3.Fejezet

SZEPTEMBER 2

7:30,Kedd

- Sasha! Sasha! SASHA KELJ FEL!!!! - a húgom ráncigálására ébredtem.
- Mi az? Tűz van? - pislogtam rá álmosan.
- Tűz van?! Ja,igen tűz van! Te idióta elaludtál, 7:30 van! Hogy a francba nem bírtál felkelni a  mobilod idegesítő ébresztő hangjára?! Elkések! Miattad!
Idegbajosan hadonászott,és veszekedett velem,holott én még fel se fogtam mi történik körülöttem. Nem sokkal később anyu lépett be az ajtón.
-Lányok,indulnunk kell mert különben..Sasha,te most keltél?!
- Ja.-feleltem.
Látszott anyun,hogy legszívesebben leordítaná a fejemről a hajkoronámat,de helyette csak annyit mondott,hogy "Ha sietsz eléred a 8:05-ös buszt,de sietnünk kell,a lányoknak időbe be kell érniük. Este számolunk!" majd elhagyták a szobámat.  Nincs is jobban annál mikor az idegbajos húgod ébreszt a suli második napján,nem? Majd benyit az anyád,aki próbál higgadt maradni,de nem megy neki mert legszívesebben agyon szidna.
 Mellesleg,most tényleg az én hibám,hogy elaludtam. Talán,nem kellett volna hajnal egyig a kedvenc sorozatomat bámulni,de iszonyatosan le voltam maradva. A jó hír az,hogy már nem vagyok lemaradva a sorozatból,a rossz hír pedig,hogy rettenetesen álmos vagyok,és nagy valószínűséggel elkések az első órámról.
Már anya egész jól kezeli ezeket az "elaludtam" szituációkat,mivel már nem kiabál velem korán reggel, helyette vagy nem mond semmit,vagy a fogai közt csikorgatja ki,a utasító szavait.

A ház elcsendesedett,már totálisan egyedül voltam itthon.  Kibotorkáltam az ágyamból és a fürdőbe vettem az irányt. Karikás szemek,kócos hullámos haj (bah),fáradt tekintet. Jó reggelt Sasha,legyen szép napod!
Hajvasalásra nincs már időm,pedig utálom ha hullámos a hajam,de most kénytelen leszek beérni ezzel. Miután megmosakodtam,próbáltam kezdeni valamit az arcommal amitől kevésbé látszik az álmos tekintetem de nem igazán használt,semmi,így fölösleges volt az arcomra korrektort felvinni,vagy alapozót. Nekem már mindegy volt,de azért magamon hagytam és nem mostam le. Felvittem egy kis szempillaspirált,majd kifésültem  a hajamat.
Mai outfitnek egy ujjatlan fehér feliratos pólót választottam amin az állt hogy "BAD",egy farmer rövidnadrágot és egy hosszú kockás inget. Kedvelem ezeket az ujjatlan feliratos pólókat. Felvettem hozzá kedvenc fekete Conversem és már kész is voltam. Még csak 7:50 van,hova siessek? Mivel már fogat mostam,úgy döntöttem,hogy majd a suliban reggelizek..és majd iszok egy kávét. Még gyorsan bedobáltam a táskámba az órarendemnek megfelelően a tankönyveket (francia,ének,állampolgári ismeretek,biosz,matek),illetve a táskámba bedobáltam még a tesi cuccomat,ami egy fekete cicanadrágból állt,és egy rövid ujjú pólóból amin a suli logója volt illetve egy egyszerű kényelmes sportcipő, hozzá pedig egy törölközőt és egy tusfürdőt raktam el.(általában lezuhanyzunk,tesi után.)  Lebaktattam az emeletről a táskámmal a vállamon,és végül úgy döntöttem nem indulok el kávé nélkül a suliba.
Hálát adok Bennek,amiért szokott hazahozni ilyen fura dobozos(?) kávét. Kikaptam egyet a hűtőből és felbontottam majd mohón inni kezdtem. Az idő már 7:53 felé járt,úgy hogy nem volt sok időm,és a buszmegálló,nincs annyira messze a házunktól,de közel se.
Futni lusta vagyok hozzá úgy,hogy egyetlen egy megoldásom maradt: a gördeszka.
Felkaptam a bejárati ajtó mellé támasztott,deszkámat,gyorsan kiléptem a bejárati ajtón,bekulcsoltam majd sietni kezdtem.

Gördeszkán végig suhanva haladtam a kis utcán,kezembe egy fura dobozos kávéval ami elég hideg,és gyakran zsibbad le az agyam tőle. A buszt éppen,elértem. Felkaptam a "guruló csodajárgányom" felsétáltam a  buszra,illedelmesen köszöntem a  sofőrnek majd megvettem a jegyet. Az első bejárathoz közel ültem,és számolgatni kezdtem mennyit késhetek.
A busz 8:05-kor indult. 10 perc alatt ér be. Tehát 8:15-re a suli előtt vagyok. Még két perc míg befutok,majd megint 2 perc míg felsétálok a nyelvi termekhez anélkül hogy lebuknék. Klassz tehát az francia óráról mindössze csak 19 percet kések. Majd elmotyogok,egy elnézést és meg van oldva a problémám. A francia tanár úgy is szeret,és nem hiszem,hogy pont az első nap szeretne leszidni kedvenc diákját. Hihi.

