendjét. Mellesleg nem nézem ki belőled,hogy neked a dráma szükséges lesz a tovább tanulásodhoz,mert nem hinném,hogy színész leszel,vagy táncol vagy ilyesmi. 
- Szerinted nem vagyok annak való? - húzta fel a szemöldökét,és megállt az egyik lépcsőfokon velem szembe. Már egy ideje lépcsőztünk fel az első emeletre. Nem emlékeztem volna,hogy ilyen sok fokozat van. 
- Nem ezt mondtam,csak nem nézem ki belőled,hogy...az szeretnél később lenni. Nem is tudom,valahogy úgy néz ki nem a te világod. - motyogtam,majd felléptem mellé.
- Tudni szeretnéd miért járok drámára? 
A kérdésre egy aprót bólintottam. 
- Nagyim. Neki volt mindig azaz álma,hogy színész legyen,de nem jött neki össze,így ha legalább drámára járok és alakítok neki valamit,mikor meglátogatom,akkor boldog lehet. Ugyan is,a szüleim sem színészek. De,egyébként anya kérése volt az,hogy boldogítsam az ősét. Így teperhettem előző héten,hogy betudjak járni drámára,és hétfőn sikerült elintéznem,de elég sokat szenvedtem. És te is megnehezítetted állandóan a dolgom,állandóan az utamba voltál. - mondta majd a végén gyengéden meglökött,én pedig akaratlanul is felkuncogtam. A hangszíne lágyabb volt. Kedvesebb. Nem hallottam így beszélni mióta....azaz nem hallotam így beszélni még soha velem. 
- És a nagymamád.. 
- Szívbeteg. De,van ott az a cucc ott a szívénél ami segít neki,így teljesen egészségesként él. 
- Nem vagyok orvos,de oké,értem. Amúúúúúúgy,ez tiszta cuki. 
- Edwards,ha bárkinek elkotyogod én... 
- Nyugi,megmarad a cukker titkod.
Már a végén észre sem vettem,hogy a termünk ajtajában vagyunk. Mindketten besétáltunk,én pedig a helyemre spuriztam. Levágtam magamat a székre a földre pedig a táskám,és a padra hajtottam a fejemet. Még van pár perc a szünetből,még van időm pihenni matek előtt és felkészülni Mr.Howard kínzására. 
Az osztálytársaim lassan kezdték megtölteni a termet. Kellyék vihogtak az első padoknál,a csendesek mint mindig csendben beszélgettek,Sandra és Drake vitázott,Adam Luke padjának tetején ült és ott beszélgettek,Laura előttem ülő padban olvasott valami könyvet,Tori és Dave nagyon hangosan nevettek,Billyék még a teremben sem voltak,de hallottam ahogyan a folyosón kiabálnak. Amy Alice és Hope nem sokkal utána jöttek be. Amy a kezében egy kakaós csigával,Hope pedig egy fanta kiséretében jött be. Alicenél nem volt semmi. Hope helyet foglalt mellettem és motyogni kezdett. 
- Nem is vettem észre,hogy már Adam is drámára jár.
- Átaludtad a dráma órát. Nyitott szemmel. Ülve. - mondtam,majd feltápászkodtam a padról.
- Te meg a matekot fogod. - vigyorgott Hope. 
- Ha Mr. Howardon múlik,akkor nem. 
Már nem hajtottam vissza a fejemet a pad tetejére,helyette környedten ültem és meredtem előre. Konkrétan annyira bámultam Laura hátát,hogy lyukat égethettem volna bele. 
Bambulásomból,az zökkentett ki,hogy leraktak elém-meglehetősen hangosan-egy műanyag poharat. Félre pillantottam,Adam pedig zsebre dugott kézzel állt a padunk felett. Ha ülök,sokkal magasabb nálam,és még jobban eltörpülök. Jó érzés. 
- Adam,nem dobom ki helyetted a hülye poharad. - toltam arrébb,de éreztem,hogy még van benne lötty.
- Nem kell kidobnod lüke. Idd meg ami maradt benne. 
- Mi?
- Mondom,idd meg. A maradék kávém,tudod. Még langyos. Ne aggódj,nem köptem bele. 
- Miért adod most nekem?
- Tudod,túl jó fej vagyok és nem kötekedek és szívatok zombilányokat. Álmosan...nem igazán bizonyulsz méltó ellenfélnek. - nevetett. 
- Valóban?
- Ja,valóban. 
Elmosolyodtam és megköszöntem a maradék kávé adagot,majd inni kezdtem. Adam,a saját padjukhoz sétált és helyet foglalt,majd Mr.Howard érkezésével megkezdődhetett a rémes matek óra.

A matektanárunk Bradley Howard semmit sem változott a nyár alatt,maximum még pocakosabb lett mint 3 hónappal ezelőtt. Több süteménnyel tömhette a bendőjét 3 hónap alatt,és a haja is megritkult. Szegény,öregszik és hízik. 
Fogalmam sincs miért kötelező a Morinson Gimiben a matematika tanulása minden diák száméra,míg más amerikai gimiben csak az választja akinek szüksége van. Mondjuk ha itt a matek választott lenne,biztos járnom kéne a szüleim miatt,csak úgy mint a kémiára. Erőltetnék. 
Mr.Howard és a tantárgya nem a kedvenc dolgaim közé tartozik,és már nem is fog. Lehetetlen megmenti a matek tanárral való kapcsolatomat és lehetetlen az,hogy valaha értsem és szeressem a matekot. Meg ki szeretne egy pocakos,őszhajú,alacsony tömzsi,gonosz alakot aki gyűlöl minket,kamaszokat. Pedig három lánya van,azokat sikeresen felnevelte. Velük kedves lehetett és láthatták mosolyogni. Én még sose láttam. Mondjuk megértem,nálam soha nem mosolyog. Én vagyok az a diákja aki megszégyeníti a tantárgyát nyilvánosan, míg más erőlködik küzdd vele ha nem megy én meg magasról "letojom" és ezt ki is mutatom. 

A szokásos "Utálom a hülye tinédzsereket,a világot, a mindent" nézésével jött be a termünkbe. A tanári asztalhoz ment,majd lerakta holmijait. Tekintetét az osztályra,szegezte-jobban mondva rám,majd már nyílt a szája,csak hogy engem szidjon. Kezdődhet az óra.
- Ms.Edwards! Megtenné,hogy a kávéját az óra után fogyasztja el? 
Sejtettem,hogy szemet szúr majd neki a hülye kiürült pohár. 
- Sajnálom uram,meginnám óra után,de már üres. - mondtam "ezt bebuktad öreg" vigyorral.
- Nagyszerű. Akkor,kérlek dobd ki,mert a te figyelmedet egy üres pohár is képes elvonni. 
Minden matek óra így kezdődik "Ms.Edwards! Vegye le a lábát az ablakpárkányról!, Ms.Edwards! Megtenné,hogy máskor tart cicabunyót Ms.Crusaderrel?, Ms.Edwards! Maga mit művel a táblánál? Azonnal törölje le,akármit is rajzoltak rá Mr.Armstronggal , MsEdwards! .... Ms.Edwards!... stb.
Komótosan kisétáltam a terem ajtaja mellett lévő kukához,és ugyan olyan csigatempóban vissza. Nem igazán siettem.
- Mozogjon már Sasha! Nem érünk rá arra,hogy az ön idétlen csoszogását hallgassuk!
Mikor ismét helyet foglaltam,Mr.Howard felemelt egy köteg lapot a tanári asztalról és osztogatni kezdte. Mindenkinek.
- Mi a franc? - suttogta az előttem ülő padban Amy. Azaz suttogta,csak hangosabban a kelleténél. Ugyan is,Mr.Howard (egyenlőre) nem süket. 
- Amelia Gray,választékosabban és megfogalmazhatná érdeklődését, néhány dolog iránt. 
Amy vágott egy pofát,aztán illedelmesen és teljesen más hangon feltette a kérdést: 
-Mi ez Mr.Howard? 
Még azt nagyon nagyon nagyon béna lányos szempillarebegtetést is hozzátette. Belőlem teljesen kitört a röhögés.
- Csendet,Sasha! Mellesleg,dolgozat. Éveleji. Megbeszéltük,hogy megírjuk és belevittem azokat a dolgokat is amiket már két hét alatt vettünk. Nem sok hiszen,egy hetet szántunk eddig az új anyagra,mivel az első héten csak ismételgettünk. Ha esetleg valaki nem hallotta volna,hogy bejelentettem,Sashat nyugodtan lehet hibáztatni hiszen ő szórakoztatta az osztályt éppen. 
Ó,a kis rafinált,most bemárt az osztálytársaimnál. Kár,hogy jobb humorérzékem van Mr.Howard,nagyon nagy kár. A feladat lap mindössze 8 feladatot tartalmazott. Tizedikes anyag szinte az egész. Még alig vettünk valamit. Szedd össze magad Sasha. Meg kell írnod,jól mert különben nem lesz laptop. Hol nézel akkor te sorozatot? 
1. Feladat - Számítsd ki a....oké,erre visszatérek.
2. Feladat - Oldd meg a...na ezt most hanyagoljuk. 
3. Feladat - Most ez egy síkidom? 
4. Feladat - Utálom a törteket,majd visszatérek rá. 
5. Feladat - Mi van? 
6. Feladat - Ilyenre nem emlékszem. Basszus.
7. Feladat. - Ilyet nem is vettünk,még tavaly se. 
8. Feladat. - Oké,ennek tudom,hogy kezdjek hozzá,menni fog. 

Nem,amúgy nem tudok rohadtul semmit se. Miután a nyolcas feladatot,úgy ahogyan,megcsináltam a többi hét feladat okozott nekem nagyobb fejtörést. Semmit nem tudok. Semmit. Idegesen kattogtattam a  tollamat. Ha elcseszem anya kinyír. Aztán az apám. És megint kezdődik minden elölről,mint tavaly. 
A mellettem ülő Hope erősen koncentrált a feladatokra. Hope alapvetően nagyon okos lány,mondjuk állítása szerint soha nem tanul semmit,még is csak jó jegyeket szerez. Francokat,hogy nem egy csoportot írunk. Még lesni sem tudok. Francba. Francba. Francba.

A tekintetem egy pillanatra emeltem fel,hogy körbenézhessek,mizu van a többiekkel. Körülbelül megvoltam 5 feladattal,ebből eddig jó ha kettő jó. Fő a magabiztosság,Sasha. 
Luke az ablak felé bámészkodott,látszólag leszarta az egészet,Laura a lapjára volt görnyedve,Amy a pad alatt nyomkodta a számológépet,Tori és Dave a dolgozatuk fölé voltak hajolva,mindkettejüknek rázkódott a válla. Valószinüleg még mindig azon nevetnek mint a szünetben,vagy a saját szerencsétlenkedésükön. A többiek úgy,ahogy küszködtek a dolgozattal,mondjuk szerintem a géniuszok már rég kész voltak,és már harmadjára futották át,hogy biztosan minden jó-e. 
- 10 perc! - kiáltotta el magát, a tanári asztalnál ülő, kobold/troll/gonosz matektanár akarom mondani,Mr.Howard. Eluralkodott rajtam a pánik és a maradék három feladat,megoldásába kezdtem,de sehogy sem ment. Basszus. Basszus. Basszus. 
Számolgattam. Tippelgettem. Rengeteget satíroztam,szinte annyit,hogy ha még egyszer lesatírozom kilyukad a lap. Aztán,egy gyenge ütődést éreztem a fejem oldalánál,majd egy kis gombóccá összegyűrt papír pattant le elém. Felkaptam a fejem és azt néztem kidobhatta,mert most nem jó időpontot választott arra,hogy papírgalacsin csatát játszunk. A tekintetem Adamen és Sandrán állapodott meg. Sandra,rendkívül okos nyilván már elkészült a dolgozatával,de valamilyen oknál fogva idegesen dörzsölte a halántékát,és Adam hátát szugerálta,Adam pedig mutogatott vagy,nem tudom mit csinált,az is lehet,hogy ülve táncolt,de mivel látta,hogy értetlenül pislogok rá,tátogva kezdett kommunikálni,amit persze először nem értettem,csak annyit,hogy: 
- Ilyen bamba nem lehetsz! 
- Mi van? - még jobban ráncoltam a homlokomat,Adam pedig az kezei közé temette az arcát,és próbálta visszafojtani az éppen kitörni készülő nevetését. Majd egy újabb galacsint vágott hozzám,ami egyenesen eltalálta a homlokomat,majd a földre pattant. Mr.Howard,örülök,hogy ezeket nem veszi észre,valószínűleg világ utálatán töpreng. 
- Állj le! - tátogtam miközben szúrósan pillantottam Adamre,akinek már vörös volt a feje, a visszatartott nevetéstől. Megelégeltem,hogy rajtam nevet és felkaptam az először érkezett galacsint,ami a padomra pattant le és Adam felé akartam hajítani. De csak akartam.
- Ms.Edwards! Lenne szíves elárulni,kit készül most éppen megdobni? 
Persze,Mr.Howard,ezt észreveszi! Gyilkosan nézett,mire én gyorsan leengedtem a karom és az ölembe ejtettem. A dolgozatomat amúgy se tudtam volna,tovább írni. 
- Tanár úr,én... - kezdtem volna magyarázkodni,de közbe vágott. Menthetetlen volt a helyzetem a hülye Adam miatt,és ismét mehetek a büntetésbe. Ha vége az órának esküszöm,én kinyírom! 
- Miért zavar másokat dolgozat írás közben? Hogy képzeli? Elhiszem,hogy maga fikarcnyit sem tud,de ahelyett,hogy másokat zavarna a kis játszadozásaival,összeszedhetné magát! Nem másoknak kell rosszabb dolgozatot írniuk,hanem magának jobbat! 
Megint megalázott. Megint megszívtam. Megint bezáratnak egy hétre egy full krétaporos terembe. Éljen a matek óra! Éljen Mr.Howard! Éljen a krétapor! Éljen Adam,akit kinyírok! 