Hirtelen a táskám rezegni kezdett. Mármint a mobilom. Előkaptam a táskámból a készüléket,majd kíváncsian megnyitottam az üzenetem.

Luke: Franciával kezdünk,ha esetleg nem tudnád. Ne bolyongj tétlenül a folyosón inkább húzzál be órára!

Sasha: Elaludtam. A buszon ülök. Nem soká ott vagyok.

Luke: Basszus,Sasha ne már! Nélküled nekem végem van francián! Ha kikérdeznek,akkor jó ha eltudom motyogni hogy müzlit reggeliztem. 

Sasha: Luke! Én nem reggeliztem,most ezt muszáj volt? Amúgy meg kellett neked franciát választanod,ott volt a német is! 

Luke: Csak..csak igyekezzél,de tényleg. És kerüld el Ms.Jennert a folyosón sétálgatott csengetés után,későn érkező áldozataira várva. 

A busz,hirtelen megállt én pedig elsőként pattantam le róla. Úgy terveztem,hogy halkan bemegyek az épületbe,felmegyek a suli legfelső emeletére,elosonok a francia teremig,majd belépek,köszönök,és elnézést kérek (természetesen franciául).Az ötletem sikerbiztosnak tűnt,egyet leszámítva. Ms.Jennert avagy a Jetit. Ms.Jenner az igazgatóhelyettesünk a Morinson gimiben,szigorú és könyörtelen és irtózatosan magas,ezért becéztük el,annak idején Jetinek.  Na nem mintha,túlzottan szőrös lenne vagy valami,csak az én képzeletemben a Jeti egy nagyon nagyon nagyon nagy szörny. És szerintem minden gyerek elképzelésében. Ezért lett Jeti. 
A hátsó lépcsőfordulón akartam felmenni,mivel azt kevésbé figyelik. Aha,gondoltam én. Ahogy a lépcsők felé sétáltam megpillantottam a Jeti árnyékát és még négy diákot. Basszus.Gyorsan sarkon fordultam,de addigra már késő volt. Észrevettek. Lebuktam. 
- Sasha Edwards! 19 perc késés! Szépen fordulj meg és fáradj ide! - mondta nyugodt hangon Ms.Jenner. Odasétáltam a négy bűntársamhoz majd egy "Jó reggelt" köszöntéssel üdvözöltem az igazgatóhelyettest. 
- Nekem ne mondd,hogy Jó reggelt,mert koránt sem az! Már a második iskola napon elkésni?! Ez ebben a gimnáziumban nem fogadható el,és ezt az állandó késők nagyon is jól tudják! Ugye Sasha? 
Oké. 1. Én nem vagyok állandó késő,mindössze a sorozatnapjaimon alszok el. 2. Mi az,hogy engem vesz szemügyre a négy bűntársam is mind állandó késő!
- Nem maradtok büntetés nélkül. Elég a késésekből. Ne aggódjatok,nem veszem el az ebédszüneteteket és nem kell bent ülnötök egy órahosszát egy üres teremben. Helyette,kitakarítjátok a tornaszertára Mr.Trainor felügyeletével. Három órakkor ott fog titeket várni,aki nem jelenik meg,annak komolyabb büntetést szabok ki. Most pedig neveket és az osztályotokat, hogy leadjam Mr.Trainornak az ő kis segédjeit. Mellesleg az osztályfőnötöknek is jelezni fogom ezt a  késést,csak hogy figyeljen rátok jobban.
-Rebecca Richards. 10.A
- Kim Jacksos. 11.C
- Arthur Grande. 12. B
- Mario Hastings 10.D
- Sasha Edwards. 11.D
Miután,Ms.Jenner felírta a kis noteszába a nevünket (azt a noteszt állandóan magánál hordja,mint valami rendőr,várja hogy büntetést,vagy hasonló dolgot firkantson rá) elküldött minket órára. Kimmel együtt mentünk franciára,és együtt szidtuk a hülye tornaszertár takarítását,a hülye a büntetést,és a hülye Jetit. Ráadásul mind a ketten fél órát késtünk,mert Ms.Jenner elhúzta az időnket.
- Mellesleg,Ms.Edwards! - kiáltott,utánam még mielőtt beléptünk volna a terembe. Ez végig jött utánunk. Akkor hallotta vajon,hogy halkan őt szidjuk? Upsz.
- Meg ne lássalak,hogy ezen az izén gurulsz,megértetted? - mondta szikrákat szórva rám a tekintetével.
- Ó,hát hogyne. - bólintottam cinikusan.

Franciára beérve mind a ketten elmotyogtuk egyszerre(!) franciául(!),hogy elaludtunk,elkaptak minket a  folyosón és nagyon sajnáljuk hogy elkéstünk.
Ms.Evans csak szomorúan megrázta a fejét,majd a helyünkre küldött. A 11.C osztályból raktak minket közösen franciára,és a mi osztályunk szokta elfoglalni a hátsó részeket a teremben és ez most se volt másképp. Az utolsó előtti padsorban ott volt számomra egy üres hely,melynek a székén Luke pihentette a lábát,és idegesen (és feltűnően) rágózott.
Odamentem,lelöktem a lábát a székről és leültem. Akaratom ellenére Luke a lábával teljesen hátrahúzta a széket,ezáltal engem is,és most azt várta,hogy bocsánatot kérjek.
- Oltári nagy szerencséd van,hogy nem szólítottak fel,hogy meséljek a nyaramról.
- Bocs,elkaptak. És délután büntiben leszek.
 -  Luke et Sasha est quelque chose de mal? - szólalt meg a tanárnő szikrákat szólva kettőnkre. Azt hittem nem hallja,hogy suttogunk,nagyon elvolt foglalva Kelly-vel aki éppen a nyaráról mesélt. Miért jár ő is franciára?
- Il n'y a rien. - feleltük egyszerre Luke-val (na,erre meg emlékszik,hogy kell azt mondani hogy nincs semmi!).

A maradék 10 percben csendben voltunk. Én az ablakon próbáltam bámészkodni,kopogtattam a körmömmel a padot,ritmust ütögettem,és mindent csináltam,hogy ne unjam el az életem.
Életem leghosszabb 10 perce volt. Iszonyat unatkoztam,Kelly beszámolója alatt meg pláne. Hogy bír ennyit beszélni,egy hülye úszótáborról?

Csengetés hallatán,felkaptam a táskám,és kisiettem a teremből,majd gyors léptekben haladtam a hátsó lépcsők felé. A büfébe akartam menni,reggelit szerezni magamnak,mert már nem bírtam tovább élelem nélkül. A folyosón menet,egy kéz ragadta meg a karomat és rántott vissza.
- Azt már nem! Nem tűnsz el még egyszer! - meredt rám Luke.
- Luke! Éheeeeeen halok!
- Majdnem végem lett francián!
- De nem is szólítottak fel! És amúgy is,ott volt Hope,meg Sandra addig ők simán súghattak volna.
- De hát Hope bealudt francián!
- Engedj el,éhes vagyok, a büfébe akarok menni!
- Megyek veled.
- Miért?
- Mert Hope,megkért hogy vegyek neki pillecukrot. És veszek magamnak szendvicset. Tehát megyek. - jelentette ki határozottan Luke,majd elengedte a karom és lekísért a büfébe.
Vettem egy nagy kakaós csigát (egyszerűen imádom,nem tudok vele betelni) és egy dobozos kólát,Luke pedig egy csomag pillecukrot (Hope-nak) és egy sonkás szendvicset.  Mikor beleharaptam a kakaós csigába olyan érzés volt mintha hetek óta nem ettem volna. Hát,így jár aki nem reggelizik.

- Nem akarok énekre menni. - mondtam halkan miközben az ének terem fel sétáltunk.
- Én se akartam franciára,még is ott ültem élet és halál között.
- Fejezd már be! Ígérem legközelebb nem alszok el! Vagy keddenként nem alszok el,megfelel?
- Meg. Na és akkor ma mi lesz a mai deszkázással? - mutatott a kezemben cipelt gördeszkámra.
- Büntiben vagyok,de nem olyan átlagos kis büntiben. Kitakarítjuk a tornaszertárat.
- Izgi.
- Aztán meg..anyu leszámol velem..mert megint elaludtam,és büntit kaptam.
- Ezt megszívtad.. Várj,akkor ma nincsen deszka? - kérdezte totál kétségbeesett tekintettel.
- Nem tudom. De úgy is fogok írni,vagy hívlak vagy valami. Ahogyan általában. - próbáltam nyugtatni Luke-ot,de ő továbbra is,a mai deszkázással nyaggatott.
Suli után,miután megtanultunk (azaz csak én,Luke szerintem ledobja a táskáját és idegesíti a húgát mikor hazaér,nekem meg muszáj mert leellenőriznek) mindig deszkázni mentünk,egy nem túl messzi parkba. Mindössze pár perc séta mind a kettőknek (azaz gurulás) bőven ráfér mind a kettőnkre egy agyzsibbasztó nap után,illetve rengeteget hülyéskedünk. Luke szintén csak egy utcával lakik arrébb mint én,így miután kilencedikben őt tekintetem Alice után a második legjobb barátomnak,sok időt töltött nálunk és én náluk. Persze mióta kialakult a társaságunk nekem nincs konkrét legjobb barátom,mert mindenkihez eléggé ragaszkodó vagyok,mindenki kívülről fújja az életrajzom és mindenkihez ugyan úgy ragaszkodok.
- Mi lenne ha,én kiszöktetnélek amikor átmegyek hozzátok ma,és úgy lépnék el deszkázni? - mondta Luke.
- Ki mondta,hogy ma átjöhetsz? - vontam fel a szemöldököm.
- Én. Most. - vigyorgott elégedetten. - Gyere,jön Ms.White. - ragadta meg a karom és futni kezdtünk az énekterem felé,ami a földszinten volt,nem túl messze van a büfétől. Tulajdonképpen a tornaterem bejáratától és a büfé között helyezkedik el. Ez az egyetlen tanterem amit ide hátra száműztek,mivel szerintem ez a legnagyobb terem az egész suliban,mivel bent található egy kis színpad,sok szék,a kis színpad mellett zongora,különböző nagy zenészek arcképei,tábla,ja meg egy tanári asztal is és a teremből nyílik a még nagyobb hangszereknek szánt szertár. Hát,mit is mondjak : Pénzes egy suli.