Kicsengettek. A diákok sorban vitték ki a dolgozatukat. Én,az utolsók közt vittem ki,miközben reménykedtem abban,hogy a kettesem hátha meg lesz. 
- Sasha,ugye tudja,hogy az ilyen tettek következményekkel járnak? Rendkívül szigorú gimnázium,és nem nézem tétlenül,ahogyan szórakozik és megrontja az iskolát magaviseletével. Ha nem fogadja el a szabályokat,menjen máshová. Ms.Crusader és Ms.Ross is panaszkodott önre,mert állítólag őket is dobálta és zavarta őket,a dolgozat megírása közben.  Jobban szemmel fogom önt tartani,ez már több a soknál! 
Persze. Ha Kelly ne tenne keresztbe nekem Dianaval akkor nem is lenne teljes az életem. 
- Reménykedtem abban,hogy a nyáron eltér alternatív stílusától, és felelőtlen,rossz viselkedésével. Mondja,mit fognak szólni majd a szülei? 
Gondolom,Mr.Howard nyara azzal telt,hogy reménykedik abban,hogy megváltoztam. Megszeretném mondani,hogy üljön fel egy olyan vonatra ami visszarepíti a valóságba,ahol még van egészséges kaja,nem mellesleg,hogy tudja,hogy én nem változom meg. Mióta alternatív a stílusom? He? 
- Csak mondja meg a büntetés hosszát és engedjen el. Ne untasson a monológjaival Mr.Howard. - forgattam a szemeim. 
Éppen nyitotta volna a száját,hogy elárulhassa büntetésem hosszát,mire Adam lépett mellém. Ez még itt van? 
Lerakta a dolgozatát a kupacra,majd szembe nézett Mr.Howarddal. 
- Uram,Sasha nem dobált senkit sem.  Kellyéket sem. Kelly csak vágyott arra,hogy Sasha még jobban szívjon ezen az órán,így is eleget szenved. Tudja,nekem akart visszavágni mert én dobáltam őt,és megelégelte. Hamar kész lettem a dolgozatommal és unatkoztam,így valakinek az agyát akartam húzni,és Sashara esett a választásom. Ez minden. Ne büntesse meg olyanért amit nem tett meg. 
Tágra nyílt szemekkel hallgattam Adam monológját. Most éppen meg védett,és egyben burkoltan közölte a tanárral,hogy ez az óra nekem eleve szívás. 
- Mr.Frewer nem tudom,ön milyen gimnáziumból jött át a Morinsonba,de itt nem megengedett a piszkálódás órán,főleg nem dolgozat közben. Még akkor sem ha Sasha Edwardsról van szó. Rajtakaptam,ahogyan visszaakar vágni,láttam,hogy nem a feladatára koncentrál,és inkább azzal szórakozik,hogy visszavág. Hiába akarja kihúzni a büntetés alól,és ha még igaz is,hogy Sasha senkit sem dobott meg,nem tudhatom biztosra,hogy legalább egy galacsint ne dobott volna el. Ön pedig beismerte,így ma két legyet ütök egy csapásra! - csapta össze boldogan a tenyerét Mr.Howard. - Adam, a hét hátralévő részét a büntetésben töltöd az órák után,ami pedig téged illet Sasha,ma találkozhatsz bűnöző társaiddal a büntetésen. További szép napot. 
A tanár úr felállt,összerámolta az asztalon szétszórt holmijait és kiment a teremből. Adammel ketten maradtunk bent.
- Jó,ez mi a franc volt? - fordultam vele szembe és meredtem rá döbbenten. 
- Találkozunk ma büntetésen. Egyébként megvan még az a galacsin amit először dobtam? 
Bólintottam. Mióta visszaakartam dobni,azóta,a tenyeremben szorongattam. 
- Remek. Hajtogasd szét. - utasított,én pedig teljesítettem a kérését. 
- Számok és firkák? - néztem értetlenül az apró papírdarabot. 
- Nem. A dolgozatod megoldásai,amiket összefirkáltam neked mikor készen lettem.
Lefagyva bámultam a tenyeremben lévő darabkára. Adam segíteni akart. Nekem. Látta,hogy szenvedek. Kedves akart lenni. Fura,de kedves akart lenni. 
Mire felemeltem a fejem,hogy mondjak valamit,Adam már nem volt a teremben. Észre se vettem,hogy magamra hagyott. Valószínűleg a következő órára ment - Tesire. 

4.Fejezet

Az utolsó órám után a szekrényembe dobáltam be néhány tankönyvemet,melyeket úgy ítéltem meg,hogy nem lesz rájuk szükségem egy darabig. A tanítás már a véget ért (kivéve akinek még van plusz egy órája) így a diákok többsége igyekezett elhagyni a börtönt melyet iskolának csúfolnak.