Ms.White kedvesen üdvözölt minket amikor beengedett. Egy hátsó sorban lévő székre ültem,mint ahogy általában. Komolyan imádom Ms.White-ot,imádom az óráját,csak egy gondom van az egésszel: én nem énekelek. És nem azért mert nem tudok,hanem mert már nem merek. Ez egy fájdalmas történet amin nem az énekórán gondolkodnék mivel csak még idegesebb leszek tőle.
És ilyenkor merül fel általában az emberekben-és egyúttal bennem is- a kérdés:
Mit keresek itt,amikor én nem vagyok egy matekguru,utálom a kémiát,meg a  fizikát,a rajzolás nem az én világom,nem táncolok,nem színészkedek,nem tervezek,nem vagyok informatikus és nem is énekelek,ja és nem orvosnak készülök? Passz. Már én se tudom.
Egész ének órán kedvesen beszélgetett velünk a nyarunkról érdeklődött,kérdezgette ki milyen zenei fesztiválon volt (mert őket már 16 évesen elengedték,pfffff)vagy hol nyaralt meg hasonló kérdésekkel bombázott minket. Nem énekeltünk,nem kért meg senkit hogy játsszon el valamit,és én ennek nagyon örültem.

Ének óra után,megkönnyebbülve mentem állampolgári ismeretek órára ahová az osztály szintén közösen tartott. Legizgalmasabb óra a világon,mikor megismerhetjük Amerika történelmét,alakulását,az elnököket,azok tetteit,mikor írták az Alkotmányt,hány szenátor van blablablablabla. Mr.Richmann tartotta nekünk az órát,ahogyan a történelem órát is ő szokta. Tori kedvenc tanár. Haha,nem is,kilencedik óta nem kedvelik egymást és ha teheti Mr.Richmann Torit szapulja,ő meg "szemtelenkedik" ezért mindig az igazgatóinál köt ki,vagy büntetést kap. Ez a mai nap ma sem volt más kép,Mr.Richmann mint mindig Torit szekálta Tori meg nem hagyta magát,szóval most Tori jön velem rendet rakni a tornaszertárban. Hurrá-hurrá,nem leszek egyedül.Egyébként a kapcsolatuk meg alapozásánál betett az,hogy Tori a második röpdogánál puskázott,mert nem tanult. Szerinte fontosabb volt,befejeznie valami rajzot,így elfeledkezett a dogáról.

Állampolgári ismeretek óra után,elindultunk tesire. Tori végig Mr.Richmann szidta,míg leértünk a földszintre,míg a folyosón el nem mentünk a tornaterem ajtajáig,amin végig nem mentünk egy ott lévő folyosón majd amíg ott be nem vonultunk az,öltözőbe,majd amíg át nem öltözött.
A szőke Barbiek aka-Kelly és barátai külön padokon öltöztek,és beszélgettek,halkan. Na,tekintettel voltak Tori kiakadására ezért egész csendben voltak. Fejlődnek.
- Oké,lenyugodtál? - kérdezte Amy,Torihoz üzenve kérdését.
- Utálom ezt a tanárt! Csak egyetlen egyszer puskáztam,azóta mindig tanulok! Amúgy,már igen.- mondta.
Az öltözőnk ajtaján kopogtak,majd meghallottuk a tesi tanárunk Mr.Matthews hangját,hogy mehetünk be órára. Elhagytuk az öltözőt,és a nagy tornaterem ajtaja elé mentünk,majd miután a tanár kihívta a fiúkat is beengedett minket a terembe. Bordás falak,egy kisebb lelátó,kötelek,szivacsok a sarokban amiken mindig csináljuk azt a hülye talajtornát,kosárpalánkok,foci kapuk.
Mr.Matthews üdvözölt mindenkit,külön köszöntötte Adamet,csinált egy új tornasort (hát,na,nőttünk) majd felajánlotta,hogy az év első tesi óráján focizhatunk. Ő úgy tervezte,hogy a csapatok vegyesen lesznek,fiúk lányok,együtt,de terve meghiúsult. A fiúk röhögésben törtek ki,mi pedig értetlenül pislogtunk rájuk.
- Tanár úr,elnézést,hogy ezt mondom de legyen tekintettel lány osztálytársainkra. Ők nem tudnak focizni! - mondta Chris,majd tovább nevetett.
- Mi az,hogy nem tudunk? -háborodott fel elsőként Tori. Általában mindig ő háborodik fel elsőként,mi pedig csak utána kezdünk vitatkozni.
- Bocs,lányok vagytok.
- Na és? Ti meg fiúk,és Lewis még is járt balettra! - szinte már kiabálta,majd Amy szó nélkül kitette a kezét Tori meg belecsapott.
- Te barom,azt mondtad nem mondod el senkinek sem! - mondta dühösen Josh-ra nézve.
- Én,nem mondtam! Tori egy titkos ügynök vagy én nem tudom,de ilyen hülyeségeket állandóan kinyomoz! - védte magát Josh.
- Gyerekek,nyugalom.- csitítgatott minket a tanár. - Akkor legyen fiúk-lányok ellen foci. Na?
- De hát ez nekünk nem kihívás! - mondta Drake. Na kösz.
- Ja. Tanár úr,ezek a lányok Nokedlik. - helyeselt rá,Luke.
- Hogy mik?! - kérdeztük kórusban.
- No-ked-lik. - ismételte gúnyosan Dave.
- Ember,én megfejellek! - mondta Amy sértetten és Dave felé,indult (ez tényleg meg akarta fejelni),de mi visszarántottuk. Amy tovább mondta a fiúknak a nem túl kedves,szavakat mi pedig ugyan úgy hasonlókat vágtunk a  fejükhöz,és ők sem tettek másképpen. Eluralkodott a káosz,és megint a két nem különbsége miatt,lett vita. Szegény Mr.Matthews,nem tudott mit tenni,jól ismer minket,így csak a halántékát dörzsölte,és próbált megoldást találni.
- Oké,oké. - jött előre Adam,így a lányok és a fiúk csapata közt megállva,pontosan velem szembe. - Ha nem fogjátok fel,hogy mi titeket egy csúfos vereségtől akarunk megkímélni...akkor oké. Legyen lány-fiú foci,a maradék óra perceiben.
- Haver,én leütlek! - kiabálta Amy.
- Ezt vegyük kihívásnak? - szólaltam meg.
- Ja,kihívunk titeket,lányokat,egy focimeccsre ahol,mi túl lazán lövünk majd be nektek több mint 10 gólt,mivel,nem vagytok profik.
- Kössünk fogadást is. Mert úgy vicces az egész.
- Valaki nagyon merész. - vigyorgott önelégülten. - Na,halljam az ötleted, Sash.
- Neked csak Sasha. Mi lenne ha a nyertes csapat egy hét felmentést kap a tesi alól? Nem szenvednek,nem izzadnak,azt csinálnak amit akarnak,és helyettük a másik csapat dolgozik. Igazából egy és fél hétig nem tesizik,ezt a hetet is beleszámítva. Nos,srácok? Mr.Matthews? - pillantottam kérdően a fiúkra,majd a tanárunkra,akit levert a víz.
- Ha befejezitek a hülye veszekedést,én benne vagyok. - mondta,majd még hozzátett valami olyasmi megjegyzést is,hogy "idióta kamaszok" vagy hasonlók,de annyira nem értettem,túl halkan mondta. Mi megkötöttük a fogadást,kezet ráztunk meg minden,és kezdődhetett a meccs.
- Ó,mellesleg: Sasha Edwards még sohasem veszített. Semmiben. - mondtam végszóul majd a térfelünkre mentünk.
Gyors csapatmegbeszélés után (Amy lett a mi kapusunk Tori a támadónk,én,Hope és Alice középpályások,a többiek  pedig hátvédek) készen álltunk,arra hogy porig alázzuk a fiúkat. Marha nagy szerencsénk volt,hogy Sandra tisztában van a foci szabályaival. Nem mintha én nem lettem volna tisztában velük,de nem igazán vagyok híve a sportnak. Egyszer apu elvitt egy meccsre,teljesen megijedtem mikor mindenki ugrálni,örülni és kiabálni kezdett mikor,gólt rúgott valamelyik csapat,és nekem ez azután esett le miután folytatódott a meccs. Ja,nem vagyok egy foci rajongó,de régebben Zackkel sokat rugdostuk  a labdát,elmondta az alapszabályokat,és nagyjából tudtam mit kell tenni: berúgni a labdát a kapuba,és nem kibuktatni csak úgy embereket. Most nem volt kivétel a Barbie babákkal,egy csapatként működtünk mivel a cél közös volt : év eleji,izzadtság és bűzmentes testnevelés órák. Ki ne akarna ilyet?