Miután végeztem a néhány könyvem behajitgatásával (mennyivel könnyebb lett a táskám,azta) becsaptam a szekrényem,majd Tori szekrénye felé sétáltam,ami nem volt túlságosan távol az enyémtől. Tori, a földön ült,és a könyveit pakolgatta be,majd mikor végzett,felegyenesedett és becsukta a szekrényét. Tori fájdalmas  arccal pillantott rám,mint akit éppen kinyírni készülnek. Úgy gondolta,jobb programot is eltud képzelni mint pakolászás,a tornaszertárban. Például,feküdhetne egy matracon,vizsgálhatná az eget,közbe pedig csak a vízen lebegne,vagy popcornt enne,és a tv képernyőjéről le se emelné a szemét.

Miután megérkeztünk a  tornaszertár elé a tettestársainkhoz,akik velem együtt késtek,Mr.Trainor felolvasta, az igazgatóhelyettestől kapott névsort,majd kezdődhetett a pakolászás. A pakolótársak nem értették Tori mit keres itt,de Tori elmondta az okát a miértjét,és hogy mennyire nem kedveli a  történelem tanárt. Tori volt az egyetlen,aki nem azért volt itt,mert elkésett a második napon. 

Nem igazán értettem,hogy a lyukas labdákat miért tartják meg a testnevelés tanárok,ez az ő hülye szokásuk,gondolom nincsen szívük kidobálni őket,vagy valami ilyesmi. Unott arccal válogattunk, a labdák között,töröltük  le a polcokat,és szabadultunk meg különböző sport eszközöktől,főleg olyanoktól,melyek már tönkrementek vagy hibásak voltak.  A leeresztett labdákat,Tori próbálta felpumpálni,de egyedül nem igazán boldogult vele,és gyakran szidta ezt az egész hülyeséget. Így Arthurral,  12.B-s gyerek segítségével,pumpálta fel őket. A fiú magas volt,ha jól tudom kosarazott. Észveszejtően izmos karja volt,ami Torinak is szemet szúrt,és nagyon szép szemei voltak. Talán Torit,randizni hívhatná egy végzős,végülis már jó két hónapja,szakítottak a barátjával és jót tenne neki egy randiféleség vagy,mit tudom én. 

 Ahhoz képest,hogy azt hittük órákba fog telni mire befejezzük,a takarítást,elég hamar végeztünk,körülbelül háromnegyedóra alatt,befejeztük. Igaz,csak felszínesen takarítottuk át,úgy,hogy nagyjából tisztának látszódjon,de minél hamarabb szabadulni akartunk. 

- Ragad a tenyerem,és fura szaga van. - magyarázta Tori,miközben a sulihoz közeli buszmegállóhoz tartottunk.

- Nem vagyok allergiás,de ennyi portól ami abban a szertárban volt azt hittem kisebb hapci rohamom lesz.

- Hapci roham. - nevetett Tori. - Vicces szó. 

Mikor a buszmegállóhoz érkeztünk,leültünk a busz sávjánál lévő patkára. Az összes szék foglalt volt,az időseknek kellett a hely,és semmi pénzért nem adták volna oda,két poros kamasznak.

- Szagold már meg a kezem,nagyon fura szaga van! - nyomta az orrom  alá a tenyerét.

- Vidd innen,megfulladok! - röhögtem. - Állj fel,itt a busz.

Torival egy megállóban szálltunk le. Már délután négy körül járt az idő,és még egy 10 perces gyaloglás várt rám.  Egy fajta kertváros részen laktunk,de a kis utca nyüzsgött a hazafele tartó felnőttektől,szabad kamaszoktól akik nagyívben tesznek arra,hogy másnap suli,szülők akik az általános iskolából hozzák haza gyermekeiket,kutyasétáltatók,stb.

-  Ma lógunk? –kérdezte Tori.  A kérdése annyit jelent szimplán,hogy „később találkozunk,és csinálunk valamit?”

-  Nem tudom. Anyámon múlik.

-    Alice,meg Luke majd megment,mint általában,aztán meg gyertek át,oké?

-    Nem mondod el a szüleidnek,hogy büntiből egy tornaszertárat takarítottál,igaz?

-   Kizárt dolog. Este érnek haza,amúgy sem fognak róla tudni. És már teljesen feladtam,annak a reményét,hogy valaha beismerik,hogy nem kedvel a töri tanár. Pedig,esküszöm, ők is tudják,de akárhányszor van valami én leszek a hibás.

-   Ja. – bólogattam együtt érzően. – Akkor később. – öleltem meg pink hajú barátnőmet,majd ráléptem a deszkámra és azon gurulva,hazaindultam.

Mikor megérkeztem a bejárati ajtó elé,felkaptam a  „járgányomat” majd halkan beléptem tágas otthonunkba. Kicsusszantam a tornacipőmből,majd a nappaliba csoszogtam. A nappaliban senkit sem láttam,így reménykedtem,hogy egyedül vagyok itthon.  A lépcső felé pillantottam,amely az emeletre vezetett,de nem hallottam hangokat. Megkönnyebbülve sóhajtottam egyet aztán,elindultam fel a lépcsőn. A tervem az volt,hogy bezárkózom a szobámba,megtanulom ami holnapra kéne,aztán átmegyek Toriékhoz.

-    Szia Sasha. – szólt anyu a hátam mögül. Na,ennyit a tervemről.

-    Hali,anya.

-    Most értél haza? Merre jártál, iskola után? Úgy tudtam egyből jössz haza suli után. 

Francba. Tudja,hogy ma a lánya egy poros szertárat pakolt,csak mert késett.

-  Te hogy-hogy nem vagy a cukrászdában? Azt hittem ma is besegítesz Cameron bácsinak. – kérdeztem vissza.

-  Téged vártalak. Na,hol voltál? Csak nem szertárat pakoltál,mert késtél? Sasha,mondtam,hogy igyekezz! Már a második napon késni?! Nem ezt várom el tőled!

-   Nem mondtad,hogy megy egy korábbi busz,ami egyenesen a sulihoz visz időre! Csak a későbbit említetted nekem! 

-   Tudnod kellene! Ha én nem cipelnélek el a suliba,autóval mindig elkésnél? Legalább,ha már megpróbálsz észrevétlenül órára jutni,aztán lebuksz,elnézést kérhettél volna,késős társaiddal együtt.

-    He? Ezt meg,honnan veszed? Én nem sunyiba mentem órára,rendesen siettem!