A fiúk már az elején elég jól indítottak,mivel hamar betaláltak a kapunkba,és ők ezzel még több önbizalmat szereztek maguknak.
Minden erőnkkel azon voltunk,hogy ne lőjenek több gólt,és mi is a kapujuk közelébe jussunk. Pár perc elteltével elég jól belerázódtunk az egészbe,futottunk,rugdostuk a labdát,borultunk,meg a többi. Egyszer Tori lőtt egy gólt,amire nagyon büszke volt,utána pedig el se tűnt az az elszánt vigyor a képéről,és tovább fojtatta a játékot. Ebédszünetben,biztosan gratulálok,de most csak egy lepacsizásra volt időnk. Tori góljával egyenlítettünk így az állás 1-1 volt. Ahhoz képest,hogy nem is tudunk focizni egész jól védünk,főleg úgy,hogy egy személy részt sem vett az egész játékban,mert a pálya szélén ácsorgott,és a körmét sajnálta mert eltalálta a labda és letört vagy beszakadt vagy nem tudom. Ez a személy pedig Diana volt akitől nem is vártam mást. Miatta többször megcsúsztunk,a kapunk többször volt veszélyben mint kellett volna. Talán ha megerőltette volna magát,maximum feldöntik és akkor ráterül a figyelem,addig mi meg közelebb kerültünk volna  a célhoz. Az idő sürgetett minket,mert a kis vitánk miatt megcsúsztunk,és közeledett a csengetési idő,de sem mi lányok,sem a fiúk nem akarták ezt döntetlennek nyilvánítani. Már kimerült voltam,többször szúrt az oldalam a rossz levegő vétel miatt,iszonyatosan szomjaztam (nem tudom,hogy a rendes focisták,hogy bírnak ki 45 percet víz nélkül) és kezdett cserben hagyni az erőm.
A pálya közepén álltam az eseményeket figyelve,és készülve arra hátha hozzám kerül a labda,illetve erőt próbáltam gyűjteni. Alice futott felém a labdát vezetve majd arra eszméltem fel,hogy gyorsan nekem passzolta még mielőtt Lewis kicselezte volna. Akkor vezetni kezdtem a labdát,és akárhányszor kiakartak cselezni ügyetlenül,de visszaszereztem a labdát az én irányításom alá,de mikor megjelent Luke,egy mozdulattal elvette tőlem a labdát,és lehetőségem se volt visszaszerezni mert átpasszolta,Adamnek aki már futni kezdett a mi kapunk felé. És egy lány sem támadta már,olyan erővel,olyan lelkesedéssel,olyan versenyszellemmel mint az elején.
 A kapujuk közelébe voltam,egy pillanatra túlságosan magabiztos voltam,mikor újra nála volt a hülye labda,aztán,egyszer csak ez a barom ellőtte a kis aranyos haverjának. Innentől kezdve,úgy éreztem,kész,megnyerik,és már teljesen mindegy volt,iszonyatosan izzadtam,a lófarokba felfogott hajam teljesen szétesett,égett az arcom,és a pólóm teljesen rám tapadt. A tőlem nem messze ácsorgó,Laurával is ugyanez volt. A térdére támaszkodva,próbálta ismét rendesen venni a levegőt,a haja teljesen összekócolódott,és a szemébe hullott,az arca pedig vörös volt,csak nem olyan,mint a hajszíne. Kifulladtunk. Nekünk ez nem való. Csak ott álltam és néztem ahogy Adam diadalmasan készül berugni a labdát,néztem ahogy a fiúk a lány társaimat akarják akadályozni,és azt ahogyan Adamet próbálják akadályozni.
Aztán,valahogyan minden felgyorsult. Adam lazán futott a mi kapunk felé,nem volt olyan lány aki elvegye tőle a labdát,mivel mindegyik kitikkadt és szomjazott. Érezte a sikert,a győzelmet,és nem törődött senkivel és semmivel,a célja megvolt,hogy szépen belövi a labdát a kapunkba úgy,hogy Amynek lehetősége se legyen kivédeni.
Aztán,hirtelen Hope kezdett el felé futni. Szőke,szétesett haja lobogott,vörös volt a feje,nehezen vette a levegőt,de azért Adamnek rohant és csak úgy elvette a labdát,majd bepánikolt tekintettel,sprintelve futni kezdett,felénk-a fiúk kapuja felé. Mikor egyszerre három srác tapadt rá nem bírta,és el kellett gyorsan rugni a a labdát. Nem tudta kinek rúgja,ő csak elrúgta a tőle jobbra lévő játékosnak,aki Diana volt. Bakker.
Diana éppen a haját fonogatta (????) ügyet sem vetve arra,hogy a labda előtte van. Miután kapcsolt lazán belerúgott,majd Laura egy "most,vagy soha lélegzet" után érte futott majd elrúgta felém,én pedig erősen a kapu irányába. És kész. Nem bírtam tovább. Nem érdekelt,hogy a fiúk kapusa (Billy) kivétte-e vagy nem. Nyertünk-e vagy nem. Büdös voltam. Izzadtam. Elfáradtam. Szomjaztam. Éheztem. Már annyira rám tapadt a póló,hogy kényelmetlen volt. A hajam,mint egy madárfészek úgy állt,és néhány tincs a fejemre tapadt. Fantasztikusan nézhettem ki. Erőt gyűjtve a sétához,lomha járással indultam el,azzal a tervvel hogy most elhagyom a  tornatermet és elsőként zuhanyozom le. Az órának vége volt,így a tanárnak nem lehetett beleszólása hová megyek. Menni akartam,használni akartam a zuhanyzót,majd elmenni a büfébe enni egy jó,pizzát.
A tervemnek keresztbe tett a nyakamban csüngő Laura,mellette visítozó és a mellette visítozó Hope.
- Engedj el,te hülye! Megfulladok! - mondtam Laura pedig elengedte és a szemüvege mögül fáradtan mosolygott rám.
- Most meg mi van? - néztem értetlenül a két lányra.
- Mi az,hogy mi van? Nyertünk! Levertük a fiúkat! - ugrált Hope. Nem értettem hogy lehet ennyi energiája.
- Nyertünk?
- Igen. Belőtted  a kapuba a labdát. Te lőtted be! Egy hétig nem kell használnom a zuhanyzót!
Egy idő után tudatosult bennem,hogy mert Kelly elismerően bólintott,akármennyire is utált,Tori a nyakamnál fogva ölelgetett,Sandra büszkén pillantott a csapaton körbe,Hope és Laura együtt ugráltak,Alice lepacsizott Amyvel,Amy lepacsizott velem,Cece és Stella,elismerően kifejezték a gratulációjukat,azzal,hogy odajöttek kezet fogni velem. Kelly,is odajött velük majd megállt előttem. Hihetetlen,hogy bírja,hogy éppen büdös izzadtság szaga van,és retkes is.
- Tudunk együtt dolgozni ha közös a cél. Szép volt Edwards.
- Kösz Crusader. Jól,játszottál. De,ettől mi nem vagyunk barátok.