Ez a mondatom igazából nem volt igaz. Rohadtul nem érdekelt,és abban a pillanatban csak az járt a fejemben,hogy ne vegyenek észre,hogy késtem. Legnagyobb szerencsémre,észrevettek,és ezt anya tudta. Csak nem tudom honnan. Az órarendemet kívülről tudja már,pedig csak tegnap nyomtatta ki magának a hűtőre. Mindig azt mondja,nekem rakja ki,hogy onnan is le tudjam olvasni milyen óráim lesznek,de tulajdonképpen magának rakja ki ellenőrzés képpen. Így pontosan tudja mikor vannak plusz óráim,és akkor természetes dolog az,ha később érek haza három óránál.

-   Sasha,benne vagyok Mrs. Jenner gyorshívójában,mivel tavaly az év legbalhésabb diákja voltál. Még is mire számítottál? Szerinted bevettem volna,azt,hogy elbeszélgetted az időt a barátaiddal?

-   Anyu,figyelj.. – kezdtem volna magyarázkodni és érveket sorolni anyámnak,de közbe szólt. Lehetőségem sem volt érvelni,pedig az elég jól megy.

-   Nem! Sasha te figyelj rám.. – éééés most következik az a rész amikor az anyám elfújja a jól betanult monológját,amit egész kilencedik osztály utáni nyáron hallgathattam, aztán,  tizedik osztály alatt folyamatosan tolta nekem,majd az azt követő nyáron,és most is. Havonta,hetente,naponta,naponta kétszer,naponta ötször.. és így tovább. Ez a monológ valahogy úgy hangzik,hogy „Egy elit gimnáziumba jelentkeztél,ahol pontosan megvannak a követelt elvárások. Tehetséges,különleges,de legfőképpen okos gyerekek járnak oda,akik tanulnak,jók és nem lógnak. Azért hagytam neked,hogy oda jelentkezz mert tudtam,hogy majd ott megállod a helyed akárcsak a bátyád,Zack. Talpraesett és ügyes lány vagy,de a lehetőségeidet elszúrod a gyerekes kamaszos szórakozásoddal,pedig komolyan kéne venned az iskolát. Ez egy totálisan más gimnázium,eltér és különbözik egy átlagos iskolától,több kötelező tantárgy van. Örülhetnél hogy bekerültél,oda a hangod varázsával,hiába már nem énekelsz,matekból és kémiából remekül kitűnhetnél,és majd lehet belőled valaki. Könyörögöm,szedd össze magad,és legyél jó!”

Annyiszor hallottam már ezt a szöveget,hogy már nem is figyelek rá,mikor ezt mondja. Kívülről tudom,fölösleges figyelnem. Remélem nem rögzül bennem,és én nem ezt a dumát hajtom majd az én gyerekeimnek.

-   Persze. Jó leszek matekból és kémiából. Kedvenc tantárgyaim. – motyogtam cinikusan.

Anya miatt járok kémiára mivel ő erőltette..ha fizikára is kéne,az maga a halál lenne. Nem mennek azok a tantárgyak amikben számolni kell…nagyon nem. A matek meg amúgy is kötelező a Morinsonban,tehát nincs más választásom,mint bejárok órára. Egyszer lógtam matekról. Nem lett jó vége. Nagyon nem.

Sose értettem,általánosban,hogy lehettem végig kitűnő mindenből. Igen,MINDENBŐL. Talán azért mert más voltam..és a suli is más volt. Teljesen.  Matekból még kilencedik elején négyes-ötös voltam,aztán már hármas-négyes osztályzat között ingadoztam,majd tizedik osztályban már kettes-hármas között. És, a legjobb az egészben,hogy a matektanár Mr.Howard,nagy számnak, és kamasz kitöréseimnek köszönhetően már kilencedikben megutált. Mondjuk,az érzés teljes mértékben kölcsönös,én se szerettem,már a kezdetőktől fogva. Fura szaga van,goromba,és szerintem nincs szíve,és azzal szórakoztatja magát,hogy engem próbál megalázni az órái során. Bájos.

-   Felmegyek a szobámba..tanulok,meg ilyenek.

 Elindultam felfele a lépcsőn. Másodjára próbáltam felindulni az emeletre,a szobámba futni,és egy darabig ott ülni.

-   Mit kell tanulnod? 

Francba már. A negyedik lépcső fokon voltam,még négy lépcsőfok és felérek az emeltre. Most komolyan érdekli mit kell tanulnom? Ja,mindig érdekli.

-   Ühm,van egy rövid biosz lecke holnapra. Ennyit. Utána átmehetek Toriékhoz?

-    Nem. – mondta szárazon anya,majd eltűnt. A kertbe ment vagy a konyhába,tippem sincsen,gondolom oda ment vissza ahonnan meglepett engem.

Harmadik próbálkozásra sikeresen felértem az emeletre. A szobámig csúszkáltam,majd mikor beléptem,letettem a deszkát a földre, mellé pedig az iskola táskám. Az ágyhoz sétáltam,aztán hanyatt dobtam magamat. Legkevésbé sem volt kedvem tanulni.

Hosszú percekig a plafont bámultam,és hosszan pislogtam. Úgy éreztem,képes lennék elaludni. Félálomban lehettem,mikor Jasmine belépett a szobámba.

-    Látom jól tanulod a bioszt. – mondta.

-   Mondtam már,ha beakarsz jönni kopogj,és akkor megmondom,bejöhetsz-e vagy nem.

Jasmine kopogott a szobaajtómon (amúgy már a szobában volt,de tök mindegy) majd feltette a kérdést :

-    Bejöhetek?

-   Nem. – feleltem.

-   Csak azért jöttem,hogy anya azt üzeni ha megtanultad  a bioszt menj le mert kikérdezné.

-    Most te vagy anyuci postagalambja? Minek mondjam fel? Úgy is mindig mindent megtanulok.

-   Igen,persze. Amúgy,ő kérte meg,hogy szóljak.

-   Miért nem megy ma be a cukrászdába?

-     Honnan tudjam? Nem mondta.

Miután a hugom megtette anya kérését,kiment a szobámból.

Nem akartam tanulni. Nem akartam,hogy anya kikérdezze. Nem akartam itthon punnyadni,mert már nagyon kezdtem megunni hófehér plafonom bámulását.

Kihalásztam farmerzsebemből a mobilomat,és úgy döntöttem most írok egy „SOS vigyetek el lógni” SMS-t Luke-nak.

Sasha: Luke!! Szabadítsatok ki!!!

A válasz hamar érkezett.