Kelly a kijelentésemre egyet értően biccentett,majd sarkon fordult,és az öltözők felé indult,a többi lány pedig követte. Az öltözőből nyíló zuhanykabinba mentem a törölközőmmel.tiszta ruháimmal és egy tusfürdővel. Beléptem az egyik szabad fülkébe,elhúztam a függönyt, és lezuhanyoztam,csak azért hogy kevésbé legyen olyan szagom mint egy agyon izzadt birkózónak. Az öltöző részből nyíló zuhanykabinban körülbelül 7 fülke van, a másik lány öltözőbe pedig szintén 7. Tehát,teljesen mindegy,hogy melyik öltözőben vagyunk,ugyan úgy egymásra kell várakoznunk a zuhanyzásnál.
Mikor én készen lettem (az összes száraz utcai ruhám foltokban vizes lett,remek) óvatosan kilépkedtem a zuhanyzóknál,hogy nehogy elcsússzak,majd visszamentem az öltöző részhez ahol a cipőm és a táskám voltak. Bedobáltam hanyagul az átázott tornacuccom,majd felvettem a bokazoknim és belebújtam a tornacsukámba.  Leültem a kispadra,előkerestem a fésűmet,szétbontottam a laza kontyba fogott hajam,és kifésültem. A zuhanyzóban már csak Hope,Laura, és Cece volt bent a többiek már kint tollászkodtak. Hajat fésültek,elkenődött sminket igazítottak és pakolásztak.
- Elképesztő,hogy egy hétig nincs tesi. Hihetetlenül jó meccs volt. - vigyorgott Diana,akinek konkrétan zuhanyoznia sem kellett volna,hiszem nem igazán erőltette meg magát a testnevelés órán.
- Ja,persze. Bár te megérdemelnéd,hogy szét izzad a következő órákat. - dünnyögte Alice.
- Ezt még is hogy érted? - vonta fel a szemöldökét. Ennek nagyon nem lesz jó vége.
- Úgy értem marhára nem csináltál semmit,ha Laura nem kapcsol elveszítjük az egészet és miattad szívunk,míg a fiúk videóra veszik,és röhögnek azon,hogy mi éppen mennyire szenvedünk. Ja,Diana legközelebb is ha versenyzünk szerintem is fuss el a labda elől mert meg esz,rinyálj a körmöd miatt mert miért ne,hisztisebb már úgy sem lehetnél,fonogassad csak a szőke festett hajadat,bár ennél rondább már úgy sem lehetne. Kihagytam valamit?
- Miért akkor te mit tettél annak érdekében,hogy nyerjünk Turner? Hm?
- Hogy én mit tettem? Képzeld el,kiköptem a  tüdőmet,felborítottam két srácot,hogy nálam legyen a labda,hagytam hogy letaroljanak,és nekem csak egyetlen egy cél lebegett a szemem előtt,mint mindenki másnak : megmutatni a görényeknek,hogy vagyunk mi is olyan jók mint ők,na meg persze a tesi mentes napokért. Te meg kihasználtál minket,azért,hogy te is részesülj az egészben! Konkrétan le se szartad az egészet,és futottál a labda elől! Most azt kívánom bárcsak fejbe kapott volna,és agyrázkódást szenvedtél volna,hátha normálisabb ember lesz belőled. Ja,bocs már elcsesztek! Változhatnál hülye liba!
Alice és Diana sose kedvelték egymást,mondjuk teljesen megértem. Diana túlságosan nagyképűnek tartja magát és tiszteletre méltónak,szerinte ő a suli hercegnője. Alice meg egyszerűen ki nem állhatja,már a jelenléte idegesíti, és akkor utálja a legjobban amikor olyannal vág fel,amiért ő semmit sem tett. És olyan nagyon sokszor van.
- Neked kéne változnod! És igen is tettem a győzelemért!
- Ó,nekem kéne változnom?! Nem én vagyok a utca sarkán ácsorgó...villanyoszlop!
Alice barátom,egy díjat érdemelsz. Alice,nem sokáig bírja féken tartani az indulatait,így miután elhangzott majdnem egy igen """""szép""""" szó,az oltásokkal egyre inkább bombázták egymást,és már teljesen eltértek a focitól. Már csak szimplán kifejezték az egymás iránt érzett gyűlöletüket,én azt hittem,hogy Alice bármelyik pillanatban neki eshet,és megtépheti.
- Oké! - pattant el Kelly a padról. Időközben a maradék három lány is kijött a zuhanyzóból, tehát a lányok létszáma teljes volt. -Alice szívem,modoráld meg magadat kérlek, D, is ott volt,részt vett a hülye fociban,nyertünk,úgy,hogy ő is megérdemli a győzelmet. Na.
- Na,ácsi. Azért még a vak is látja hogy a drágalátos "D" sose vesz részt semmilyen csapat munkában,akár osztályról van szó,akár nem,és csakugyan ebben sem vett részt. És,Alice-nek teljesen igaza van "D"-vel kapcsolatban! - keltem Alice védelmére. Hát,azért nem hagyom,hogy Kelly is Alice-vel veszekedjen,bár ha egyszerre tépné meg a  kettőt az vicces lenne. Kelly és köztem kialakult egy újabb vita,Diana meg Alice ott folytatták ahol abba hagyták.
- Szőkék. Kifelé! - ordította Amy,mire a négy megszeppent Barbie sértetten kimentek az öltözőből.
- Hope..te hova mész? - nézett Sandra,Hope-ra kérdően.
- Ühm. Hát én is szőke vagyok.
- Te idióta,nem úgy nézel ki mint egy sarki villanyoszlop,nem vagy platina szőke,és  van barna  a hajadban. Tudod,szőkésbarna vagy! Karamellbarna! Rémlik?
- Juj,tényleg.
Sandra,a homlokára csapott, majd közölte,hogy "Érzi,hogy egyre jobban csökken Hope mellett az IQ-ja" mire Hope röhögve meglökte.
- Utálom ezt a négy libát. - motyogta Alice,majd a vállára kapta a táskáját. Kijelentésére hevesen bólogattunk,majd kiléptünk az öltözőből.