Luke: Mivan,anyuci berágott?:DDDDDDD

Sasha: Nem vagy vicces. Megint kezdi. Kiakarja tőlem kérdezni a hülye,bioszt. Alig kell valamit tanulni bioszra. Nem akarok itthon ülni. Unatkozok. Nincs kedvem tanulni.

Luke: Nem tanulod meg előbb a bioszt? Mert ha megtanulod,utána tuti elengednek.

Sasha: Miért,te nem tanulod meg? Este bemagolom azt a két sort nem nagy cucc.

Luke: Oké,kihozlak a börtönből.

Sasha: Köszönöm.  Siessetek.

Luke: A szokásos hadműveletet végezzük el,Alice-vel,vagy alkalmazzunk újat?

Sasha: Van új meg szokásos?

Luke: Yep.

Sasha: A szokásosat. Nem tudom,mire kell számítanom az új hadműveleteteknél. :D

Luke: Ok. Pár perc múlva,ott vagyunk bírd ki.

Az üzenet váltásunk után lementem a nappaliba. Anya a hatalmas fekete díványon ült,és egy napilapot olvasott.

-  Na,megyek anya.

-   Nem mész sehova. Tudod már a bioszt? Hozd a könyvet kikérdezem.  És,ha nem is tanultad meg,mert gyanítom bele se néztél,akkor is itthon maradsz. Tanuld már meg,hogy a tetteknek következménye van.

-   Anya,én önszántamból is szívesen segítettem volna,poros,retkes tornaszertárat takarítani. Nagylelkű vagyok,és segítőkész,főleg ha a szeretett sulimról van szó.

-   Aha,persze.  –köhögte anyu,majd újra az újságot kezdte olvasgatni.

Egy darabig,még a nappaliban ácsorogtam,a lábaimon ide-oda billegtem,majd úgy döntöttem leülök anya mellé,aki továbbra is az újságot böngészte. Ismét könyörgésbe akartam kezdeni,hogy engedjen el itthonról,mikor Luke és Alice lépett be a terasz ajtón.

Alice-nek szabad átjárása van hozzánk mivel,a kertünket és az udvarunkat elválasztó kerítés közé egy kaput építettünk a szüleinkkel,mikor barátok lettünk.A kapun áthalad egy apró ösvény és ott,előszeretettel járkálunk át és zargatjuk a másikat. A legutóbb akkor mentem át Alicékhez,amikor éppen vacsoráztak,múltkor ő jött át akkor mikor én elaludtam egy unalmas filmen stb. Igazából ennek az a lényege,hogy én akkor zaklatom amikor kedvem van hozzá,akár a nap 24 órájában, ő pedig engem.  Akkor is átjön a húgaimmal játszani mikor én nem vagyok itthon,így ők sosem unatkoznak. A szüleit is előszeretettel zaklatom,szerintem gyakran szeretnének elküldeni melegebb éghajlatra,de van bennük jó indulat és sosem teszik.  Ez az több éves átjárkálás,váratlan betoppanások,már teljesen megszokottá és természetessé vált.

-  Jó napot Lucy!

-   Napot Ms.Wish,avagy Lucy. – üdvözölték anyámat. Az utóbbi szerintem teljesen egyértelmű,hogy Luke volt. Ó,és miután anya újra házasodott azóta ő, „Ms.Wish”

Annyira ismerik a szüleimet,hogy tegeződnek velük. Olyanok mint a haverok. Fura számomra. Beteges. Mi lesz legközelebb,együtt mennek csocsózni és engem nem hívnak majd?

-   Sziasztok. – mosolygott rájuk,anyu. – Mi járatban?

-    Csak Sashaért jöttünk. Megyünk Toriékhoz lógni. – mondta,Luke a saját laza stílusában.

-    Most Sasha nem mehet „lógni”. Bocsi,srácok.

-     Ugyaaaaaaaan. -  kezdi Alice bevetni a titkos módszert.  Hurrá,hurrá. – Tessék elengedni! Velem jön majd haza,mint általában,és pontosan és időbe itt leszünk. Hányszor késett el itthonról Lucy? Mindig velem jött,és pontosan érkezett haza,mert mindig mondtam neki, „késni nem illik,és bajba kerülsz!” Ha kellett,mindig haza lökdöstem. És,Sasha megigéri,hogy letesz az éjszakai sorozat nézésről,és hogy soha többet nem késik a suliból. Ugye,Sash? – pislogott ártatlanul rám Alice,mire én hevesen bólogattam. Mindannyian tudjuk,hogy fogok még késni,és nem teszek le az éjszakai sorozat nézésekről.

-  Majd reggelente hívom,amikor én kelek,így tuti nem alszik el? Naaa?

Na ezt tuti nem gondolja komolyan. Kizárt dolog,hogy én akkor keljek amikor ő. Nem,nem nem, nem és nem.

-   Oké,mehet. De ne maradj túl sokáig. Akkor gyere mint amikor Alice! És Luke megtennéd...

-    Hogy kísérgessek,ilyen védtelen kislányokat ne hogy megtámadják őket,ilyen békés környezetben? Természetesen. – válaszolt szemtelenül,Luke,mire Alice oldalba vágta.

Miután sikeresen megtörtént,a „győzzük meg Sasha anyját,hogy engedje el a lányát extrém barátnőjükhöz” művelet,vihogva hagytuk el a házunkat. Alice fantasztikusan alakított,Luke meg csak a szokásosat adta. Tipikus önmagát.

-   Ugye nem fogsz felhívni amikor kelsz?  - néztem röhögve Alice-re.

-     Dehogy is. Van amikor később kelek,mint te. De add a mobilod. Adok hangot a hülye ébresztődre,mert amúgy te elfelejted.

Megráztam a fejem majd röhögve  a kezébe nyomtam a készüléket. Alice,beírta a feloldó kódot,majd nyomkodta,húzogatta az ujját,az érintőképernyőn,és miután úgy vélte,hogy „igen,ez elég hangos lesz,sőt meg is fog süketülni” visszaadta a telefonomat. A további utunkat nyugodtan folytattuk, a nem túl messze lakó Toriék házához. 

Mi is elég tágas házban élünk,de a Toriéké,eléggé hasonlít egy villához. Tori az utca végén lakik, a hozzá vezető utat,végig egyenesen kell megtenni. Éppen ezért szállunk le egy buszmegállóban.  Toriéknak szükségük volt ekkora házra,és meg is tehették,hogy ilyen legyen. A szüleinek szuper,jó fizető állása van,így szívesen mondanám azt,hogy gazdagok,de inkább amolyan megtudnak élni család. És,hogy miért kellett nekik ekkora ház? Mert ha Tori,egyedül nevelkedett volna,akkor biztosan nem egy 5 hálószobás,2 fürdőszobás,nagy konyhával,hatalmas nappalival,tágas garázzsal,óriási udvarral rendelkező házba telepedtek volna le. Tori és az négy bátyjának kellett a hely,a szüleik pedig biztosították ezt a helyet.  A szüleiknek jut egy szoba,Torinak,Austinnak,Tylernek és a maradék két fiúnak Arnoldnak és Ryannek. (Ők ketten egy szobába voltak) Ketten már elköltöztek tőlük,így egy szobát kialakítottak,ilyen vendégszoba szerűségnek, Tyler most harmadikos, a mérnöki egyetemen,kollégista hétvégéken jár haza mert a város más felében tanul,Austin pedig idén kezdte az egyetemet a bátyámmal együtt.  

Beléptünk a kert kapunk,majd Luke kopogott a bejárati ajtón. Austin nyitott ajtót.

-   Császtok. Mizu? – üdvözölt minket,közbe Luke-val kezet fogtak.

-   Hali Austin! – kalimpáltam Luke mögül,aki kitakart Austin látóköréből.

-   Sasha! De jó,hogy látlak. Gyertek be, a bátyád is itt van.  Torit,kint találjátok, a medence felszínén lebeg kedvenc lila színű matracán,és itt van Amy is meg Sandra is akik nagyon beteg számokat hallgatnak.

-   Hallottam Austin! – hallatszódott,Amy kiabálása az udvarról. Ahogy beléptünk a házba,nem időztünk ott sokat,egyenesen kimentünk az udvarra. Tori,a szeptemberi forróságban (körülbelül 27 fok lehetett ma, Los Angelesben,itt sosincs mínusz) bikini felsőben,és egy fekete melegítő rövidnadrágban feküdt matracán,és folyamatosan az eget pásztázta. Amy és Sandra valami zenén vitatkoztak,Zack pedig egy nyugágyon feküdt,és limonádét ivott.

-  Sziasztok. – köszöntünk nekik,mire ők visszaköszöntek.

-   Na sikerült ellógni? – hunyorgott felénk Tori.

-    Alice megint alakított.

-     Szuper. Nem soká átjönnek az ikrek is,meg Laura és Adam,de Hope ma nem tud jönni az edzése miatt,sajnos.

-   Klassz. Aham,értem. – bólogattam és leültem a teraszukon,az egyik székre Alice mellé. Aztán szépen lassan kezdtem felfogni a hallottakat.

-   Adam?! Adam is jön?!

-    Ühümm,áthívtam őt is. Baj?

Megráztam a fejem. Dehogy baj. Ugyan már. Maximum megint belém köt,én végig sértem,ő végig sért,aztán annyira elegem lesz belőle,hogy a medencébe lököm,és csúnyán kinevetem. Igen,ez jó lesz.

Miközben a „hogy nyírom ki Adam” tervemet szőttem,mindenki kellemesen elfoglalta magát. Amy és Sandra még mindig valami zenén vitatkoztak,Tori,élvezte,hogy lebeg a felszínen,Alice limondét szürcsölgette,és próbálta kiszedni az italba ejtett citromot anélkül,hogy kézzel nyúlna bele (???) Zack és Austin beszélgettek,csupa olyan dologról ami nem érdekelt,Luke meg..elkezdett levetkőzni.

- Sasha. Jól vagy? - kiabálta a bátyám.

- Igen!  Miért ne lennék?

- Passz. Fura fejed volt. 

Túlságosan elkalandoztam a gondolataimban. Na mindegy.

-    Luke. Mit csinálsz? –ráncolta a szemöldökét Sandra.

-    Melegem van,úgy készülök csobbanok. Miért? Mellesleg te hogy,hogy nem tanulsz?

-     Már megtanultam a hülye bioszt.

-    Ja,bocs.

-    Most akkor,komolyan úgy készültél,hogy csobbansz? – kérdezte Alice,fel sem nézve rá,nagyon elfoglalta a poharában lévő citrom karika.

-    Igen. Úgy készültem. 

Luke-on tényleg egy fürdőnadrág volt. Ruháit  a teraszt körbeölelő kerítés szerűségre terítette,majd neki futott a medencének és ugrott egy „bombát”. Sikeres bomba érkezése következtében,Tori nem számított a megmártózó Luke-ra így Tori lefordult a matracról és a vízbe zuhant. Köhögve bukkant fel a víz alól.

-   Te barom! – csapkodta a vízfelszínét.

-    Mi van? Mondtam,hogy csobbanok. Te nem figyeltél. – vigyorgott Luke pimaszul. Torit idegesítette a pimasz mosolya,így pocsolni kezdte. Akik ezt a „partról” nézték megállás nélkül röhögtek.

Időközben megérkezett Dave,Drake,Laura és Adam is.

-   Miről maradtunk le? – mutatott,az agresszívan pocsoló Tori felé Adam.

-    Hát,Sandra már megtanulta a bioszt és Amyvel valami zenéről veszekedtek,Luke úgy készült,hogy ő ma megmártózik ezért beugrott a medencébe,amire Tori nem számított és lefordult a matracról,és most pipa Luke-ra és vízi csata van.  Én itt ücsörgötem,és egy citromkarikával szerencsétlenkedtem,Austinék beszélgettek,Sasha pedig,nem tudom mit csinált,néha ijesztően röhögött és vigyorgott. Asszem ennyi. – magyarázta Alice.

-   Van limonádé?

Ja,Dave-nek ennyi megragadt a sztoriból. Alice bólíntott,majd Dave visszafordult a házba. Gondolom a konyhába igyekezett limonádét szerezni.

Luke kikászálódott a medencéből,majd a most megérkező srácokhoz sétált,hogy üdvözölje őket. Nedves haját hátratúrta miközben feléjük tartott. Szálkás testéről és izmos karjáról,folyamatosan csöpögött a víz.  Sosem mondtam azt,hogy nem találom őt vonzónak. Luke is,tipikusan azok a srácok közé tartozik akik tisztában vannak,hogy mennyire jól néznek ki,és hogy megbámulják őket a lányok. Ezt ő is kihasználja. Adam is ilyen. Tuti ezért vannak ilyen jóba.  Ki ismertem a fajtájukat.