A büfében megvettem a várva várt 2 darab pizzaszeletem és egy kókuszrudat,majd mikor a többiek is megvették az ebédet,az udvarra mentünk. Letelepedtünk egy nagy körasztalhoz,majd mindenki jó ízűen enni kezdett. 1 órahosszás ebédszünet. Az egész suliból,csak ezt szeretem.
Elvoltunk mint általában : Laura valami könyvből vett idézeteket,és nagyon úgy érezte most színészkednie kell majd Hope is csatlakozott így együtt parodizáltak ki valami írót, Tori a telóján nézett valami videót Amyvel,amin iszonyatosa röhögtek,Sandra próbálta elmagyarázni Lauráéknak,hogy mivel szórakoznak,és hogy ez egyáltalán nem vicces (gőzöm sincs mi volt az amit kigúnyoltak,valami versféle de Sandrát zavarta) Alice meg én pedig folyamatosan a kulturált étkezéssel próbálkoztunk,de nem nagyon ment,a sajt nagyon nyúlt a pizzán,és ami a legjobb nehezen szakadt el.

Éppen egy hosszú sajtdarab elszakításával próbálkoztam,amikor Luke megjelent a hátam mögött én pedig ledobtam a pizzaszeletem. Gőzöm sincs mennyire voltam undorító,ketchupos fejjel. Megtöröltem a számat majd kérdően felé fordultam. Az ikrek és a nagy haverja is mellette ácsorgott. Remek.
- Szép volt. - mondta. A focira értette. Hihi.
- Mondtam,hogy sosem veszítek. - vigyorogtam büszkén.
- Ja...persze,tudom. Nem is vagytok olyan bénák..ebben.
- Hogy,hogy ebben?
- Úgy,hogy másban még valószínűleg azok vagytok. - röhögött mögötte Adam,majd sarkon fordultak és leülte nem messze tőlünk egy másik asztalhoz. Tori,leállította a videót,és szidta őket,hogy "Hihetetlen,hogy ennyire alábecsülnek! Egyszer birkózni fogok valamelyikkel,és kiütöm. Kosárban is tuti jobb vagyok! Lemerem fogadni,hogy ők az összes lányos dologban bénák! Miért várják el tőlünk,hogy mi is ugyan olyan jók legyünk a hülye fiús sportokban? Vagy most tanuljak meg kocsit szerelni?"

Az utolsó kijelentésén felnevettünk,majd tovább ettük az ebédünket. Még hátra volt egy kémia és egy dráma órám Hjaj,melyik idióta osztálytársammal járok majd együtt ezekre az órákra? Vagy,jobb kérdés: milyen idiótákkal járhatok még ezekre az órákra?