-   Jót csobbantál? – vigyorgott Adam.

-   Fantasztikusat. Már megérte,hogy lássam pszichopata Torit,vízbe fordulni. Szerintem,most a bátyja is jobban bír mint valaha. – röhögött.

-  Szép volt Luke. Legalább így több értelme van a medencének számára. Úszik benne. Jött oda,Austin és Zack. Austin gratulált Luke,remek ugrásáért,Zack pedig beült egy mellettem lévő székre.

-   Kösz az elismerést. Mellesleg. Zack. Austin. Ő itt Adam,új osztálytárs régi és mostani legjobb haver. Adam. Ő itt Austin, Tori bátyja és Zack, Sasha bátyja.

Barátságosan kezet fogtak a srácok,aztán hamar témában voltak.  Zack jobban nyitott Adam felé,hamar a gördeszka témába kerültek,mivel Zack is deszkázott régebben. Úristen! Adam meg Zack legjobb barátok lesznek,Jasmine és Adam huga Lizzie legjobb barátok lesznek,a két Frewer gyerek nálunk fog lógni,és akkor minden egyes nap láthatom Adam-et az otthonomban. Nem elég a suliban? És így is mivel,egész jól összehaverkodott mindenkivel,minden banda programban benne lesz. Új barátokat fogok keresni. Meg új testvéreket.

Kis idő elteltével,mindenki teljesen lekötötte magát. Minden suli után program azzal telt,hogy Toriéknál lógtunk,vagy egy parkban,vagy egy gyorskajáldában,vagy egy kávézóban.  Laura egy nagyon vastag (!!!!) könyvet olvasott,Adam,Zack és Austin beszélgettek,Dave Laurát piszkálta,így Laura már majdnem agyon csapta azzal a nagyon vastag könyvvel (!!!) Drake a lábát áztatta a medencében és unott arccal bámulta a víz felszínét,mivel a mellette ülő Sandra valamit magyarázott neki,ami gondolom nem érdekelte,Luke és Tori a medence felszínén pihengettek (Tori megbékélt,és adott Luke-nak egy másik matracot) én pedig,mint mindig a fejemből néztem ki,a többieket bambultam és gondolkodtam.

Elég sok minden átfutott az agyamon. Főleg anyám szavai ismétlődtek újra és újra,és abból is az a része,hogy „ Örülhetnél hogy bekerültél,oda a hangod varázsával,hiába már nem énekelsz,matekból és kémiából remekül kitűnhetnél,és majd lehet belőled valaki.”

Hogy is lehetne belőlem valaki? Hisz..már nem énekelek. És,miért? Mert nem akarom átélni,azt ami az utolsó általános iskolás évemen történt. És,hogy akkor mi történt? Ha lesz rá elég erőm biztosan felidézem a fantasztikus,csodás,fenomenális emlékeket. Most képtelen vagyok rá.

Gondolataimat,az előttem lévő Adam szakította félbe.

-   Mit akarsz? –pislogtam értetlen fejjel.

-     Bocs, a tegnapiért. Tessék,hoztam limonádét,mert láttam megittad.

Összeráncoltam a homlokomat,de azért elvettem a felém nyújtott poharat. Valami nem stimmelt. Kedves. KEDVES. Kedves volt.  Miiiiiii?

Miután,elvettem tőle a poharat Adam a medencéhez sétált és Luke-nak kezdett magyarázni. Még mindig értetlenül meredtem hol a nekem háttal beszélgető új fiúnak,hol a kezemben lévő limonádéra.

Belekortyoltam. Aztán azonnal kiköptem.

-   Mi  a szar? – visítottam. A nyelvem és a torkom lángolt. – Ki akarsz nyírni?

-   Nem,dehogy. De,te kezdted a harcot Sasha. Most visszavágtam.

Milyen harcot? Mi van? Oké,hogy harcias vagyok,de én csak levertem fociban,tegnap meg elmondtam a  véleményem. Nem nagy dolog. És igazából ő kezdte!

-   Egy oltással,és egy foci vereségért azzal vágsz vissza,hogy paprikát teszel a limondémba?

-   Sót akartam,de azt nem találtam! Most vagyok itt először! Austin azt mondta,használjam azt amit találok. – röhögött. Vele együtt Luke. Vele együtt Austin. Vele együtt Zack. Vele együtt Drake. Tori hihetetlenül meredt rá afféle „ez se bírja ki,hogy ne szekáljon valakit balhé lesz” nézéssel,Alice behúzta mellettem a nyakát,és a kiürült pohárjában piszkálta a citromkarikát, Laura azt se tudta mi van és Dave se,Sandra nevetett (?) Amy meg..nem tudom. Engem nézett.. a nézése pedig azt sugallta,hogy ne hagyjam magam. Legyek gonosz. Én pedig nevetni akartam. Aztán inni egy kis vizet,hogy ne égjen a nyelvem meg a torkom,de úgy voltam vele,hogy előbb elvégzem a hirtelen kipattant ötletem,aztán nevetek,majd iszok.

Felálltam a székből és lassan a medence szélén ácsorgó Adamhez sétáltam.

-   Tudod. Köszönöm. Igazán,finom és hűsítő. – mutattam a kezemben lévő italra.

-    Ó,érted bármit. – mondta cinikusan. De leszeretném most köpni. Késztetést érzek arra,hogy a két szeme közé köpjek.

-   De tudod mi hűsítő még? – mondtam teljesen nyugodt hangnemben. Mivel Adam háttal állt nekem,picit oldalra fordult,majd felhúzta a szemöldökét afféle „Na,mondd mi” tekintettel nézett rám.

Nem mondtam semmit,csak meglöktem a vállánál fogva úgy,hogy a vízbe boruljon. A tervem sikeresen konstantáltam,Amyből,meg kitört a röhögés,aztán a többiekből.

-   A víz. –vigyorogtam gonoszan a felbukkanó fiúra,aki totálisan elázott.

A torkom még mindig égett,és ahogy nevettem azt hittem megfulladok,úgy hogy,hanyagoltam a „félóráig nevetek ezen a bénán,mert azt hitte,hogy jobb nálam” dolgot és, a ház fele indultam,azon belül is egyenesen a konyhába,friss vízért.

-  Ja,és mellesleg,te kezdted!